A hegyimentő és hegyivezető Ivan Krajčír sok mindent megélt a Hegyi Mentőszolgálatnál (HZS) eltöltött 30 éve alatt. Társaival másfél órán keresztül cipelt egy 120 kilós lábtöréses turistát, néhány évvel ezelőtt pedig megmentett egy gyereket, aki a szülei gyerekhordozó hátizsákjából beleesett egy vízesésbe a Szlovák Paradicsomban tett túra során. Éppen ezért megfelelő tanácsokat tud adni arra vonatkozóan, hogyan túrázzunk biztonságosabban, de beszélt arról is, melyek azok a helyek, ahol kevesebb turistával találkozhatunk, pedig a táj szépsége miatt érdemes lenne odamenni.
Nemrégen történt egy baleset a Tamásfalvi-kilátónál, amikor egy lengyel turista átesett a sziklaperemen, és sérüléseibe a helyszínen belehalt. Ez a hely gyakori színtere a baleseteknek?
Nem mondhatjuk hogy túl gyakori. Halálos baleset három vagy négy alkalommal történt húsz év alatt, abból is az egyik öngyilkosság volt. Az emberek kockáztatnak. Adrenalin-élményeket keresnek, ezt dokumentálni is akarják, hogy dicsekedhessenek vele a közösségi hálókon. Sok ember kiáll egészen a sziklaperem szélére, különböző pózokat mutat be, vagy le is fekszik ott. Ez a legutóbbi baleset azonban nem tartozott ezen esetek közé. Egy idősebb hölgyről volt szó, aki valószínűleg megszédülhetett a meleg idő miatt, vagy megbotlott, és szerencsétlenül esett, át a sziklaperemen.
Nem lehetne valahogy biztosítani a kilátó szélét, hogy csökkenjen a belesetek veszélye?
Sajnos nem. A Tamásfalvi-kilátó egy igen hosszú, kb. kétszáz méter hosszú sziklaperem. Az emberek csak a kilátó platójára gondolnak, de a teljes sziklaperem hosszában korlátot kellene elhelyezni, ami persze nem járulna hozzá a hely szépségéhez. Másképpen pedig nehéz lenne biztosítani. Ha valakit ott fent figyelmeztetünk, az sokszor úgy végződik, hogy hogyan engedhetjük ezt meg magunknak egyáltalán miért szólunk bele az ő dolgába. A turistáknak több óvatosságra lenne szükségük, ha ilyen helyekre mennek. Az önfenntartás természetes ösztönére. Az emberek legnagyobb részében ez megvan, de mindig vannak olyanok is akik megrángatják az ördög farkát'.
Melyek még ezen kívül Szlovákiában a turisták számára veszélyes helyek?
A Szlovák Paradicsomban majdnem minden turistaút veszélyes, amelyik a szurdokban vezet, mert ott létrák segítségével kell leküzdeni a vízeséses szakaszokat. Néha magunk is csodálkozunk, hogy nem történik több baleset, amikor látjuk hogy mennyi ember megy a szurdokba. Főleg amikor azt látjuk, milyen lábbeliben indulnak útra, vagy táska van a kezükben, pedig létrák várják őket ahol mindkét kézre és lábra szükség lesz. Még veszélyesebbek ezek a helyek, olyankor, amikor szemerkél az eső, vagy a patak nedvesíti be a létrát, vagy ha lefagynak. Nemcsak a Tamásfalvi-kilátó, de az Ördög-sziget és a Holló-szikla is. A Holló-szikla tetején szintén nyílt terep van, egy hatalmas sziklaorom. Sok ember jár oda, mégsem történnek hasonló balesetek, pedig az orom magasabb, mint a Tamásfalvi-kilátó.
Melyek a veszélyes helyek a Tátrában?
Sok lánccal vagy létrával biztosított turistaút található ott is. A Vörös-torony-hágó vagy a Lengyel-nyereg viszonylag veszélyesebb útvonalak. Az emberek sokszor átmennek a Téry-horhoson is, pedig ott nincs is turistajelzés, és igen elhanyagolt az ösvény. A veszély a magashegyi övezetben mindenütt jelen van, ahol láncok vannak, és nem lehet a kezünkk használata nélkül haladni. Ezeken a helyeken gyakrabban történik baleset. Óvatosabbnak kell lenni, lassabban és megfontoltan kell haladni.
A mai turisták kevésbé óvatosabbak, mint régebben?
Nehéz ezt megmondani. Mindig jönnek új, tapasztalatlan, felkészületlen turisták. Hiába minden felvilágosítás. Nagyon sok országból érkeznek. A turistaúton cseh, lengyel, német vagy angol beszédet is hallani, ugyanúgy mint a szlovákot. A rendszerváltást követően pozitív példákkal is találkoztunk. Az Alpokból ékező turisták jól felszereltek és felkészültek voltak, megtervezték a túrát. Az Alpok közelében élő emberek inkább képesek egy hegyi túra megtervezésére, felkészülnek rá, és a képességeiknek megfelelő útvonalat választanak.
Mely hibákat követnek el a leggyakrabban a turisták a szlovák hegyekben?
Későn készülnek össze és indulnak a túrára. Szabadságra mennek, és nem akarnak korán fölkelni, csak a délelőtti órákban indulnak útnak. A Tátrában és a Szlovák Paradicsomban is legjobb már reggel 7-8 órakor elindulni. Néhányan túlértékelik a képességeiket. Sokan nem is tanulmányozzák rendesen az útvonalat, a hosszát sem a képességeiknek megfelelően választják meg, aztán kimerülnek, és ilyenkor aztán könnyebben történik baleset.
