 |
| Forrás: zamka.sk |
50 évvel ezelőtt hunyt el Zamkovszky István (1906-1961), a neves hegymászó és hegyivezető. Munkát keresve került a Tátrába és több éven keresztül hordárként dolgozott a Hosszú-tavi és a Téry-menedékházban, 1936 és 1942 között pedig utóbbi menedékház gondnoka volt. Az 1927-1938 közötti években az egyik legjobb és legaktívabb hegymászó volt. Sok új utat mászott a lengyel Stanisław Motyka és Jan Sawicki társaságában, de nagyon sok magyar, lengyel, szlovák és cseh hegymászó társa volt. A két világháború között a turisták és hegymászók kedvelt vendéglátója volt. Minden nemzetiségű látogatóval szívesen barátkozott, de mindig magyarnak vallotta magát; még a lengyelek is Pityunak szólították. Több nyelven, többek között lengyelül is beszélt.
1942-ben a Kis-Tarpataki-völgyben magánerőből építtte fel az általa 1948-ig vezetett Zamkovszky-menedékházat. 1948-ban a menedékházát államosították, majd 1951-től Nálepka kapitány menedékháznak nevezték át. Zamkovszky 1949/50-ben az akkor már Bilík-menedékháznak nevezett Guhr-menedékház gondnoka volt. Később a rendszer ellenségének nyilvánították és el kellett hagynia szeretett Tátráját. Selmecbányára költözött, és ott is hunyt el 1961-ben. A rendszerváltás után, a privatizáció keretében Zamkovszky leszármazottai visszaszerezték a menedékházat, amelyet 1993-tól ismét Zamkovszky-menedékháznak hívnak.
