Mi történik a tátrai zergékkel?

A tátrai zergeállomány 1971 óta a legnagyobb mértékű állománycsökkenést szenvedte el az óév utolsó és az újév első napjaiban. Akkor a Zsári-völgyben (Žiarská dolina) egy időben 12 zerge pusztult el, miután egy szurdokba zuhantak, valószínűleg annak köszönhetően, mert megriadtak a Baranyecen (Baranec) rendezett tűzijáték hangjától és fényeitől. Ezen a télen, 2018. január 12-ig bezárólag a Tátra Nemzeti Park Igazgatósága (Správa TANAPu) 15 elpusztult zergét regisztrált. Közülük néhány az élet természetes körforgása következtében a nagyragadozók prédájává vált. A tátrai zergék tökéletesen alkalmazkodtak a nehéz körülmények közötti életfeltételekhez. A felesleges kockázat azonban ezen állatfaj esetében nem nevezhető természetesnek. A zergék főleg olyan helyeken tartózkodnak, ahol annak ellenére biztonságban érzik magukat, hogy sokszor erősen kiette terepről van szó. Az instabil, a megszokottól melegebb időjárás és az ennek következtében fellépő jegesedés következtében azonban néha jégcsapdában találják magukat.

Annak érdekében, hogy élelmet találjanak, és elkerüljék a jegesedés okozta veszélyeket, az alpesi övezetből leereszkednek az erdőövezetbe. Valószínűleg a rendkívül jeges terep, a téli zárlat ellenére a völgyekben megforduló turisták, ennek következményeként a balesetek nagyobb száma, a mentőhelikopter szinte egész napi repülése kombinációjának köszönhetően a megszokottnál több tátrai zerge szenvedett halálos balesetet.

A telemetriás nyakörvekből és a DNS minták elemzéséből a szakemberek megállapították, hogy a zergék a legtöbb esetben egész életük során egyazon völgy sziklás, magashegyi részén élnek. Emberi szempontból úgy tűnik, hogy az a terület, ahol ez az endemikus faj él, ahol világra hozza utódait, és ahol befejezi életét, meglehetősen korlátozott. Ez a helyzet azonban csak akkor változik, ha az állatok stresszhelyzetbe kerülnek. Hasonlóan alakult a nyomkövető nyakörvvel ellátott, Jessica nevű zerge sorsa is. Az ős ismert története 2016. november 4-én kezdődött, amikor a Felkai-völgyben (Velická dolina) befogták, és telemetrikus nyakörvvel látták el. Jessica az aznapi névnapról kapta nevét. Élőhelye a téli hónapokban a Virágoskertre (Kvetnica) és a szomszédos lejtőkre szűkült, ahol megfelelő táplálékot talált magának. Ettől a helytől, amely a zerge életében az táplálékforrást és pihenőterületet is jelentette, legfeljebb 2400 méter magasságig mozgott. A nyári hónapokban, a telemetrikus megfigyelések alkalmával mindössze két alkalommal hagyta el a Felkai-völgyet. 

A legmagasabb pont, ahol járt, a Gerlachfalvi-csúcs csoportjában található Kis-Gerlachfalvi-csúcs (Kotlový štít, 2601 m) volt. Élőhelyén a legészakabbra fekvő pont a Felkai-csúcs (Velický štít) volt. Tapasztalt felnőtt nőstény volt, aki a nyomkövetőnek köszönhetően egy éven és két hónapon keresztül szolgáltatott adatokat a szakembereknek. 2017 utolsó napján aztán a nyakörv halálozási kódot küldött a szakembereknek, az elpusztult zergét egy jeladó segítségével 2018. január 3-án találták meg a Felkai-tó (Velické pleso) közelében, 30 cm friss hó alatt.

Forrás és fotók: http://spravatanap.sk