80 évvel ezelőtt hunyt el Divald Kornél (1872–1931) művészettörténész, muzeológus, műemlék-topográfus, író, műkritikus, fotográfus, az MTA levelező tagja. Divald Károly legidősebb fiaként a bölcsészkaron folytatott tanulmányai során került kapcsolatba a művészettörténettel, a történelemmel és a régészettel. 1895-től Tarczal György álnéven rendszeresen jelentek meg publikációi. 1903-1904-ben a Szepes megyei Történelmi Társulat felkérésére bejárta az egész Szepességet, erről a körútjáról 3 kötetes műben számolt be.
Gyűjtőútjai, amelyek kiterjedtek Sáros vármegyére, majd később az egész Felvidékre, felbecsülhetetlen eredményekkel jártak. Nagyrészt gyalog és lovaskocsin járta be a vidéket, mindent felírt, jegyzetelt és fényképezett. 1899 és 1919 között csaknem teljesen bejárta a Felvidék 14 megyéjét, szakszerűen és részletesen kutatva a táj művészettörténeti emlékeit. Divald Kornél főbb művei közül kiemelkedik a „Szepes vármegye művészeti emlékei I.-III”. (1905-1907), valamint a „Felvidéki séták” (1926), de ezek mellett számos művészettörténeti és szépirodalmi írása jelent meg nyomtatásban. 1914-ben megjelent „Felvidéki históriák” című szépirodalmi művében így vall szülőföldjéről: "A Felvidék ma nem a miénk. Szívem minden érzésével ragaszkodom szűkebb hazámhoz. Hogy elvesztettük, mégis alig érzem. Lelkemben úgy él, ahogy boldogabb időkben láttam és senki sem veheti el tőlem. Még ha nincs is szemem előtt térkép, elevenen magam előtt látom mindenestül, hegyeit, völgyeit, erdőit, virágos rétjeit, szántóföldjeit, ezek hegynek föl, völgynek leszaladó tarka pásztáit, hegyek ormain búsongó várait, egymást érő városait, s még sűrűbben fehérlő falvait, régi emlékeit, jólelkű embereit."
