Kárpáti növények, tátrai állatok – 1846.

1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a növény- és állatvilágról szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:

A Magas-Tátrában a felvonók májusi újraindítását mérlegelik

A Magas-Tátrában található sípályákat üzemeltető Tatry Mountain Resorts (TMR) fő részvényese, Igor Rattaj a tátrai felvonók újraindításáról beszélt annak érdekében, hogy a hegyekbe fokozatosan visszatérjen az élet. A síközpontokat a téli szezon vége előtt, március 13-án zárták be a Szlovák Köztársaság Központi Válságstábjának a koronavírus járvány megfékezésével kapcsolatos intézkedései részeként. „El tudom képzelni, hogy május elején a felvonók folytatnák a személyszállítását, természetesen fel és le is nagyon szigorú biztonsági intézkedések mellett. Ha ezt a vasúti személyszállításban meg lehet valósítani, akkor a felvonókon miért ne lehetne” – kérdezi Rattaj, rámutatva a személyszállító vonatokkal való hasonlóságra. „Hasonló helyzetben vagyunk, mint a vasút, hiszen mi is embereket szállítunk. A felvonók is csak meghatározott számú utast szállítanának, pontosan ugyanúgy, mint a vonatok” – tette hozzá Rattaj.

Nyolc hely a Tátrában, ahol egykor menedékház állt

A Tátrában (a szlovák és lengyel oldalon összesen) jelenleg 24 menedékház működik. Régebben azonban ennél több volt, éppen ezért vessünk most egy pillantást azokra a helyekre, ahol egykor menedékházak védkunyhók vagy olyan egyéb épületek álltak, melyek menedéket nyújtottak az arra járóknak.

1. Az 1894-1920 közötti években egy kis menedékkunyhó állt a Gąsienica-Fekete-tó (Czarny Staw Gąsienicowy) partján.

2. Az Ék-hegy (Starorobociański Wierch) lejtőin egykor volt egy kis menedékkunyhó, melyet a II. világháború idején „Ognia” őrnagy partizánjai használtak.

3. 1942-1974 között a Fehér-tavi-völgyben (Dolina Kežmarskiej Bielej vody) állt a Késmárki menedékház (Kežmarská chata), melynek újjáépítésére jelenleg is vannak erőfeszítések.

Fotók és videók a Tátrából – 2020. április 1-15.

A Tengerszem-csúcs téli panorámája; Mesebeli; Az Arany-tavacska Késmárk közelében; A Gerlachfalvi-csúcs, a Koncsiszta és a Tompa-hegy, nem megszokott látószögből; A Fehér-tavi-csúcs; A Jávor-gerinc a Hátsó-Jávor-völgy fölött; A Magas-Tátra a Krakova hoľa tetejéről; A legendás Ganek-karzat; A Kéményes-hegy; Itt a tavasz; Góral a hegyen; Éjjeli fotók a Lengyel-Tátra menedékházairól; A Gerlachfalvi-csúcs a Király-hegyről; A felkelő nap első sugarai a Bánya-hegy csúcsán; Nedec vára a Tátrával.

Tengerszem-csúcs, 2020. február; Konrád-púp – Gáspár-csúcs; Lesíelés a Honoratka-szakadékban; Głowa do GÓRY.

A TANAP igazgatója szerint irracionális az ablakon át történő kiszolgálás

A Tátra Nemzeti Park Igazgatósága (Správa TANAPu) arra kéri a Tátrába látogató turistákat, hogy ebben az időszakban legyenek tekintettel a természet érzékenységére, fogadják megértéssel, ugyanakkor tartsák be az ide vonatkozó jogszabályokat. rendeleteket. Pavol majko, a TANAP igazgatója elmondta, hogy a közelmúltban több alkalommal is megsértették a természetvédelmi törvényt. „Turisták mozgását észleltük olyan területeken, ahol nincs kijelölt túraútvonal. Ebben az időszakban, amikor a mormoták kiássák magukat a hó alól, a vándorsólymok, a kőszáli sasok és a baglyok fészkelnek, és folyik a siketfajdok és a nyírfajdok dürgése, nem kívánatos, hogy az emberek a jelzett turistautakon kívül mozogjanak. Az elmúlt időszakban több alkalommal járőröztünk, melynek során büntetéseket is kiszabtunk. A Felkai-völgyben pl. találkoztunk egy férfival, aki olyan helyen szeretett volna síelni, amely nem kijelölt síalpinista terület, ráadásul póráz nélkül vele volt a kutyája is. Azt gondolom, ez így a lehető legnagyobb felelőtlenség” – mondja az igazgató.

