Lengyelország a magyarok kedvenc téli úti céljai között

Szikrázó napsütésben hófedte csúcsokról lesiklani, vadregényes tájakat felfedezni, majd bársonyos, meleg vízben, kényeztető fürdőkben regenerálódni – ez így együtt maga az aktív pihenés. Lengyelország nem véletlenül a magyarok egyik legkedveltebb téli úti célja: viszonylag könnyen és gyorsan elérhető, emellett magas színvonalat, jó ár-érték arányt képvisel. A kellemes kikapcsolódáshoz természetesen hozzájárul a legendás magyar–lengyel jó barátság, amelyet az évszázados közös történelem emlékei folyamatosan táplálnak. A magyar turisták hosszú évtizedek óta szívesen látott vendégek a lengyel városokban, turisztikai régiókban. Ezúttal a napjainkban is az egyik legnépszerűbb úti célt, Zakopanét és környékét kerestük fel: a lengyel Tátra legnagyszerűbb síterepei évente több millió turistát vonzanak, számunkra azonban a környék fürdőkultúrájának felfedezése szerezte a legnagyobb élményt és a legtöbb meglepetést. Lengyelországban hagyományosan fejlett a fürdőkultúra, az utóbbi években azonban óriási fejlesztéseket hajtottak végre, fantasztikus fürdőkomplexumok épültek szerte az országban. A legtöbb termálfürdő itt, a Podhale vidékén található.

Kártérítés az apának, aki két fiát vesztette el a lavinában

Andrzej M. 16 évvel ezelőtt, 2003 januárjában két fiát veszítette el a Tengerszem-csúcsra vezető úton bekövetkezett emlékezetes lavinabalesetben. Az apa beperelte az egyik tanárt, mint az utazás szervezőjét, a középiskola sportegyesületét, valamint Tychy város önkormányzatát, 700 ezer złoty összegű kártérítést követelve. A katowicei Fellebbviteli Bíróság múlt hét csütörtökön meghozott ítélete szerint az utazást szervező tanárnak 140 ezer złoty kártérítést kell fizetnie a gyermekeit elveszítő apának. A városi önkormányzat felelőssége elévült, a ma már nem létező sportegyesülettel szembeni eljárást felfüggesztették, így a teljes kártérítési összeget a tanárnak kell kifizetni.

Magyar turisták szorultak segítségre a Kis-Fátrában

Február 9-én, szombaton a Hegyi Mentőszolgált (HZS) Kis-Fátra Regionális Központ munkatársai kimerült magyar turistáknak nyújtottak segítséget, akik a Kis- és Nagy Rozsutec között található Medzirozsutec-nyeregben (Sedlo Medzirozsutce) kértek segítséget, miután a fáradtság és a körülményekhez szükséges felszerelés hiánya miatt nem tudták önállóan folytatni a túrát. A helyszínre érkező hegyimentők ellátták őket megfelelő felszereléssel, a Diery-szurdokon (Staré Diery) keresztül lekísérték őket a terepjáróval elérhető legközelebbi útkereszteződésig (Vrchpodžiar), majd onnan terepjáróval szállították a 33 éves turistákat Štefanová településre.

Forrás és fotó: https://www.hzs.sk

Fotók és videók a Tátrából – 2019. január 16-31.

A mesésen szép Zsári-nyereg; Ezt így kevesen láthatják; Napsugarak; Lombkorona tanösvény; A Tátra a Szepesi-Maguráról; Kilátás a Kečka „csúcsáról”; Szánhúzó kutyák is élvezik a telet; A Lomnici-csúcs felé; A Svinica és környéke; Kilátás a Svinica csak hegymászók által elérhető ormáról; Sniezka, az Óriás-hegység legmagasabb csúcsa; A Lomnici-csúcs és a Fecske-torony a Zöld-tavi-csúcsról; Lefelé a Nagy-Rozsutecről, Varázslatos hajnal Késmárkon; A Tátra a Babia Góraról. Friss, ropogós, gyönyörű; 365 nap Tátra. Január második felében ezeket a fotókat és videókat osztottam meg a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján, melyek megtekintéséhez mindenkinek jó szórakozást kívánok

Sasok a Tátrában

A sas régebben a szabadság és a nemesség szimbóluma volt. Hatékony repülése csak a hegyek legmagasabban fekvő részein figyelhető meg, ezt látni igazi ritkaságnak számít. A lengyel Tátrai Nemzeti Park területén mindössze egyetlen pár sas él.

A szirti sas, vagy másképpen kőszáli sas (Aquila chrysaetos) határozottan kerüli az emberrel történő érintkezést. Csakis olyan területen rak fészket és él, melyet évek óta nem háborgatnak az emberek. Ez a legnagyobb testű sasféle, melynek több alfaja is van. A sasok megfigyelésével foglalkozó lengyel bizottság adatai szerint a Lengyelországban élő sasok száma nem haladja meg a 60 egyedet, míg az egész Tátrában mindössze 4 pár él. A hímek általában kisebbek, mint a tojók, előbbiek súlya átlagosan 2,8 és 4,5 kg, a nőstényeké pedig 3,8 és 6,7 kg között lehet. Szárnyának fesztávolsága elérheti a 240 cm-t is. Tollazatuk színe a fejükön aranyra hasonlító, míg testük többi részén barna és fekete. A fiatal egyedek tollazata fehér, amely a korukkal együtt változik. 4-5 éves korban érik el az ivarérettséget, ezt követően párban élnek, párt csak annak pusztulása esetén váltanak. A felnőtt egyedek csőre sötét, kékes sapkával.

