2017. november 13., hétfő

Az ősfenyvesben akár háromszáz napig sem találkozni emberrel

A Csendes- és Kapor-völgyben sem kellene eltiltani a turistákat attól, hogy az aszfaltúton kívül is közlekedhessenek – véli a neves tátrai természetfilmes, Erik Baláž. „Az átlagturista a jelzett turistautakon akar feljutni a Krivánra, és nem szeret az őserdőben kidőlt fatörzseken átmászni, de ha valaki mégis ide kívánkozik, az így is, úgy is odamegy, akár illegálisan, akár engedéllyel” – mondja Erik Baláž természetfilmes és természetvédő. Szerinte az őserdőnek is szüksége van a turizmusra.
Mennyiben változtatja meg az embert az őserdő? Mennyiben lett volna Ön más ember, ha nem a vadonban nőtt volna fel? (Fiatal korában volt, hogy egy évben 150 napot is a völgyekben töltött)
„Vannak emberek, akik az őstermészetet a génjeikben hordozzák, és keresik az érintetlen helyeket. Ha nem jutottam volna el az őserdőbe, akkor máshol kerestem volna az utamat. Nálunk ma már nincsenek olyan ősvadonok, mint Szibériában, vagy Afrikában, de lehet őserdő akár a kert egy darabkája is, amit meghagyunk annak. Vannak emberek, akiknek pont az ilyen helyek tetszenek. Az embert ez annyiban változtatja meg, hogy a természet világát konfrontálja az emberi világgal. Amikor meglátjuk, hogy a természetben mennyire tökéletesen működik minden, és az ember mindezt milyen könnyen tönkreteheti, akkor ez megváltoztatja az embert – úgyhogy elkezd tenni valamit a természet védelmében.

Mikor járt először egyedül az erdőben?
„A testvéremmel voltam először, ő akkor tizenhárom, én tizenhat éves voltam. A Köves-völgybe (Kamenistá dolina) mentünk, felmásztunk a hegygerincre, ahonnan nagyszerű kilátás nyílt. A Csendes-völgyre (Tichá dolina) láttunk le, amely olyan volt, mint egy óriási ősvadon. Lemásztunk, és először aludtunk a szabadban olyan helyen, ahol egy hatalmas ősfenyves terül el. Nagy élmény volt, medvét is láttunk, szarvasokat is, siketfajdokat, és találtunk egy szarvast, amit a farkasok ejtettek el.

Hogyan kerüljük el az olyan szerencsétlen találkozásokat a medvékkel, mint nemrégiben az Ingrid nevű nősténymedve esetében is történt?
A konténerfosztogató medvék elterjedését, akik az ember közelében keresnek táplálékot, nagymértékben megelőzhetjük azzal, hogy a hulladéktároló-helyeket biztosítjuk. Vannak olyan konténerrendszerek, amelyekhez a medvék nem tudnak hozzáférni, ilyenek például a ruhás konténerek. Hosszú évek után végre a Magas-Tátrában is megoldódni látszik a helyzet, ha nem is rendeződött még teljesen. Olyan lerakóhelyek létesülnek, ahol a konténerek el vannak kerítve. A problémák főleg olyan környékeken jelentkeznek – amilyen a Magas-Tátra is –, ahol a települések az erdő szélén vannak, és a medvék állandóan a közelben járnak. Elég sok ott a hulladék, sőt, a vadászok néha még etetik is őket. Egyszerűen be kellene fejezni a medvék etetését is, ez határozottan segítene. Az egyetlen ok, ami miatt egy medve a település közelébe megy, a táplálék. Ha nem talál táplálékot, a medve se fog odamenni.

Az emberek a filmekben inkább a nagyobb emlősökre reagálnak, mint amilyenek a medvék vagy a farkasok, de említette, hogy Önt ezek a ragadozók mostanában kevésbé érdeklik. Csak azért szerepelnek a filmjeiben, mert az embereket ez érdekli?
Nem mintha a medvék és farkasok már teljesen érdektelenek lennének számomra, de többnyire távcső nélkül járok az erdőbe. Egyáltalán nem követem az állatokat. Ha találok valamilyen nyomot, ürüléket, abból látom, hogy a medvék a szélvész sújtotta területen járnak és a berkenyebokrok tetejét rágcsálják, vagy éppen a hangyabolyokat túrják föl, vagy cirbolyadiók után néznek. Érdekel, hogy mit csinálnak, de ehhez már nem kell látnom is őket – láttam már őket nagyon sokszor. Nagyon szerettem nézni őket, amikor még intenzívebben jártam az őserdőt, és annyira ismertem mindegyiküket, hogy amikor észrevettem egy medvét, akkor ráismertem hogy melyikük az. Ismertem a történeteiket, hogy hogyan élnek. Mostanában nincs annyi megfigyelésem, és nem ismerem már meg, hogy melyik medvéről van szó."

