125 évvel ezelőtt, 1886. október 9-én született Alsóerdőfalván
ifj. Pocsuvaj János (1886-1969), a legendás tátrai hegyivezető. A hegyek
szeretetét és a vezetői képességeket apjától és nagyapjától örökölte. Hegyivezetői
vizsgáját 1908-ban tette le, és 1962-ig hegyivezetőként dolgozott, emellett
1950-től, idős kora ellenére egészen 1964-ig a Tátrai Mentőszolgálat ügyeletén
teljesített szolgálatot. Az egyik legaktívabb szepesi hegyivezető volt, a II.
világháború után a régi gárda egyedüli aktív hegyivezetője Szlovákiában.
A II.
világháborúban együttműködött a partizánokkal, és csak német nemzetiségének
köszönhette, hogy a németek nem végezték ki. A háború után, a szepesi németek
nyugatra telepítésének idején csak egyik hegymászó barátjának köszönhetően kerülte
el a kitelepítést.
A Gerlachfalvi-csúcsot akkoriban rekordnak számító 625
alkalommal járta meg, pályafutása során számos hegyimentésben vett részt. 1914.
március 8-án több hegyivezető (Csizák P., ifj. Franz J., id. Hunsdorfer J.,
Kirner P., Pocsuvaj J., Schmidt P. és Strompf J.) társaságában részt vett Hefty
Gy. Andor által tartott téli hegyivezető továbbképzésen. 1935-ben résztvevője
volt a Nagy-Tarpataki-völgyben a hegyivezetők számára tartott sítanfolyamnak, többek
között Nitsch Mátyás, ifj. Spitzkopf Pál és Zamkovszky István, valamint az
akkor és ott lavinabalesetben elhunyt Tomáš Budzák társaságában.
