Még támad a tél, de már itt a tavasz... Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2012/04/27
Hirdetés

Ez a történet, melynek forgatókönyvírója, rendezője és előadója is maga a természet, tavasszal játszódott le, a Felvidék egyik lélegzetelállítóan szép pontján. Valós történet ez, amely a Felvidék bármely hegységében, így akár a Szlovák Paradicsomban is lejátszódhatna. "Miután megálltunk a parkolóban, közvetlenül a bizarr sziklák alatt, és a lányom meglátta a kezdetéről meredeken kapaszkodó turistajelzést, szinte megijedt.

De miután viszonylag gyorsan magunk mögött hagytuk a kissé unalmas erdős részt, a bizarr sziklaalakzatokat látva már nem bánkódott. Tavasz volt, körös-körül minden gyönyörű zöld, virágzott és feléledt a természet, ahogy ebben a szezonban lenni szokott. A sziklák között, egy füves kis padon más növények mellett gyönyörű nagy, feltűnően lila virágú, szárán finom szőrszálakat növesztő leánykökörcsin (Pulsatilla grandis) virágzott. Szép dekoráció ebben a hegyi környezetben. Egyik helyről a másikra állítottam a statívot, és szenvedélyesen fotóztam ezeket a vidám virágokat. Miközben csodáltuk a virágok szépségét, az addig napsütötte égbolton hirtelen gyorsan mozgó, szürkés felhők jelentek meg, mintha köd szállt volna le, majd esni kezdett a hó. A tavasz közepén egyszer csak hóvihar támadt!
A nehéz felhők hóval szórták meg a környéket, mint háziasszony a frissen sütött tortát. Lenyűgöző élmény! A leánykökörcsin lila virágait hókristályok lepték el, mint amikor a katonák téli álcaruhát öltenek magukra. Ezek a gyönyörű virágok fehér csuklyát viseltek a fejükön. Intenzív szimbolika – a tél nem akarja átadni a hatalmat a tavasznak, és tesz még egy utolsó erőfeszítést hatalma fenntartása érdekében. Az újjáéledő természet képviseletében viszont a szemet gyönyörködtetően szép lila virágú leánykökörcsinek állják a tél utolsó rohamát.
A felhő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan tovább is állt. Ismét kisütött a nap, a hókristályok pedig hamarosan vízcseppekké változtak. A tavasz megvédte magát.  De egy pár perc, és újabb felhő száguldott át a természet színpadán, majd az előbbi jelenet megismétlődött. A tél nem adta fel. Ismét fehér lepelt öltött magára a környék, és a leánykökörcsin ismét fehér sapkát kapott. Majd eltűntek a felhők, ismét sütött a nap, ismét elolvadt a hótakaró. Ez ismétlődött újra és újra, az egész túra során.
Csodálatos túra volt. A természet elképesztő jelenetek repertoárját mutatta be nekünk. A tavasz végül is hosszas csaták után megvédte hatalmát. És ez a történet örökre emlékezetes marad a lila színű virágok miatt, melyek fejükön fehér kapucnival álcázták magukat…"
Forrás és fotó: http://cestovanie.aktuality.sk
Hirdetés
Hirdetés