Bár
búsulnak a bércek felvidék felett,
Szomorú szemük, szinte délre nézni fél...
Régi várak, mik karcolják a felleget,
Vidd feléjük a magyar szót, kassai szél!
Szomorúak a hegyek Felvidék felett,
Bánatos a Nap is, hajnalban miként kél...
Sír a föld, mint kisded, kit anyja nem etet,
Könnyétől olvad a hó, hol takará tél...
De üzenem a kisírt szemű hegyeknek!
Viszi még magyar szót feléjük a szellő...
Ha Pozsony felől ez tán nem is kecsegtet,
Délről! Lassan bár, de megy majd elegendő...
