2021. augusztus 27., péntek

Titokzatos eltűnések a Tátrában – I. rész

A magashegyeket az Alpokkal, a Pireneusokkal és a Himalájával azonosítjuk. Lengyelország legmagasabb csúcsa 2499 m tengerszint feletti magasságban található. A négy-, öt-, nyolcezer méteres csúcsokhoz képest a Tengerszem-csúcs (Rysy) nevetségesen alacsonynak mondható. Ha emellett az évente a Tátrába látogató tömegekre, a jól jelzett turistautakra és a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) tevékenységére gondolunk, a hegyekbe irányuló kirándulások gyerekjátéknak tűnhetnek. Sajnos azonban nem mindig azok. Az erdők sokat mesélhetnének nekünk a rejtett titkaikról, a titokzatos eltűnésekről és az emberi maradványokról. Ahogy Jan Krzysztof, a TOPR vezetője elmondta, a maradványokat általában a tél elmúltával találják meg, néha dokumentumok nélkül. Nincs arról információnk, hogy ezeket később beazonosították-e. „Azt gondolom, hogy legalább tucatnyi eltűntet nem találtak meg a TOPR 110 éves működése során (azt sem lehet tudni, hogy valamennyien a Tátrában tűntek-e el), de néhány megtalált holttestet sem sikerült azonosítani”.

Idézzük most fel a Tátra legtitokzatosabb eltűnéseit. A keresett személyeket vagy soha nem találták meg, vagy csak a holttestüket találták meg később.
 
Nyomtalanul felszívódott
1894. Władysław Białkowski (42) a Giewont környékére inult a már akkoriban is nagyon népszerű ösvényen. Aki járt már Giewonton, annak tudnia kell, hogy mindig sok ember jár arra. Ennek ellenére a férfi nyomtalanul eltűnt. A testét soha nem találták meg. Ez az első ismert eltűnési eset a Tátrában.
 
Évekkel később találták meg a holttestét a turistaút nyomvonala mellett
1909. Ernest Weiss professzor hegymászó, a Tátra szakértője és szerelmese. Úgy ismerte ezeket a hegyeket, mint a saját tenyerét. Egy júniusi napon elindult a Tengerszem-csúcsra, de a túráról nem tért vissza. A keresése sikertelenül végződött. Négy év elteltével, mintha mi sem történt volna, egyszer csak feltűnt a teste a Poprádi-tó (Popradské pleso) és a Tengerszem-csúcs közötti útvonalon. Hogyan lehetséges, hogy a hegymászók, miközben többször átkutatták a környéket, egy ilyen nyilvánvaló helyen nem találták meg a holttestet? Honnan került oda?
 
Privát ok miatt lemaradt a csoporttól
1921. Karol Kozak prágai tanácsos a lányával, fiával és barátjával együtt szerette volna élvezni a Tátra erdőinek friss levegőjét. A Poprádi-tavi menedékházból indultak a Tengerszem-csúcs felé. A férfi egyszer csak szólt a többieknek, hogy ki kell elégítenie a szükségleteit, ezért kicsit lemarad tőlük. A hozzátartozói egy ideig várták őt, végül aggódni kezdenek. A férfi nem válaszol a hívásokra. Megkezdődik a keresés – sikertelenül. Még nem mehetett messzire… Az akkori média reménytelennek minősítette az esetet.
A következő év őszén a gorálok a gyógynövényként használt angyalgyökeret kerestek az erdőben. Angyalgyökér helyett azonban Karol Kozak maradványait találták meg az Ökörhát-torony (Volia veža) közelében, a hegyimentők által többször ellenőrzött helyen. Egy újabb tragikus eltűnés és a holttest felfedezése, amely úgy néz ki, mintha a Tátra föledje hirtelen úgy döntött volna, hogy feltárja a benne rejlő testeket…
 
A halott természetellenes testhelyzetben ült
1928. A varsói Romuald Dowgiałłowicz és a krakkói Lola Hirszówna együtt indultak a Téry menedékházból (Téryho chata) a Jég-völgyi-csúcsra (Ładový štít). A menedékházban azt mondták, hogy különböző útvonalon mennek fel a csúcsra. Néhány nappal később Dowgiałłowiczot holtan találták. A holttest furcsa, félig fekvő testhelyzetben volt, nem voltak látható sérülései.
Miután megtalálták a holttestét, a TOPR a csehszlovák csendőrséggel és a csehszlovák mentőszolgálattal együttműködve erőteljes keresést indít Hirszówna után. A hegyimentők átkutatták a Jávor-völgy (Javorová dolina) összes lejtőjét és vízfolyását, de az eltűntnek nem akadtak a nyomára. A nő maradványait csaknem harminc évvel később, 1957-ben fedezték fel a Markazit-torony (Malý Ładový štít) alatt. Mi történhetett, hogy mindketten meghaltak, és holttestüket két különböző helyen találták meg?
 
Biztonságos túra
A hegyekben történő eltűnések leggyakrabban ősszel és télen történnek, amikor lehull a hó. Az ösvények ilyenkor kevésbé járhatóak, gyakran jegesek, és gyorsabban sötétedik. Néha elég egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy rossz nyomvonal, a nem megfelelő felszerelés és a felkészületlenség ahhoz, hogy tragédiát okozzon. A téli hegyi kirándulás nagyszerű élmény lehet, ha tisztában vagyunk képességeinkkel, és gondosan választjuk meg az útvonalat – némelyikük akár tapasztalt hegymászók számára is nehéznek és veszélyesnek bizonyulhat. Érdemes magunkkal vinni egy útitársat is, aki szükség esetén segíteni tud nekünk (vagy elkergeti a fenyegető Dziwożonát).

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...