2017. július 27., csütörtök

A Szimbolikus temető magyar emléktáblái – Rigó Péter

A Magas-Tátrában a Poprádi-tó közelében, az Oszterva sziklái alatt található az 1934-ben létesített, a nagyközönség előtt 1940-ben megnyitott Szimbolikus temető. A temető középpontjában álló kápolna körüli sziklákon a Tátrában balesetet szenvedett és elhunyt hegymászók, turisták emléktáblái vannak elhelyezve, de emellett a világ más magashegységeiben elhunyt szlovák és lengyel hegymászók emléktáblái is megtalálhatók itt. A Szimbolikus temető szikláin 2015 őszén 352 emléktáblán 492 áldozat neve szerepelt, ezek között néhány magyar hangzású névvel is találkozhatunk. Ez azonban nem jelenti azt, hogy csak ők szenvedtek halálos balesetet a Tátrában, hiszen nem minden áldozatnak állítanak emléktáblát. A most kezdődő cikksorozatban azokról a magyar hegymászókról, turistákról szeretnék néhány mondatban megemlékezni, akiknek emléktáblája megtalálható a Szimbolikus temetőben.

Rigó Péter (1944-1965)
A következő emléktábla Rigó Péter orvostanhallgatónak állít emléket. Grósz Alfréd és Komarnicki Gyula levelezésében bukkantam nyomára, amely Neidenbach Ákos 2009-ben megjelent „Tátránk tudós polihisztora Grósz Alfréd” című könyvében jelent meg nyomtatásban. Grósz Alfréd ebben a levélben beszámol róla, hogy a fiatal hegymászó sokszor meggondolatlanul viselkedett a hegyen, ezért szülei megkérték Grósz professzort, hogy ne csábítsa a fiukat a hegyekbe. Idézet a levélből: „…arra kértél, kérjem meg az itteni Rigó Péter orvostanhallgató fiatal magyar hegymászót, csináljon pár olyan túrát, amelynek a leírása kellene. Én akkor azt válaszoltam, nem fordulok ez ügyben az illetőhöz, mert a szülei többször is nagyon kértek, hogy ne serkentsem sziklamászásra. Én ezt a szülőknek meg is ígértem annyival inkább, mert a fiú, ha ügyes sziklamászó volt is, sok meggondolatlanságot csinált. Többször vitt teljesen gyakorlatlanokat nehéz túrákra. Ez lett most a veszte. Február 28-án temettük őt az itteni sírkertben. Öt teljesen tapasztalatlan fiatalt febr. 25-én elvitt a Varangyos-tavi-csúcs nyugati falára. A Horn-Serényi-út feléig Rigó elől-mászó. Ott a társa elcsúszhatott, kirántotta az állásból, és mindketten lezuhantak. A többi négy kezdő nem mert visszafordulni, fölküzdötték magukat a csúcsra, ahonnan vészjelt adtak, amelyet meghallottak a Rabló menházban. Másnap lehozták őket a hivatásos mentők.” Emléktáblájának felirata:

OCCIDO CUM SOLE
RIGÓ PÉTER
orvostanhallgató
1944-1965

Emlékeztetőként álljanak itt az 1919-ben eltűnt Teschler Imre édesapja, dr. Teschler Antal örök érvényű, a ma útnak induló hegymászók, turisták számára is megszívlelendő szavai, amelyeket fia emléktáblájának elhelyezésekor mondott a Lengyel-nyeregben: „Szeresd a természetet, de szeresd tulajdon, fiatal életedet is. Memento mori, ha merész sziklaösvényre lépsz, nehogy örökre magához öleljen a völgy; az örökkévalóságból nincs visszatérés s a kétségbeesett szülők mérhetetlen fájdalmára vajmi nehéz írt találni.”

Lejegyezte és fotó: Nagy Árpád

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...