A Tátra vándorát is sújtotta a koronavírus

Bobík egy legendás kutya, akit nem csak a helyiek, de a turisták közül is sokan ismernek. Több mint 10 éve remeteként és turistaként él a Tátrában, időről időre megjelenik a Tarajkán (Hrebienok), aztán a Kő-pataki-tónál (Skalnaté pleso), és gond nélkül elutazik a tátrai villamossal Ótátrafüredről (Starý Smokovec) Tátralomnicra (Tatranská Lomnica). A világjárvány idején azonban, amikor a Tátrában nem voltak turisták, a bátor Bobík sorsa is rosszra fordult. Amellett, hogy velük együtt szokott túrázni, az élelem is hiányzott neki, amellyel a turisták ellátták.
Amikor Bobík úgy gondolja, csatlakozik valakihez, és elmegy vele a Hosszú-tavi menedékházba (Zbojnícka chata) vagy akár a Nagyszalóki-csúcsra (Slavkovský štít) is. Társaságot jelent számukra, hagyja hogy etessék és egy kicsit kényeztessék, majd ismét a saját útjára lép. Jaro Michalko hegyi vezető évek óta rendszeresen találkozik a fekete-fehér kutyával. „A Tarajka gyakori indulási és érkezési állomás a turisták számára. Senkit nem zavar, alázatosan vár, amíg nem kerül valami a foga alá. Ha valakit megkedvel, csatlakozik hozzá, és akár egész nap vele marad” - mondta Michalko.

A koronavírus azonban Bobík életét is megváltoztatta. A világ legkisebb magashegységében nem voltak turisták, így a társaság hiánya mellett kevesebb élelemhez jutott. A legendás kutya sorsa azonban nem hagyta hidegen az embereket, a közösségi oldalakon kezdeményezés indult, hogy megmentsék. Ebben az esetben is bebizonyosodott azonban, hogy nem minden támogatás igazi támogatás. Néhányan megpróbálták befogni és menhelyre bevinni a Tátra vándorát, ám Bobík mindig ügyesen kihúzta magát a rúd végén lévő hurokból. A kihelyezett élelembe rejtett nyugtatók sem vezettek célra, mert étkezés után mindig elrejtőzött valahol. Annak ellenére, hogy jóval kevesebb élelemhez jutott, a szabadságát nem adta fel.

Pavol Majko, a Tátrai Nemzeti Park Igazgatóság (Správa TANAPu) igazgatója elmondta, hogy ha valóban 10 éve él egyedül ebben a környezetben, az csodálatra méltó. „Nyilvánvalóan megtanulta elkerülni a veszélyeket. Valószínűleg nem élte volna túl, ha menhelyre viszik vagy valakinek a gondjaira bízzák, ami fogságot jelentett volna számára. A legjobb esetben elmenekült volna. A kóbor háziállatokról az illetékes hivatal – ebben az esetben a TANAP Állami Erdészet – köteles gondoskodni. Nem tudom, hogy ez a kutya továbbra is háziállat-e, de amint láthatjuk, képes gondoskodni magáról” – mondta az igazgató.

Forrás és fotó: https://www.cas.sk