Melyek az öltözködést és a cipőt érintő legnagyobb hibák?
Az emberek nem tanulnak, mennek a hegyekbe szandálban és magas sarkú cipőkben is. Vagyis a nem megfelelő lábbeli. Némelyeknek a felszerelése sem megfelelő. Sokszor vannak a hegyekben hófoltok, ilyenkor hágóvas és jégcsákány, esetleg túrabot is szükséges lehet.
Milyen gyakran indulnak bevetésre?
A hegyimentőknek nincs annyi dolguk, mint a városiaknak. De amikor baleset történik, a mentés sem csak egy fél óráig, óráig tart, hanem akár négy vagy hat óra hosszat is. Néha egy héten keresztül meg sem szólal a telefon, aztán jön egy nap amikor akcióról akcióba megyünk, átfedik egymást, nem győzzük személyzettel sem. Biztosítjuk a pácienst, egy hegyimentőt ott hagyunk mellette, aki átadja például a légi mentőszolgálatnak, és az egész mentőcsapat átvonul a következő akcióra.
Hegyimentő munkája mely eseményei voltak emlékezetesek, amelyek örökre megragadtak az emlékeiben?
Például amikor szülők egy hathónapos gyerekkel indultak túrára. Kendőben vitték, jött egy vihar, a gyerek átnedvesedett és nagyon gyorsan lehűlt, mivel a hőszabályozó rendszer ilyen kis gyerekeknél még alig működik. Majdnem meghalt. Láttuk a szülőkön, hogy rendesen megrémültek. A gyereket alaposan bebugyoláltuk, befűtöttük az autót, és átszállítottuk őket a legközelebbi mentőállomásra.
Vannak esetek, amikor a turistákat a sötétség lepi meg, főleg ősszel. Későn indulnak a túrára, teljesen elfeledkeznek arról hogy olyasmi is jöhet, mint az alkonyat, aztán meg vannak lepődve. Ha egy végtagjuk eltörik, és nem viszi le őket a helikopter, akkor szállítani kell. Az alsó végtagjaikat legtöbbször a túlsúlyos emberek törik el. Ilyenkor az egész mentőcsapat megizzad. Másfélórát cipelni egy százhúsz kilós turistát, ez eléggé erőteljes élmény.
Kellet már menteni kollégáját is?
Engem is mentettek. Hosszabb idő után először indultam a Chopokra, de két-három nappal azelőtt nagyon meleg idő volt, esett az eső. Azon a reggelen, amikor ez történt, erősen fagyott. A hó teljesen eljegesedett, és kevés is volt. A Chopokról jöttem le ezen a jégen, amikor az egyik sílécemen a kötés kioldódott. Elkezdtem egy léccel fékezni, de a síléc éle lepattant, és két nagy sziklára estem. Eltörtem a combcsontomat, helikoptert kellett hívni. Nyolc hónapos gyógyulás következett. A rehabilitációnak köszönhetően visszatérhettem a munkámhoz, de remélem most már egészen a nyugdíjig működni fogok.
A szezonban hol van a legnagyobb tömeg a szlovák hegyekben, és ellenkezőleg, annak ellenére, hogy gyönyörű helyek, hova nem téved csaknem senki?
A Szlovák Paradicsomban az néhány szurdok, amely könnyen megközelíthető, általában túltelített. Az emberek kiszállnak az autóból Podlesok községben, és a legszebb és legközelebbi szurdok a Suchá Belá. A többi völgyszoros, amely csak egy bizonyos távú gyaloglással lehet megközelíthető, már nem olyan népszerű, pedig szintén nagyon szép. Ugyanez történik máshol is. A Kis-Fátrában a legnépszerűbb a Rozsutec, az Alacsony-Tátrában a Chopok és Gyömbér környéke. A Tátrában a leglátogatottabbak a turistaházak, a turistaházak közötti hágók, de néhány csúcs, ahova turistajelzés is vezet, kevésbé látogatott.
Miért megy mindenki a Krivánra és a Tengerszem-csúcsra?
A Tengerszem-csúcsot (Rysy), ugyanígy a Krivánt is nagyon népszerűvé tette a nemzeti túramozgalom. Nyáron, főleg szombatonként, talán kétezer emberrel is találkozni lehet. Pedig csak kicsivel van távolabb a Kapor-csúcs, ahova csak lehet, hogy egy napon 50 turista érkezik.
Ha az ember gyerekekkel készül túrázni, hogyan készüljön föl, hogy a legbiztonságosabb?
A túrát a gyerekekhez kell méretezni. Úgy kell tervezni, hogy a gyerekek élvezzék, nem én. Két-három évvel ezelőtt volt egy olyan balesetünk a Suchá Belá szurdokban, amikor egy turista gyerekhordó-hátizsákkal a hátán mászott fel egy létrán, egy helyen előrehajolt, és a gyerek beleesett a vízesésbe.
2-3 éves gyerek lehetett. Először nem nézett ki jól, rövid ideig eszméletlen is volt, de aztán szerencsés vége lett a dolognak. Az emberek sokszor az egész családot magukkal cipelik, vagy a kisgyereket gyerekhordó hátizsákba ültetik, aztán ott ücsörög egész nap. Mindig a leggyengébb résztvevőhöz kell alkalmazkodni, és olyan túrát kell választani, ahol a gyerek is és én is jól érezzük magunkat, ne veszélyeztessem, ahonnan élve és egészségesen térünk haza és este nézegethetjük a képeket, hogy milyen jól éreztük magunkat. Rossz időjárás esetén tudni kell visszafordulni, és nem erőltetni a túrázást a szélsőségekig.
Fordította: Pálossy László