A Kárpátok tavai, vízesései – 1846

1846-ban Vahot Imre szerkesztésében Pesten jelent meg a „Magyarföld és népei” című folyóirat, melyben „A Kárpátok, vagy a Tátra” című fejezet bevezető részei után a szerző akkoriban részletesnek mondható módon foglalkozik a Kárpátok és a Tátra viszonyaival, az akkori tudásszint szerint mutatja be a hegység kiterjedését, magasságát, felépítését, időjárását, tavait, vízeséseit, barlangjait, nemes érceit, növényzetét és állatvilágát. Az alábbiakban a tavakról és a vízesésekről szóló fejezetek olvashatók, természetesen eredeti helyesírással, 1846-ból:

Négy nap tél, a Magas-Tátrában jártunk

Idén nálunk, nagy bánatunkra, csak egyetlen napig volt tél. Elhatároztuk, hogy – mint a mesében – ha már ő nem jön mifelénk, elmegyünk utána. A februárra időzített tavaszi szünetben (micsoda oximoron!) Poprádra vonatoztunk, mert az időjárás-jelentések alapján úgy láttuk, arrafelé még nem ismeretlen fogalom a hó és a jég.

Poprádot a Magas-Tátra kapujaként emlegetik az útikönyvek. Valóban találó megállapítás. Kiszáll az ember a vonatból a felüljárókkal gazdagon ellátott állomáson, aztán szinte karnyújtásnyira ott az óriási, behavazott hegytömeg. Hogy a várost mégsem csak így raktározzuk majd el az emlékezetünkben, arról a szállásunk is tehet. A szocializmus építése közben a poprádiak számos szállodát is emeltek, amelyek mára, bizony, felújításra szorulnak. A mi háromcsillagosunkban kicserélték a lifteket, bútorokat, bejárati ajtókat, szőnyegeket. Minden másra – ablakok, fürdőszoba, vécé – akkurátusan ráragasztottak egy-egy matricát, miszerint a közeljövőben tervezik a rekonstrukciójukat. Mi jobban örültünk volna, ha a tájékoztató szöveg, vagyis az ígéretek helyett a tettek eredményét látjuk.

A TOPR hegyimentőjét jelölték az „Év kalandja” díjra

A Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR) egyik hegyimentőjét, Paweł Jankowskit is jelölték a National Geographic által alapított „Év kalandja” díjra, mégpedig a világ legmagasabb vízeséséről, az Angel-vízesésről (Venezuela) történő ugrásáért.

Jankowski 2019 márciusában ugrott le az Angel-vízesésről. A vízesés csaknem egy km, egészen pontosan 979 m magas. „Venezuelában szükségállapot van érvényben, az utcán zavargások vannak, mindennaposak az áramszünetek, teljes a káosz a médiában. Mindenre kiterjedő ellenőrzések vannak, csak a kapcsolatok és a nemzeti zászló jelenthet segítséget. A pemon törzsből származó vezetőnkhöz terepjáróval és kisrepülővel jutottunk el. A tárgyalások eredményeképpen 12 indián teherhordót sikerült szereznünk, akik segítségünkre voltak a vízeséshez vezető, az Auyantepui-fennsíkon lévő dzsungelben, a szavannákon, mocsarakban és sziklalabirintusokon keresztül vezető út során.

