Baleset és elsősegélynyújtás a hegyekben

A hegyekben történő túra során súlyos sérülések is előfordulhatnak, és a nehéz terepen hosszabb időt is igénybe vehet a Hegyi Mentőszolgálat megérkezése, ezért mindenkinek fel kell készülnie olyan helyzetekre, amikor segítenie kell a szeretteinek.

Azt mondják, hogy aki fél, az ne menjen az erdőbe. A gyakorlatban azonban a természet és a természet erejének egészséges tisztelete az egyik legfontosabb és leghasznosabb dolog, amelyet egy turista magával vihet a hegyekbe. Egy térkép, tartalék ruhák, vízálló kabát, a hegyimentők telefonszámával ellátott, feltöltött mobiltelefon, alapvető elsősegélykészlet és legalább alapvető elsősegély nyújtási ismeretek mellett. Tekintettel arra, hogy a balesetek és sérülések gyakran nehezen megközelíthető helyen következnek be, sokszor ez az egyetlen dolog, amely segíthet nekünk és szeretteinknek a következmények nélküli túlélésben.

2019-ben a Hegyi Menőszolgálat (HZS) a nyári szezonban a balesetek számának csökkenését jegyezte fel a szlovák hegyekben. A hegyimentők ezt a pozitív statisztikát főleg a viharok és szélviharok nélküli stabil időjárással magyarázták. A hegyimentők szerint az időjárás a hegyekben bekövetkező balesetek egyik meghatározó tényezője. A hegygerincen a vihar teljesen másképp néz ki, mint az otthon ablakából, így a rövidzárlat esetén történő viselkedés gyakran okoz problémát – az ember egyszerűen megijed és meggondolatlanul cselekszik, eltéved, letér az útról, elesik és megüti magát. Mindazok számára, akik az életükkel szeretnének játszani, örök emlékként kell szolgálnia a hegyimentők helikopterének 1979-es lezuhanása, melynek során hét személy vesztette életét. Az a nő, akinek a mentésére indultak, könnyebb lábsérüléssel megúszta.

Melegítés minden formában

A hegyekben történő kihűlés esetén azonnal fel kell venni a kapcsolatot a hegyi mentőszolgálattal, mert a „fuss és melegedj” szlogen ebben az esetben nem biztos, hogy működik. Enyhe hipotermia akkor fordul elő, amikor az emberi test hőmérséklete 35 °C alá csökken, amikor pedig 26 °C alá csökken, fennáll annak a veszélye, hogy leáll a vérkeringés. A hipotermia tünetei: sápadtság, remegés és a legrosszabb esetben eszméletvesztés. Az áldozat nedves, átázott ruháját minden esetben száraz ruhára kell cserélni, ha pedig eszméletét veszti, akkor a lehető legszárazabb és legmelegebb helyre kell juttatni, ahol minden elérhetővel be kell takarni, mellé kell feküdni és saját testünkkel kell melegíti. Ha lehetséges, kis adagokban adjunk meleg italt az érintettnek. Eszméletvesztés esetén folyamatosan ellenőrizzük a légzést és a pulzusszámot, szívleállás esetén pedig mesterséges légzést és szívmasszázst kell alkalmazni. Fontos, hogy a kihűlt személynek a hipotermia mértékével arányosan kell felmelegedni. Ha a hipotermia hideg vízbe történő zuhanás miatt lépett fel, akkor a személyt gyorsan, ha viszont a hideg hosszú távú hatásai miatt, akkor azt fokozatosan kell felmelegíteni.

Veszélyes magasság

A csonttörés esetén az elsősegélynyújtás célja a törött testrész lehető legnagyobb mértékű mozdulatlanná tétele és a kórházba szállítás lehető leggyorsabb megszervezése. A törött lábat, kart vagy lábujjat ideális a páciens saját testéhez rögzíteni. Hegyvidéki terepen az áldozatra és a megmentőjére nézve is különösen nagy a veszélye egy újabb zuhanásnak. Ha az áldozat megközelíthetetlen helyen található, mielőtt a mögötte lévő sziklára ugorva jó szándéktól vezérelve a segítségére indulnunk, alaposan mérlegeljük annak kockázatát, nehogy a hegyimentőknek egy helyett két sérültet kelljen menteni. Ha lehetséges, próbáljuk meg a sérültet biztonságos helyre juttatni. Ha eszméletlen, ellenőrizzük az alapvető életfunkciókat, ha ezek nem működnek, kezdjük meg az újraélesztést. Amennyiben magasról zuhant le, akkor nagy a fejsérülés valószínűsége még akkor is, ha nincs vérzés. Az agyrázkódás sem zárható ki még akkor sem, ha a sérült tudatánál van. Ezért ne becsüljük alá a helyzetet, a sokk tünetei késhetnek, és magashegyi környezetben nincs értelme kockázatot vállalni. Súlyos fejsérülések és agykárosodás jelei esetén összpontosítsunk az életfunkciók fenntartására vagy a vérzés leállítására. Ne aggódjunk, hogy esetleg ártani fogunk a sérültnek, és a fejen lévő vérzést, csakúgy, mint bármely más nagyobb vérzést próbáljuk meg nyomással elállítani. tetteinkkel nem árthatunk jobban a sérültnek, mint a több méteres magasságból történő zuhanás.