Tragikus baleset a Mickiewicz-vízeséseknél

Február 5-én balesetet szenvedett férfiról érkezett a bejelentés a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálathoz (TOPR), aki a Halastóhoz (Morskie Oko) vezető turistaúton található Mickiewicz-vízesésekbe (Wodogrzmoty Mickiewicza) zuhant. A hegyimentők és velük együtt a katasztrófavédelem munkatársai azonnal a helyszínre indultak, és miután megtalálták a turistát, kiderült, hogy nem élte túl a nagy magasságból történő zuhanást.

Az esemény pontos körülményei nem ismertek, nem lehet tudni, hogy baleset történt-e, vagy pedig a férfi szándékosan ugrott a vízbe. Az ügy körülményeit a rendőrség vizsgálja.

Forrás és fotó: https://tatromaniak.pl

Egyedül menni a hegyekbe nem jelenti azt, hogy egyedül vagy…

A hegyekbe készülve sokan társat keresnek a túrához, egyes emberek számára az a tény, hogy nem találnak társat, már a kirándulás tervezése során akadályt jelent. Az alábbiakban egy magányos túrázó története olvasható, melyet érdemes elolvasni. Sokat lehet tanulni belőle, sok mindent megérthetünk, és ismét rátalálhatunk a hegyekbe vezető ösvényre…

Egy magányos turista naplójának titkai…*

Amikor augusztusban meglátogatom a Tátrát, többnyire szép idő van. Néha azonban ilyenkor is „szabadnapot” adok magamnak, mert esik az eső… Ilyenkor magamra veszem az esőkabátot, sétálok egyet a közeli völgyekben, elmegyek a régi temetőbe, vagy csendben leülök a Nosalon.

Talán véletlen egybeesés, de a Nosalon többször is találkoztam olyanokkal, akik láthatólag szomorúbbak voltak, mint a fejünk felett gyülekező felhők. Őket legtöbbször magukra hagyom, de ma egy fiatal lány mellé társultam, olyan közel, hogy kéznél legyek, ha esetleg segítségre lenne szüksége. Az ilyen közelség persze kommunikációt provokál, így egy kis idő után ezt kérdezi?

– Egyedül jársz a hegyekben? Magányos vagy? Nem biztos, hogy jó ötlet, ez veszélyes.

Nekem nincs kivel túrázni, a környezetemben senkit nem vonzanak a hegyek… Szeretem a hegyeket, de sok éven át nem voltam a Tátrában, mert nem volt kivel. Ezúttal megbeszéltem a barátnőmmel, hogy együtt jövünk, de végül nem jött… talált valami kifogást… lehet, hogy a barátja nem engedte el, nem tudom… Most itt vagyok a városban, feljöttem a Nosalra, és kíváncsi vagyok… társat keresek, de nem könnyű. Ide mindenki társsal jön, és nem szeretne idegenekkel barangolni… Mi erről a véleményed?

Mit rejtenek a pusztuló százéves épületek? – Tündérlak

A Tátra legendás épületeinek legtöbbje még emlékszik azokra az időkre, amikor gyönyörű magashegységünket az Osztrák-Magyar Monarchia arisztokráciája látogatta. Túléltek akár százötven évet, de ahelyett hogy a látogatók ma is megcsodálhatnák őket, pusztulásnak indultak.

A Tündérlak

A jelenleg is álló legidősebb épület a Magas-Tátrában az ótátrafüredi Hotel Bellevue, amelynek építését 1850-ben fejezték be. Ez abban az időben volt, amikor a Tátra még vasúton sem volt elérhető, így nem működhetett a tömegturizmus sem. Az odaút időben és pénzben is költséges volt, ezt pedig csak kevesen engedhették meg maguknak. Aki üdülni vágyott, annak lovon, kocsival vagy gyalog kellett érkeznie. Maroš Semančík, a késmárki múzeum művészettörténésze magyarázza nekünk, hogy a Hotel Bellevue – melyet eleinte egyszerűen csak „Nagy háznak”, vagy „Tündérlaknak” neveztek – volt az első emeletes, és úgyszintén az első favázas épület a Magas-Tátrában. A teherhordó szerkezet fából készült, falazattal kitöltve és bevakolva. Az épületet Rainer János György szepesszombati mészáros, és felesége Erzsébet építtette a fürdő- és üdülőhelyen, ők azonban akkoriban csak a szezonban tartózkodtak itt. „Amellett, hogy mészárosként dolgozott, fogadókat üzemeltetett és adott bérbe Poprádon, majd haszonbérbe vette egész Ótátrafüredet, melyet rövid szünetekkel harminc évig vezetett.