Mire figyel az erdőben, amikor egyedül jár?
Ugyanúgy megfigyelem, hogy az erdőben élnek-e siketfajdok, mint ahogy megfigyelem hogy élnek-e medvék. Hogy merre van éppen fenyőszú, és hogyan fejlődik az erdő. Ha patak mellett járok, felfordítom a köveket, megfigyelem a vízi élőlényeket. Ha magasabban járok, a mormota-kolóniákat nézem meg, merre tartózkodnak, miért pont ott vannak, vadászik-e rájuk ragadozó madár. Különösen az erdő fejlődése érdekel, az utóbbi időben a cirbolyafenyveseket járom, próbálom a fák korát meghatározni.

Milyen sűrűn fordul elő, hogy találkozik valakivel az őserdőben?
Ha betérek az erdőbe, azokon a helyeken évekig nem találkozom senkivel. Talán kétszáz-háromszáz nap is eltelik, ha az ember turistautakon kívül jár, amíg találkozik valakivel.

Támogatná-e, hogy a Csendes-völgyben a turisták az aszfaltúton kívül is túrázhassanak?
Az ideális elképzelésem az, hogy egyáltalán ne legyen aszfaltút, és az erdészeti ösvények fenntartásával sem foglalkoznának. De lennének turistaösvények, melyek a szép helyek mentén vezetnének – például a patakok mellett, a zúgóknál és a vízesésekhez, a nedves-lápos részekre, az őserdőbe, vagy olyan helyekre, ahonnan jól megfigyelhetők az állatok a völgy túlsó oldalán. Az ösvények a törpefenyvesben érnének véget, hogy az emberek ne mehessenek oda, ahol az állatok legelnek. Ha ilyen módon meghatároznánk bizonyos feltételeket, ezután mindenki arra mehetne, amerre akar. Az a néhány ember, akit ez érdekel, így is, úgy is odajár. Vagy illegálisan – mert tudják, hogy ott senki sem találja meg őket, vagy pedig kutatók, akik elintézik maguknak az engedélyt. Az átlagturista a turistaúton szeretne eljutni „A” pontból „B” pontba. A legtöbben a jelzett úton mennek fel a Krivánra, nem hinném hogy ettől tömegesen elkezdenék járni az őserdőt, kidőlt fatörzseken átmászkálva.

A turistautak környékén helyenként teljes a rendetlenség. Nem lehet, hogy ezután a szigorúan védett rezervátum is úgy nézne ki, mint az a rész, ahol most az őserdőből kijutunk a Három-forrás (Tri studničky) felé vezető turistaútra?
Ez a rész annyiban speciális, hogy a Krivánról lejövet itt vannak az első fák, és így mindenki itt ugrik félre az erdőbe. Ezenkívül a Krivánra vezető út az egyik legfrekventáltabb a tátrai turistautak közül. Ennyire frekventált útvonal a Csendes-völgyben soha nem lesz. De ha az érintetlen természet irányába mégis akkora érdeklődés mutatkozna, hogy tömegesen kezdenének az emberek odajárni, akkor ez jó ok lenne arra, hogy több legyen belőle – hagyják abba többi völgyben is a fakitermelést, a vadászatot, és ne építsenek utakat. Akkor majd eloszlanak a turisták.

Ha valamilyen befektető elhatározná, hogy ilyenbe fekteti a pénzét, hogyan tudna ezen keresni?
Nem is kellene komoly befektető. Az egész koncepciót néhány szolgáltatás köré lehetne csoportosítani. Termelhetne valaki bioélelmiszert, valahol a rezervátum szélén. Ezekbe a völgyekbe törvényileg problémás vezetésre engedélyt szerezni. De elvben el tudnám képzelni, hogy lenne egy utazási iroda, és weboldalon keresztül toboroznánk nyugat-európai ügyfeleket, akiknek beszélnénk a vad természetről. A vezető szép helyekre vihetné őket, és érdekes történeteket mesélhetne.

Miért problémás vezetővel menni az őserdőbe?
A törvény csak a természetőröknek – vagyis azoknak, akik a nemzeti park igazgatóságán dolgoznak – engedi meg, hogy kísérjenek valakit. Ezt meg kellene változtatni úgy, hogy aki vezetőként akar tevékenykedni, annak vizsgát kell tennie, és ezután meghatározott feltételekkel kapjon engedélyt. Legyen egy meghatározott limit, hogy pl. a Hlinszka-patak völgyébe (a Csendes-völgy bal oldali mellékvölgye) egy évben csak háromszáz ember mehessen be, és legyenek tiltott időszakok. Vagy legyenek tiltott helyek, ahova kísérővel sem lehet bemenni. Ha a vezető megszegi a feltételeket, vegyék el az engedélyét, és többé ne vezethessen turistákat. Nem értem, hogy ezt miért csak a park igazgatása tehetné meg.

Gondolkozott róla, hogy létrehozná az ősvadon látogatóközpontját. Mi lenne benne?
Az őserdő szélső zónájában lennének olyan helyek, ahova több turista is mehetne. Az őserdő közepén lenne egy, az érintetlen természetet bemutató kiállítás, amely bemutatná, hogy hogyan nézett ki az őserdő egykor, hogy még mindig vannak ott ezeréves fák, hogy valaha ott élt az őstulok, bölény, a jávorszarvas, és vadlovak. Valahol a közelben be lehetne mutatni a vadon élő állatokat, lehetne egy kis hely az étkezésre, ajándékbolt helyi termékekkel, játszóhely a gyerekeknek. Az érdeklődők egy kisebb csoportokban tehetnének kirándulást a vadonba, pl. lóháton a hódos tavacskákhoz, vagy megfigyelhetnék a madarakat.