Ilyen még nem volt a Tátrában: a medvék hajnali 4-ig buliztak…

Most, hogy nincsenek turisták a Tátrában, a vadon élő állatok veszik át az emberek szerepét. A Lengyel-Tátrát a Tátrai Nemzeti Park (TPN) döntése értelmében csaknem egy hónapja lezárták a turisták előtt. A közösségi médiában ennek természetesen voltak és vannak ellenzői és támogatói is, a legtöbb hozzászóló ugyanakkor egyetért abban, hogy a szigorítások következtében a természet végre meg tud pihenni. Kicsit megnyugszik, de vajon hogyan?...

A téli álomból felébredő medvék először nem tudták, mi történik, nagyon zavartnak tűntek az új helyzet miatt. „Olyan furcsa volt... szeretem volna valaki megijeszteni éjjel, de egy élő lélek sincs itt” – mondta néhány nappal ezelőtt Waldek, az egyik nagyobb Tátrában élő egyed. „A zergék kitalálták, hogy versenyt rendeznek a helyiek keresése érdekében – mert hogy a tilalom rájuk nyilvánvalóan nem vonatkozik – de ki akar egyedül a nemzeti parkban futkározni?” – tette hozzá.

Fotók és videók a Tátrából – 2020. március 16-31.

Nem rossz; Tegnap a Volovecen; Szép fotók Fehér-tavi-völgyből; A Tátra-csúcson; Tátrai klasszikusok egy évvel ezelőtt, márciusban; Medve a Tátrában; Szürke-hegy, Liptói-Tátra; Ezt most sajnos csak itthonról láthatjuk, de Zakopanéban több mint 40 cm a hó vastagsága; Kinek hogy tetszik ez a perspektíva?; Zakopane és a Giewont tegnap reggel; A Tátra a Korona-hegyről (Pieninek), napkelte előtt; A fotó március 15-én, vasárnap reggel készült a Tátrától kb. 140 km-re található Zagorzyce-ból; Túra a Tengerszem-csúcsra, 2 évvel ezelőtt; A Csorbai-tó és környéke madártávlatból; A Csorbai-tó; A Lomnici-csoport egy késmárki lakás erkélyéről.

A Magas-Tátra a Látó-kövekről; Halastó (Morskie Oko), 1929 – 1970; Zakopane és a Gubalówka a koronavírus idején.

Erdőtűz a Tátrában

Április 4-én, szombaton arra járó túrázók jelentették a Hegyi Mentőszolgálatnak (HZS), hogy füstöt láttak a Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít) alatti, turisták által nem hozzáférhető területen. Az egyre növekvő füstről azonnal értesültek a tűzoltóságot, akik az oltáshoz a hegyimentők együttműködését kérték. A hegyimentők segítségével tudták a tűzoltók az oltáshoz szükséges anyagot a helyszínre szállítani, a tüzet kora este sikerült az ellenőrzésük alá vonni.

A tűzoltás utómunkálatai miatt másnap, április 5-én a Tarajka (Hrebienok) közelében több turistautat is lezártak, így le volt zárva az Ótátrafüredről a Tarajkára vezető zöld jelzésű turistaút, a szánkópálya, az Öt-forráson keresztül a Nagyszalóki-csúcsra vezető kék jelzésű út, valamint a Tarajkáról a Sziléziai házhoz vezető piros jelzésű turistaút. A lezárásokat hétfőn feloldották.

