125 évvel ezelőtt, 1887. július 1-én
született Wachter Jenő (1887-1907) hegymászó, bölcsészhallgató, aki tehetséges
hegymászóként a legnehezebb helyeket is vezető nélkül járta be. Rövid élete
ellenére is a Magas-Tátra legjelentősebb személyiségei között kell
megemlíteni, bár a Tátrában csak két szezonban, 1906-ban és 1907-ben mászott.
Egy ígéretes, de már addig is
eredményes hegymászókarrier kezdetén, 1907. augusztus 8-án a Simon-toronyról
ereszkedve a kötélgyűrű szakadása miatt zuhant le és veszítette életét. A
kötélgyűrűt Klemensiewiczék hagyták ott három nappal azelőtt (1907. augusztus
5-én), amikor elsőként ereszkedtek le a ny. gerincen, és erre a tényre (hogy a
gyűrű ott van) fel is hívták a Majláth-menedékházban a figyelmüket. Utóbb
kiderült – mivel a kötélgyűrűt magukkal hozták, ami az 1931-es Országos Turista
Kiállításon a kiállított tárgyak között szerepelt is –, hogy a minősége
meglehetősen silány volt (ez Horn K. Lajos publikált megállapítása volt). Ott
akkor közösen a lengyelekkel megfelelőnek ítélték a leereszkedéshez, és közös
elhatározásból fűzték át ezen Król kötelét az ereszkedéshez. Wachter Jenő
ötödikként ereszkedett, a leírások alapján a súlya és az ereszkedésének egyéni
iránya, valamint módja következtében szakadt el a kötélgyűrű (persze ez nem
mentesíti a lengyelek silány gyűrűjét), és mivel saját kérésére nem volt
felülről még egy kötéllel biztosítva, mint a többiek, ezért le is zuhant a
szakadáskor. Holtestét 1907. augusztus 9-én szállították le Batizfalvára, majd
a következő napon Pécsre, ahol 12-én temették el a városi temetőben a családi
sírboltba. A magyar turista és hegymászó társadalomban Wachter Jenő halála éles
polémiát váltott ki a hegymászás módjáról, mikéntjéről. A vita az MTE Egyetemi
Osztályának az MTE-ből való kiválásához és a BETE megalapításához vezetett.
![]()
Balesete után a BETE emléktáblát
helyezett el a Békás-tavak egyik sziklafalán, a Tengerszem-csúcsra vezető
turistaút mentén. A Jankovics Marcell lírai szövegével díszített emléktáblát
később a Szimbolikus temetőbe helyeztek át, napjainkban is ott látható. Wachter
emléke előtt tisztelegve a Magyar Turista Egyesület a háromormú Márta-csúcs
tűhegyes középső ormát – amelyet halála előtt 3 nappal állandó társai, Horn
Károly Lajos és Serényi Jenő társaságában ő mászott meg elsőként – Janusz
Chmielowski indítványára Wachter-toronynak nevezett el. E három neves
hegymászót az általuk véghezvitt mászások iránti tiszteletből a magyar
hegymászó-társadalom csak „Tátra-triász” néven ismeri.