Ön filmes és természetvédő. Mit tart a legfontosabbnak, abból, amit csinál?
Ahhoz hogy az őstermészetből minél több láthatóvá váljon, kellenek a filmes kampányok, helyi fejlesztések, természeti turizmus. Az én feladatom, hogy az emberekkel kommunikáljak, és kialakítsam az őstermészet iránti igényt. Azáltal, hogy filmeket készítek, az emberek láthatják azt, amit előtte szinte senki sem láthatott. Szinte senki sem fogta fel, hogy mit is csinálunk, a hivatalokban teljesen más realitásban élnek. Amikor elkezdtünk filmeket forgatni, az érintetlen vadon, a medvék és hasonlók elkezdtek létezni az emberek számára, tudtak vele azonosulni. Ha ez a lakosság széles rétegeihez eljut, akkor a maga módján mindenki hozzájárulhat az őstermészet megőrzéséhez. Például valaki a film hatására aláír egy petíciót, vagy támogat egy kormánytól független természetvédő szervezetet. Egyúttal eljutunk politikusokhoz és szponzorokhoz is, és megpróbáljuk meggyőzni őket.

Ha meg akarná magyarázni az érintetlen élőhelyek jelentőségét egy olyan embernek, aki teljesen más értékrend szerint él, mit mondana neki?
Az életre alkalmas környezetet, amely minket ma körülvesz, az élő organizmusok alakították ki. Mivel mi is ezzel együtt fejlődtünk, képesek vagyunk benne jól élni. De reális veszélye van annak, hogy annyira ártunk neki és degradáljuk, hogy nem lesznek többé kedvező életkörülményeink. A környezet lassanként romlik, problémák vannak a vízzel, a szárazsággal, az árvizekkel. Nem építhetünk mindenhová több ezer köbméteres víztározókat. Vezetőink a fakitermeléssel és a lápos területek kiszárításával előidézték, hogy a talaj minden hektárjából több száz tonna szén távozott el, ami hozzájárul az általános felmelegedéshez.

Nem lehet mindenütt érintetlen természet. De hol az egyensúly?
A megoldás része, hogy az összes terület tíz százalékán érintetlen természet maradjon. Ha ott egyáltalán nem avatkozunk be, az ökoszisztémák akkor reagálnak a legjobban. De az ország más területein is jobban kell gazdálkodnunk az erdészetben, a mező- és vízgazdálkodásban. Az erdészettel kapcsolatban léteznek szigorúbb megközelítések – maradhatnak kipusztult fák az erdőben, télen is lehet fakitermelést folytatni. A mezőgazdaságban a mérgező anyagok nélküli növénytermesztést lehetne kiszélesíteni. A vízgazdálkodásban természetesen az emberi lakóhelyek környékére kellene figyelni. Ezt már nagyon sokszor elrontottuk azzal hogy az épületeket és utakat közvetlenül a vizek közelébe építettük, akkor is ha találhattunk volna olyan helyet, ahol a víz folyását nem zavarjuk volna.

Erik Baláž (1978)
Ökológiát tanult a Zólyomi Műszaki Egyetemen. Már tanulmányai alatt tagja volt a VLK erdővédő csoportosulásnak, amelynek célja a természetes erdők és nagyragadozók védelme. Sikeres kampányt vezetett a Csendes- és Kapor-völgy (Ticha dolina, Kôprova dolina) megvédése érdekében. Társszerzője a medvékről szóló „Utolsó erőd” (Posledná pevnosť ) című sikeres könyvnek. Több sikeres dokumentumfilmet készített a tátrai természetről „A vadon őre” (Strážca divočiny), „Farkasok hegye” (Vlčie hory), „A halhatatlan erdő” (Nesmrteľný les), „Élet a felhők felett” (Život v oblakoch), „Élő folyó” (Živá rieka) címmel.
Forrás és fotók: https://plus.sme.sk

Fordította: Pálossy László.

1 megjegyzés:

  1. Szegény naiv ember! Még hogy az őserdőt látogatók természetvédők lesznek majd! Nem. Menne a sok kalandvágyó, szemetelő, eltévedő. Már most tele van szeméttel a Tátra, amit a természetkedvelők hajigálnak szét, még a turistaúton is eltévednek és veszélybe sodródnak a felelőtlen látogatók! Az ember ahová beteszi a lábát, ott felborul a természet tökéletessége. Még ez a menedék is megszűnne az állatok számára. Azt megértem, hogy ha szépet lát valaki, szeretné hogy ezt mások is megtekinthetnék, de hogy látogató központ egy érintetlen vadonban? Én nem voltam őserdőben, mégis óvom és féltem a természetet. Nem! Azt hagyjuk békén! A Földön valaha csak őserdő volt. Ami megmaradt, azt ne bántsuk! Pali

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...