Forrás és fotó: https://www.hzs.sk

Felhívások, újabb szigorítások a Tátrában

Mint tudjuk a lengyel Tátrai Nemzeti Park (TPN) március 12-től a tátrai járásban (powiat tatrzański) élők kivételével le volt zárva a turistaforgalom előtt. A Lengyelországban is életbe léptetett, a koronavírus terjedésének megakadályozása érdekében meghozott kormányzati döntések értelmében azonban nekik is be kellett tartaniuk bizonyos szabályokat, pl. hogy maximum ketten túrázhatnak együtt, kivéve, ha közös háztartásban élőkről van szó. Ennek ellenére a nemzeti park őrei még március második felében is több alkalommal találkoztak olyan, több főből álló kisebb csoportokkal, akik úgy túráztak a tátrai völgyekben, mintha mi sem történt volna, és a Facebookon is megjelentek fotók egy sízőkből álló csoportról. Ezeken kívül több baleset történt, melyeknél a TOPR hegyimentőinek beavatkozására volt szükség. Ez nagy veszélyt jelent a hegyimentők számára, hiszen ha kiderül, hogy a mentett személy koronavírussal fertőzött, több hegyimentőt is kizárhat a mentőakciókból, és mivel az állomány viszonylag kis létszámú, ez a szervezet működőképességét is veszélybe sodorhatja. A TOPR ezért azzal a kéréssel fordult a tátrai járásban élőkhöz, hogy ők sem menjenek a Tátrába. „Ha továbbra is előfordulnak ilyen esetek, mindenki számára bezárjuk a Tátrát” – mondta március 25-én Szymon Ziobrowski, a TPN igazgatója. Április 3-tól aztán a helyiek sem kirándulhatnak a nemzeti parkba, így ma már a Lengyel-Tátra teljesen le van zárva a turistaforgalom előtt.

175 éve született Dénes Ferenc

175 évvel ezelőtt, 1845. április 2-án Újterebesen (Trybsz), a Szepesség északi részén található (az I. világháború után Lengyelországhoz csatolt) faluban született Dénes Ferenc (1845-1934) gimnáziumi tanár, Tátra-kutató, turista és hegymászó, tátrai kalauzok szerzője, aki munkássága mellett azzal is beírta nevét a hegység történelmébe, hogy még idős korában is rendszeresen túrázott a Tátrában, és ezeken a túrákon feljutott az akkor elérhető csúcsokra is. Noha nem Lőcsén született, de már fiatalemberként megismerte a várost, ami végül az otthona lett. Volt ugyanakkor egy másik otthona – a Magas-Tátra. Az eperjesi és a nowy targi elemi iskola elvégzése után a lőcsei gimnáziumban érettségizett, Bécsben tanult, majd Pesten szerzett földrajztanári oklevelet. Később visszatért Lőcsére, ahol középiskolai tanárként dolgozott. Már gyermekkorában sokat járt a hegyekbe, ez a szenvedély bennük maradt. A bécsi tanulmánya során megismerte az Osztrák Alpokat, a magyarországi tartózkodása során pedig bejárta a Mátrát. Miután visszatért Lőcsére, minden szabad idejét Tátraszéplakon (Tatranská Polianka), ahol a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) tagjaként hegyivezetőként mászta a Tátra csúcsait.

Mosoly a kötélen

„Meredek gránitfal. A fal felső részén hegymászó pár látható. Az elölmászó a csúcskéményben halad, és nemsokára már fölér. Aztán csak néhány könnyű méter, a kőtömbökön és a gyepen át, és megáll a csúcson. Egyszer csak felkiált. Az elölmászó kiesik a kéményből, fejjel lefelé vagy húsz métert zuhan. Fokozatosan kitépi az összes szöget, magával rántja mászópartnerét, és együtt zuhannak még tíz métert. A kötél megakad egy sziklabevágásban, csodával határos módon megtartja a hatalmas rántást - a hegymászók megmenekültek. Lassan magukhoz térnek, megsebesültek és sokkot kaptak, de élnek. Következik a hosszadalmas, bonyolult ereszkedés a falból, és a traverzálás. Maguktól képesek erre, és szintén saját maguk vonszolják be magukat a Rabló menedékházba.

Nevetségesnek tűnik ez? - Nekem ugyan nem. Egy szemernyit sem. No és látják, amikor ezt a szerencsés végű kalandot a szereplői a menedékházban elmesélték, a ház rengett a röhögéstől.

Régen történt. A Rabló-házban ültem, és a lemenetelre készültem. Tizenhat éves voltam, szamárköhögésem és idült tüdőgyulladásom volt, beteges és rozoga voltam. Annál nagyobb volt a csodálatom a hegymászók iránt, akik a szomszéd asztalnál ültek. Hegymászó történeteket és élményeket meséltek egymásnak. Az elbeszélések számomra érdekesek, és drámaiak voltak, de mindenekelőtt nagyon vidámak. Egyetlen történetből sem hiányzott egy jó adag humor.