![]() |
| Kovács Attila gyűjteményéből |
A tátrai Hegyi Mentőszolgálat (Horská Záchranná Služba, HZS) történelmi elődjének tekinthetjük az 1913. december 28-án Tátraszéplakon megalakult Tátrai Önkéntes Mentő Bizottságot (TÖMB), amelyet az MKE, az MTE és a BETE hívott életre. A szervezet létrehozásának ötlete a MTE 1910. december 30.-i vezetőségi ülésén merült fel. 3 évvel később megalakult a TÖMB, első elnökévé dr. Guhr Mihályt választották, s olyan neves hegymászók és Tátra-járók, mint Grósz Alfréd, Hefty Gy. Andor és Reichart Dezső is a szervezet tagjai lettek.
A Tátra lakott menedékházait és vadászházait jelentőhelyekké nyilvánították és közöttük telefonösszeköttetést létesítettek. A jelentőhelyek kialakításával egyidejűleg a fürdőhelyeket mentőhelyekké nyilvánították, s a szükséges mentőfelszereléssel (kötszerrel, sínekkel, hordágyakkal) ellátták. A Tátrát mentési körzetekre osztották, a hivatásos (az MKE turistavezetői) és önkéntes (erre a célra jelentkező gyakorlott hegymászók) mentők számára elsősegély-nyújtási tanfolyamokat szerveztek. A TÖMB tagjai munkájukkal sok életet mentettek meg a hegyen, a szervezet rövid működésének az I. világháború vetett véget. Grósz Alfréd az MKE 1914. évi évkönyvében ezekkel a szavakkal hívja fel a Tátrát járók figyelmét a mentésügy fontosságára: „Ti bajtársak pedig, akik a bérceink rögös sziklaösvényeit járjátok, kiket a Tátra megajándékozott ragyogó emlékek kincses adományával, kik hálával gondoltok a hegyi életre, akik gyakran láttátok, hogy a hegymászók egymásra vannak utalva, nyújtsatok segédkezet rászorult társaitoknak! Jertek, fogjunk össze mindannyian, legyünk egyek bajtársi szent törekvésünkben: segítsünk annak, kit hűtlenül cserbenhagyott a bércek csapodár szerencséje!"
