Baleset a Giewonton – Kamera rögzítette a kicsúszás pillanatát Hír

Nagy Árpád

2021/03/03

Hirdetés

A tatromaniac.pl oldalon jelent meg az alábbi cikk a közelmúltban a Giewonton történt balesetről, melyről az eset elszenvedője saját maga készített felvételt. A felvétel készítő, egyben a balesetet elszenvedő férfi tanulságképpen osztotta meg gondolatait a balesetről, az elkövetett hibákról. Az eset február 21-én kora délután történt. A videón láthatjuk az csúcsról történő ereszkedés közben elkövetett hibákat, majd magát a balesetet, amely szerencsére komolyabb sérülések nélkül végződött. A bejegyzésben a szerző leírása olvasható saját hibáinak elemzésével, valamint megnézhető a balesetet rögzítő videófelvétel.

„Ereszkedés közben elkövetett hibáim:

1) 13 óra 12 perc - tűző napsütés, csúszós hó

2) szél által összefújt hó (jeges rámpa), lépcsők nélkül

3) stressz, félelem az ereszkedéstől

4) kilépés oldalra és a csákányon támaszkodva történő várakozás

5) a csúszásgátló helytelen használata, melyeknek az oldalsó élét vágtam a hóba, vagy azt sem – kétszer csúsztam meg, mielőtt kicsúsztam, és fenti kollégám azt javasolta, maradjak mögötte – lásd a 4. pontot.

6) tapasztalat hiánya, az első téli mászás, lásd a 3. pontot.

7) a felülről ránk nyomuló tömeg, szintén a 3. pont.

8) bizonyos értelemben a sietség, lásd a 7. pontot.

Kérem, mindenki nézze meg ezt a filmet, és válaszoljon önmagának arra a kérdésre, hogy képes lenne-e leereszkedni a csúcsról, mert felmenni mindig könnyebb. A tapasztalt turisták bizonyára gond nélkül leereszkednének, emberek futnak rajta, azonban a csak nyári tapasztalattal rendelkezők számára sokkal rosszabbul is végződhet egy ilyen kicsúszás, mint ahogy számomra végződött.

Sérüléseim: este és éjszaka láz és erős hidegrázás a tűző napon történő leégés miatt, a jobb oldalon a bordáim zúzódása miatt jelentkező erős fájdalom – ez az első éjszaka volt a legsúlyosabb, alig tudtam köhögni és felkelni fekvő helyzetből, valamint néhány zúzódás és kisebb vérömleny a jobb lábszáron elől, a fenekem alatt, bevérzés és zúzódások a jobb könyökön, több kisebb zúzódás az egész testen másutt.

Összességében minden jól végződött, megismerkedtünk egy nagyszerű csapattal, akik elkísértek minket Kuźnicéba. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a segítségért azoknak az embereknek, akik a kicsúszás után fenéken lecsúsztak hozzám. Az adrenalin löket gyakorlatilag a nap végéig kitartott, így a Kuźnicéba vezető úton elhaladtunk mindazok mellett, akik előttem ereszkedtek le a csúcsról, de a következő két napban úgy járkáltam, mint egy öreg nagypapa. Elmentem röntgenre, és kaptam Ketonalt, ezen kívül semmi sem történt, eltekintve attól, hogy a zúzódásoktól a harmadik napon sem látok semmit, de mindez sokkal rosszabbul is végződhetett volna.

A legfontosabbak:

1) sisak

2) jól megpakolt könnyű, puha hátizsák a hátamon – ha ez nincs, valószínűleg eltört volna a gerincem. Kb. 10-15 métert zuhantam – zúzódások és sérülések, egy kabát, melyet a szikla szétszaggatott. Egy ideális pózban tartott kéz – a jobb karomat vállmagasságban tartottam a jobb oldalamon ott, ahol semmi olyan védelme nem volt, mint a hátizsák, ezért csillapította az esésemet, kivéve a jobb oldali hátsó bordáimat, a fenekem jobb oldalát és a jobb könyökömet.

3) egy kis szerencse, hogy lehajtott fejjel repültem lefelé

4) nem látható a filmben, de repülés közben arra gondoltam, hogy eltakarjam a fejem a kezemmel, és a sisakkal együtt védőburkot hozzak létre az arcom körül, hogy ne az arcomon, hanem a jobb könyökömön pattogjak. A kicsúszás pillanatában pedig arra gondoltam, vajon meddig repülök?

Végig teljesen tudatomnál voltam, mivel már kétszer is volt életemben olyan balesetem, amikor néhány másodpercre minden elsötétedett és elájultam, ezért mindenki vigyázzon magára!„

A balesetről készül film (a kicsúszás 7:15-nél látható).