Talán még sosem
jutottak fel olyan turisták a Lengyel-Tátra legmagasabb csúcsára, akikkel szemtanúk
az elmúlt napokban találkoztak a Tengerszem-csúcson (Rysy, 2499 m). Február
17-én, vasárnap egy ukrán turistacsoport jutott fel Lengyelország legmagasabb
csúcsára. A csoport tagjai gumicsizmában voltak, szigetelő szalaggal körbetekerve,
a kezükön munkás kesztyű volt, a jégcsákány pedig… betonvasból készült. A
csoporttal több lengyel turista is találkozott, akik aznap szintén a
Tengerszem-csúcson jártak, közülük egy sziléziai férfi fotókat is készített az
ukránok felszereléséről. „Vasárnap reggel 6:30-kor találkoztam velük a Tengerszem
(Czarny Staw pod Rysami) felett” – mesélte el a találkozást Bartosz, aki nem
akarta elhinni, amit lát, ezért lefotózta a csoportot és a felszerelésüket.
„A
gumicsizmájukat ezüst színű szigetelőszalaggal tekerték körbe, hogy nem jusson
bele a hó. A hágóvasként használt ékeket műanyag gyorskötözőkkel erősítették a
csizmájukra, a jégcsákányként használt eszközük pedig az építkezéseknél használt
betonvasból készült. A Tengerszem-csúcs felé tartottak, melyet el is értek, mivel
két barátom, akik szintén a csúcson jártak aznap, látta őket fent, én viszont a
Tengerszemnél lemaradtam a csoporttól. A csúcsról történő ereszkedésük is egy
érdekes történet, hiszen a meglehetősen meredek ereszkedés nagy részét fenéken
csúszva tették meg” – írta le Bartosz az esetet. Ereszkedés közben az ukrán
csoport elvesztette az egyik házilag gyártott csákányt, melyet Bartosz és barátai
megtaláltak, és magukkal vittek. A barkácsolt jégcsákányról készült fotót egy
profi jégcsákánnyal összehasonlítva a galériában látható.
Az esetről szóló
cikkhez természetesen többen is hozzászóltak a lengyel portálokon, és többen
megjegyezték, hogy bár az ukránok felszerelése nem a legkorszerűbb volt, de a
turisták legalább azzal tisztában voltak, hogy az ilyen felszerelés hasznos
lehet számukra, ami sokkal jobb annál, amikor turisták tömegei mindenféle
felszerelés nélkül indulnak a Tengerszem-csúcs meghódítására. „Jobb egy
betonvasból készült csákány, amit tud használni a tulajdonosa, mintha nem lenne
semmi nála” – mondják a hozzászólók.
Forrás és fotó: https://gazetakrakowska.pl
Ez nekem a régi szovjet időket idézi. Nincs felszerelés, de van kedv és elszántság, gyártunk, amiből tudunk. Becsülöm őket.
VálaszTörlésÓriási!
VálaszTörlésEnnyi🙃🙃🙃🙃
VálaszTörlésA hőskort hozták el újra. :)
VálaszTörlésRespect! Nyilván nem gazdagok, de mégis teszik ahogy tudják.
VálaszTörlésŐk a TÙLÈLŐK. :)
VálaszTörlés" Magad Uram, ha màrkàd nincsen!" :)
VálaszTörlésSzomorú történet, ami a szegénységről szól, mégis oda akartak menni, föl akartak jutni, tudták is, hogy mire lesz szükségük és a maguk lehetősége szerint föl is készültek. Részemről minden tiszteletem!
VálaszTörlésGK!
TörlésMiért szomorú történet? Az a szomorú, hogy manapság minden a csili-vili márkákról szól. Ők nem szegények, hanem gazdagok, mert megteszik amit akarnak. Tudod ki a szegény? Akinek ott áll a legmárkásabb felszerelés a szekrényében, de a főnöke berendeli dolgozni, amikor ő felmenne a csúcsra. A boldogság baromira nem az általad elképzelt gazdagságon múlik. Nem kell őket sem sajnálni, sem tisztelni, nincsenek rászorulva.
Inkább a kalandról szól, az összeszedettségről és nem a flancos felszerelésekről, a boldogságról fönn és a visszatéréskor. Ez férfi munka volt (nem mintha nők erre nem lettek volna képesek).
VálaszTörlésAzért manapság egy jégcsákány vagy kamásli a magashegységben nem számít éppen flancos felszerelésnek...
VálaszTörlés