Idézzük most fel a
Tátra legtitokzatosabb eltűnéseit. A keresett személyeket vagy soha nem találták
meg, vagy csak a holttestüket találták meg később.
Nyomtalanul
felszívódott
1894. Władysław
Białkowski (42) a Giewont környékére inult a már akkoriban is nagyon népszerű ösvényen.
Aki járt már Giewonton, annak tudnia kell, hogy mindig sok ember jár arra.
Ennek ellenére a férfi nyomtalanul eltűnt. A testét soha nem találták meg. Ez
az első ismert eltűnési eset a Tátrában.
Évekkel később
találták meg a holttestét a turistaút nyomvonala mellett
1909. Ernest Weiss
professzor hegymászó, a Tátra szakértője és szerelmese. Úgy ismerte ezeket a
hegyeket, mint a saját tenyerét. Egy júniusi napon elindult a
Tengerszem-csúcsra, de a túráról nem tért vissza. A keresése sikertelenül
végződött. Négy év elteltével, mintha mi sem történt volna, egyszer csak
feltűnt a teste a Poprádi-tó (Popradské pleso) és a Tengerszem-csúcs közötti
útvonalon. Hogyan lehetséges, hogy a hegymászók, miközben többször átkutatták a
környéket, egy ilyen nyilvánvaló helyen nem találták meg a holttestet? Honnan
került oda?
Privát ok miatt lemaradt
a csoporttól
1921. Karol Kozak
prágai tanácsos a lányával, fiával és barátjával együtt szerette volna élvezni
a Tátra erdőinek friss levegőjét. A Poprádi-tavi menedékházból indultak a
Tengerszem-csúcs felé. A férfi egyszer csak szólt a többieknek, hogy ki kell
elégítenie a szükségleteit, ezért kicsit lemarad tőlük. A hozzátartozói egy
ideig várták őt, végül aggódni kezdenek. A férfi nem válaszol a hívásokra. Megkezdődik
a keresés – sikertelenül. Még nem mehetett messzire… Az akkori média
reménytelennek minősítette az esetet.
A következő év őszén a
gorálok a gyógynövényként használt angyalgyökeret kerestek az erdőben. Angyalgyökér
helyett azonban Karol Kozak maradványait találták meg az Ökörhát-torony (Volia
veža) közelében, a hegyimentők által többször ellenőrzött helyen. Egy újabb
tragikus eltűnés és a holttest felfedezése, amely úgy néz ki, mintha a Tátra
föledje hirtelen úgy döntött volna, hogy feltárja a benne rejlő testeket…
A halott természetellenes
testhelyzetben ült
1928. A varsói Romuald
Dowgiałłowicz és a krakkói Lola Hirszówna együtt indultak a Téry menedékházból
(Téryho chata) a Jég-völgyi-csúcsra (Ładový štít). A menedékházban azt mondták,
hogy különböző útvonalon mennek fel a csúcsra. Néhány nappal később
Dowgiałłowiczot holtan találták. A holttest furcsa, félig fekvő testhelyzetben
volt, nem voltak látható sérülései.
Miután megtalálták a holttestét,
a TOPR a csehszlovák csendőrséggel és a csehszlovák mentőszolgálattal
együttműködve erőteljes keresést indít Hirszówna után. A hegyimentők átkutatták
a Jávor-völgy (Javorová dolina) összes lejtőjét és vízfolyását, de az eltűntnek
nem akadtak a nyomára. A nő maradványait csaknem harminc évvel később, 1957-ben
fedezték fel a Markazit-torony (Malý Ładový štít) alatt. Mi történhetett, hogy
mindketten meghaltak, és holttestüket két különböző helyen találták meg?
Biztonságos túra
A hegyekben történő
eltűnések leggyakrabban ősszel és télen történnek, amikor lehull a hó. Az ösvények
ilyenkor kevésbé járhatóak, gyakran jegesek, és gyorsabban sötétedik. Néha elég
egy pillanatnyi figyelmetlenség, egy rossz nyomvonal, a nem megfelelő felszerelés
és a felkészületlenség ahhoz, hogy tragédiát okozzon. A téli hegyi kirándulás
nagyszerű élmény lehet, ha tisztában vagyunk képességeinkkel, és gondosan
választjuk meg az útvonalat – némelyikük akár tapasztalt hegymászók számára is
nehéznek és veszélyesnek bizonyulhat. Érdemes magunkkal vinni egy útitársat is,
aki szükség esetén segíteni tud nekünk (vagy elkergeti a fenyegető Dziwożonát).