Hívjunk segítséget

A hegyekben jóval nagyobb a nehéz helyzetek túlélésének esélye, ha megfelelően felkészültek vagyunk a túrára. Ennek alapja a minőségi és megfelelő felszerelés, a jó cipő és tartalék ruha. A feltöltött mobiltelefonnak magától értetődőnek kell lennie, ha többnapos kirándulásra indulunk, akkor szüksége lehet napelemes töltőre vagy akkumulátorra. A mobilból nem hiányozhat a hegyi mentőszolgálat telefonszáma (18 300) vagy legalább az egyetemes 112-es segélyvonal száma. A hegyi mentőszolgálat rendelkezései szerint mindenkinek, aki hegymászótúrára indul, regisztrálnia kell magát a mászókönyvben. Vészhelyzet esetén a hegyimentők ebből tájékozódhatnak nevünk, mászótúránk célja és a visszatérés várható idejét illetően.

Fontos megemlíteni azt is, hogy a hegyi mentőszolgálat több mint hatórányi kését tekint közvetlen beavatkozási kérelemnek. A gyakorlatban szinte senki sem írja be magát a könyvbe, de ha kihívást jelentő mászást, vagy több napos magashegyi tartózkodást tervez, akkor saját érdeke kell, hogy legyen, hogy erről előre tájékoztatja, és a terveiről értesíti a hegyi mentőszolgálatot. Vészhelyzetben ez mentheti meg az életét.

Az óvatosság több mint hit

Amikor túrához pakolunk a hátizsákba, semmiképpen sem szabad kihagynia a tartalék meleg ruhákat, és a Tátrába tervezett túra nyáron is esetén tiszta lelkiismerettel csomagoljunk be sapkát és kesztyűt is. Ne feledkezzünk meg a folyadékokról, a termoszban lévő forró tea hideg időjárás esetén aranyat ér. Gondoskodjunk élelemről is, ne becsüljük alá az éhséget. Fokozott aktivitással több energiára lesz szükségünk, mint a számítógépnél végzett munkához. Ha könnyű túrára indulunk, akkor nem lesz szükségünk különleges felszerelésre, de pl. túrabotokra szükség lehet. Az elsősegély-készletből nem hiányozhat a kötszer, tapasz, fertőtlenítő és allergiás gyógyszerek.

Ha nem ismerjük a hegyeket, soha ne térjünk le a kijelölt ösvényekről. Ugyanakkor egyetlen turista felszereléséből sem hiányozhat a térkép vagy a GPS. Ha mégis sikerül eltévednie, és kénytelen segítséget kérni a hegyi mentőszolgálattól, akkor telefonálás előtt próbáljuk meg rekonstruálni az útvonalat az utolsó ismert ponttól. Figyeljünk a környék minden részletére, egy kis apróság is segíthet a mentőknek a keresésben.

Lehet, hogy bosszantó, de nagyon igaz mondat: legyünk óvatosak. Hinni önmagunkban és képességeinkben szép dolog, de ha nem vagyunk óvatosak, és óvatlanul megcsúszunk, az az életünkbe is kerülhet. 2006-tól a hegyi mentőszolgálat minden mentőakciójáért fizetni kell, ezért az utazás előtt ne felejtsünk el utasbiztosítást kötni, máskülönben egy baleset a gyönyörű, de veszélyes hegyekben nagyon drága lehet. A hegyekben minden probléma nagy probléma. Ezért nem szabad lebecsülni az oly sokszor kiemelt megfelelő lábbelit, nehéz terepen ez a legfontosabb felszerelés. Soha ne menjünk túrázni a terepnek nem megfelelő lábbeliben.

Forrás és fotó: https://relaxmagazin.sk