A legintenzívebb hegyi emlékeim a
Tátrához kötődnek. Még nem születtek meg a lányaim, amikor a férjemmel
felmentünk a Lomnici-csúcshoz és a Zöld-tó melletti menedékházhoz. A hegység
nyers szépsége azonnal elvarázsolt. A mai napig emlékszem a billegő, zuzmópöttyös
kövekre, amiken végig kellett egyensúlyoznom a Zöld-tó felé menet. Emlékszem
a kirándulókra is, akik a szikrázó napsütésben esernyőt cipeltek magukkal,
akkor még nem értettem, miért. Aztán amikor bugyiig áztam, mert óriási vihar
kerekedett egyik pillanatról a másikra, rájöttem. De az Alacsony-Tátrához is
rengeteg kedves emlék köt, oda már a két lányunkkal mentünk, ők is nagyon
élvezték a túrázást. A Tátra örvénylő csúcsaival, buja dombjaival, vad pompájával,
őrült időjárásával (sokszor esik, és a csúcsokon nem a legmagasabb a
hőmérséklet) mindenkit megérint.
Amikor itthon a kirándulás képeit
nézegettük, a család női szakasza (Emma, Léna és én) szabályosan irigységi
rohamot kapott. Hiába mutatott a férjem nekünk 2000 méter feletti félelmetes
csúcsokat, láncos-fémlépcsős, iszonytató sziklakaptatót, a szemünk csak úgy
csillogott a képek láttán, és egymás szavába vágva hajtogattuk: „Ez nem ér!
Legközelebb velünk mész! Ide én is el akarok menni!” Mit tud a Tátra, amivel
hasonló elemi hatást ér el szinte mindenkinél? Íme, néhány dolog, amivel
elbűvöli az utazót:
1. Ilyen formákat sehol sem látsz!
A Magas-Tátra lánchegység, a Kárpátok tagjaihoz hasonlóan körülbelül 100
millió évvel ezelőtt gyűrődött fel. Csúcsai látványos csipkékkel szurkálják az
ég kékjét. Harsány alakjuk, hivalkodó éleik azonban egy későbbi földtörténeti
időszaknak köszönhetik formájukat: a pleisztocén idején gleccserek vájták ki a
hegy gránitját. Szerkezete más, mint az Alpoké, mert ott minden irányba nagy
ágak indulnak el. A Tátra egyetlen hegyvonulat: egy hatalmas, hullámzó kőfal
keskeny gerinccel, melynek sokszor egy alig pár méteres szikla a csúcsa. Ilyen
például a Tengerszem-csúcs vagy Rysy (der Riss, németül: repedés). Ebből
következően a Rysy apró tetején néha olyan tumultus alakul ki az ott szorongó
hegymászók miatt, mint egy reggeli, zsúfolt metrójáraton.
2. Hegyi tavak, a kékeszöld
drágakövek
A Tátrában nagyon sok tó található, melyek szemet és lelket
gyönyörködtetők felnőtt és gyerek számára egyaránt. Számuk több mint száz.
Szépségük letaglózó, olyan, mintha
egy hegyi tündér nyakláncáról lehullottak volna az óriási, kékeszöld ékkövek,
aztán szétgurultak volna a hegyek között.
A legnagyobbak a Csorba-tó, Nagy-tó, Nagy-Hincó-tó, Halas-tó és a
Tengerszem-tó. Népszerű az erdőhatáron elhelyezkedő Poprádi-tó is, melynek
partján üdítően kellemes élmény a séta.
A wmn.hu teljes cikke itt
olvasható!
Forrás és fotók: https://wmn.hu
Végigolvastam a teljes cikket. Jó hangulatú és kedvcsináló azoknak, akik otthonülő, "telefonfüggők" és még sohasem jártak a Magas Tátrában. Ha egy szubjektív úti beszámoló lenne, akkor semmi gondom nem lenne vele, legfeljebb, hogy még 50 további okot tudnék a túrázás mellett felhozni. Viszont idegesítő, hogy egy laikus próbál "mélyebb" háttérinfókat bemutatni, miközben hemzseg a tárgyi tévedésektől. A leginkább idegesítő, hogy a cikkírónak vélhetően fogalma sincs a hegység történelméről, elnevezéseiről, a magyar neveiről, a földrajzáról, egyáltalán a magyar turistaságról. A Tengerszem csúcsnak (nem Rysy-nek) pl. semmi köze a német repedéshez, a Zöld tó felé sem rémlenek billegős kövek, legfeljebb a Fehértaviról visszafelé, vagy talán a Nagy Morgásról lefelé, de az is inkább törmelékes. Összegezve: jópofa, vidám cikk egy teljesen laikustól, aki a minimális háttér adatoknak sem nézett utána, pedig erősen javasolt.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
Törlés