Ez a történet, melynek
forgatókönyvírója, rendezője és előadója is maga a természet, tavasszal
játszódott le, a Felvidék egyik lélegzetelállítóan szép pontján. Valós történet
ez, amely a Felvidék bármely hegységében, így akár a Szlovák Paradicsomban is
lejátszódhatna. "Miután megálltunk a parkolóban,
közvetlenül a bizarr sziklák alatt, és a lányom meglátta a kezdetéről meredeken
kapaszkodó turistajelzést, szinte megijedt.
De miután viszonylag gyorsan magunk
mögött hagytuk a kissé unalmas erdős részt, a bizarr sziklaalakzatokat látva
már nem bánkódott. Tavasz volt, körös-körül minden gyönyörű zöld, virágzott és
feléledt a természet, ahogy ebben a szezonban lenni szokott. A sziklák között,
egy füves kis padon más növények mellett gyönyörű nagy, feltűnően lila virágú,
szárán finom szőrszálakat növesztő leánykökörcsin (Pulsatilla
grandis) virágzott. Szép dekoráció ebben a hegyi környezetben. Egyik
helyről a másikra állítottam a statívot, és szenvedélyesen fotóztam ezeket a
vidám virágokat. Miközben csodáltuk a virágok szépségét, az addig napsütötte
égbolton hirtelen gyorsan mozgó, szürkés felhők jelentek meg, mintha köd szállt
volna le, majd esni kezdett a hó. A tavasz közepén egyszer csak hóvihar támadt!
A nehéz felhők hóval szórták meg a
környéket, mint háziasszony a frissen sütött tortát. Lenyűgöző élmény! A
leánykökörcsin lila virágait hókristályok lepték el, mint amikor a katonák téli
álcaruhát öltenek magukra. Ezek a gyönyörű virágok fehér csuklyát viseltek a
fejükön. Intenzív szimbolika – a tél nem akarja átadni a hatalmat a tavasznak,
és tesz még egy utolsó erőfeszítést hatalma fenntartása érdekében. Az újjáéledő
természet képviseletében viszont a szemet gyönyörködtetően szép lila virágú
leánykökörcsinek állják a tél utolsó rohamát.
A felhő amilyen gyorsan jött, olyan
gyorsan tovább is állt. Ismét kisütött a nap, a hókristályok pedig hamarosan
vízcseppekké változtak. A tavasz megvédte magát. De egy pár perc, és újabb felhő száguldott át
a természet színpadán, majd az előbbi jelenet megismétlődött. A tél nem adta
fel. Ismét fehér lepelt öltött magára a környék, és a leánykökörcsin ismét
fehér sapkát kapott. Majd eltűntek a felhők, ismét sütött a nap, ismét elolvadt
a hótakaró. Ez ismétlődött újra és újra, az egész túra során.
Csodálatos túra volt. A természet
elképesztő jelenetek repertoárját mutatta be nekünk. A tavasz végül is hosszas
csaták után megvédte hatalmát. És ez a történet örökre emlékezetes marad a lila
színű virágok miatt, melyek fejükön fehér kapucnival álcázták magukat…"
