A tátrai tavak nyáron – avagy miért tilos úszni a tátrai tavakban

Túra közben sokakat csábít a lehetőség, hogy megmártózzanak a hideg hegyi tavakban. A gyönyörű, tiszta, hideg vizű tavak, gyakran érintetlen természettel körülvéve – azt gondolhatjuk, hogy csodálatos érzés lehet felfrissülni bennük. Ki tud ennek ellenállni? De!
Szlovákiában tilos a tavakban fürdeni.
Miért, kérdezhetjük? Ez is csak egy újabb értelmetlen tiltás? Nem. Az igazság az, hogy a hegyi tavakban való fürdőzés negatívan befolyásolja a tavak állapotát, és felborítja az egész ökoszisztémát. Már a tavak megközelítése – a parti növényzet letaposása, a partok erodálása és a víz eliszaposodása – is negatív hatással van az állóvizekre. Maguk a tavak egyedülálló jégkorszaki reliktumok, melyekben olyan endemikus fajok élnek, amelyek csak bizonyos területeken fordulnak elő.

A tavakban való fürdés megváltoztatja a víz kémhatását, melynek következtében megváltozik az ökotóp és elpusztulnak a helyi organizmusok. A különböző rovarriasztók, fényvédők, dezodorok és UV-szűrő krémek szintén gyakran kimosódnak fürdés közben. Mindez negatív hatással van azokra az élőlényekre, amelyek néha csak egy adott tóra jellemzőek.
Egy felelősségteljes embernek nem csak Szlovákiában, de más országokban sem lenne szabad a tavakban úsznia. Ezért ha olyanokkal találkozunk, akik valószínűleg nem rendelkeznek ezekkel az információkkal, és egy tóban vagy patakban szeretnének megmártózni, vagy hűsíteni a lábukat, tájékoztassuk őket a tavakban történő úszás negatív hatásairól.

Egy példa a vízszennyezésre a Rohácsi-völgyből, jól láthatóak a zsíros szennyeződés okozta sávok.

A hegyi tavak esetében döntő jelentőségű, hogy hányan tartózkodnak körülöttük. Szlovákiában ez naponta akár több ezer ember is lehet, és ez probléma. Bármennyire is jó lenne egy hegyi tóban úszni, ezáltal az kvázi fürdőmedencévé változna, az úszás engedélyezése pedig katasztrófa lenne az érintett élőlények számára. De azoknál a tavaknál, ahol évente mondjuk 10-20 ember fordul meg, és közülük talán hárman mártóznak meg a vizükben, ez nem biztos, hogy tragédia. Ilyen kivételeket azonban nem szabad tenni, hiszen így mindenki azt mondaná, hogy „senki sem jár ide”. A mai tömegturizmus miatt más szemszögből kell néznünk a dolgokat, nem úgy, mint régen, amikor csak néhány ember látogatott el bizonyos helyekre.
Minden olyan helyen, ahová sok turista érkezik, korlátokat, kerítéseket vagy egyéb figyelmeztető jeleket állítanak fel, hogy megóvják a természetet és megakadályozzák, hogy az emberek kárt tegyenek benne. Ez azonban furcsának tűnhet, sokakat frusztrálhatnak a tiltások. Azonban jó, ha megváltoztatjuk a nézőpontunkat, és úgy tekintünk ezekre, hogy ezek nem tiltások, amelyek korlátoznak minket, hanem ajánlások arra vonatkozóan, hogyan védjük a természetet, hogy az olyan maradjon, amilyennek mi szeretnénk látni. Sajnos nem mindig így kommunikálják, de ez így van. Még a vad Izlandon is, ahol bárhová elsétálhatunk, hirtelen kerítések és táblák jelzik, hogy meddig mehetünk. Nem úgy, mint régen. És miért? Csak azért, mert az emberek tömegesen kezdtek el oda járni és meglátogatni a szóban forgó helyeket.
Forrás és fotó: https://www.zdraveotuzovanie.sk