A XIX. század vége felé tevékenykedett az egyik legtapasztaltabb lengyel vezető, Klimek Bachleda (1849-1910), aki a kor szinte minden ismert hegymászóját vezette a Tátrában, s a Tátra egyik legjobb ismerőjeként tartották őt számon. Vezetőként számos, addig még megmászatlan csúcs és torony, valamint már megmászott csúcsok új útjának első mászása fűződik nevéhez (pl. 1895-ben a Ganek, 1902-ben a Ruman-csúcs, 1904-ben a Kacsa-völgyi-csúcs). Bachleda 1910. augusztus 6-án mentés közben vesztette életét a Jávor-csúcs É-i falában.
Miután a mentőcsapat tagjai a rendkívül rossz időben kimerültségük miatt feladták balesetet szenvedett társuk keresést, az akkor 61 éves Bachleda tovább kereste a sebesültet, és eközben a Jávor-gerinc legfelső csorbájából lezúduló kőlavina maga alá temette. A „tátrai vezetők királya” emléke előtt tisztelegve 1911-ben a csúcs lábánál emléktáblát avattak, amelyet a Szimbolikus temető megnyitása után helyeztek át az emlékhelyre.
A történet magyar vonatkozása, hogy a sérült hegymászó keresésében részt vett Komarnicki Gyula és Komarnicki Roman, a korszak ismert magyar hegymászói is, akik éppen a közelben másztak abban az időpontban.
