Viselkedjünk kulturáltan a láncos utakon is!

„A Tátrában egyre nő a turistaforgalom, ezzel együtt azonban csökken a kitett terepen történő mozgásra alkalmas, valamint a kulturált viselkedést tanúsító turisták aránya. Ha minden turista, aki a magas hegyekbe indul, követne egy nagyon fontos és egyszerű szabályt, mindenki jobban járna. Egy példa a közelmúltból. Egy felkészült, fitt csoporttal ereszkedtem le a Miedziane-hágóból (Szpiglasowa Przełęcz) a Lengyel-Öt-tó völgyébe (Dolina Pięciu Stawów Polskich). Nagyon nagy volt a forgalom, ezért elmagyaráztam a csapatomnak, hogy engedjék át egymást úgy, hogy öt ember felfelé, majd öt lefelé. Ezt persze többé-kevésbé kell érteni, mivel az egy irányba elhaladók pontos számát az a biztonságos hely határozza meg, ahol meg lehet állni és el lehet haladni egymás mellett. Először elengedtük az embereket felfelé, mikor már majdnem felértek, addigra elég sokan akartak lefelé menni. Simán lejutottunk a láncok feléig, aztán... 

A lányok elengedtek maguk mellett öt embert, és hirtelen tucatnyi emberből álló tömeg (mintha az életük múlna rajta) rohant felfelé, torlódást, zűrzavart és veszélyes helyzetet okozva! Az volt a benyomásom, mintha életük nagy lehetőségét szalasztanák el, ha nem jutnak fel azonnal a csúcsra. Mintha nem tudnának várni... Ezeket a fotókat látva azok, akik akkor éppen Gdańskban tartózkodnak, valószínűleg máris bakancsot húznak és rohannak, hogy... Elnézést a túlzásért, de ez egyszerűen hihetetlen. Mi lett a következménye annak, hogy az emberek nem tudtak várni? Három lány a csoportomból egy sziklán ült egy láncba kapaszkodva, és nem tudták, mit tegyenek. A lökdösődő, kulturálatlan csoport állt a láncok két oldalán, és féltek megmozdulni, mert a könnyű terepnek vége, és el akarták kapni a mesterséges segédeszközöket. Patthelyzet alakult ki, se le, se fel nem mozdult a sor, mindenki feszült volt. Ezt látva felrohantam, és elkezdtem irányítani a forgalmat. Először a lányaimat hoztam le, aztán mondtam az embereknek, hogy induljanak el felfelé, és irányítsák a forgalmat – öt fel, öt le. A dugó pillanatok alatt feloldódott és mindenki biztonságban átjutott. Senkinek sem kellett a sziklára feküdni, senki sem kapaszkodott láncokba és senki sem állt olyan veszélyes helyen, ahol egy hirtelen mozdulat köveket indíthatott volna el.... Hihetetlen, miért nem tudunk egy ilyen egyszerű szabályt alázatosan betartani? Néhány ember fel, néhány ember le. Kulturálisan átengedjük egymást, és minden rendben lesz. De nem… …az ászok jobban tudják. Meglátnak egy szép helyet, emiatt aztán rohannak, mert minek várni. Mintha pontyot látnának egy népszerű diszkontban… Tartsuk ezt szem előtt, és mindenki jobban jár. Mindenesetre ilyen forgalom mellett a Tátrai Nemzeti Park ott, ahol tud, kénytelen lesz valami olyasmit tenni, mint a Vörös-torony-hágóban (Priecne sedlo). Két párhuzamos lánc a le- és felmenethez, vagy minden láncos utat egyirányúsítani. Üdvözlettel Mariusz Grefkowicz – Tátrai vezető”.

Forrás és fotó: https://www.facebook.com