2016. szeptember 5., hétfő

Pszichopaták a Tátrában

Augusztus elején a megmásztuk a Lomnici-csúcsot. Én, mint kezdő mászó, és néhány barátom, mint tapasztalt hegymászó. Teljes felszereléssel kb. délután fél kettőkor már lefelé tartottunk. A nálunk lévő kötelek, a siska és az köztesek (express) voltak tanúi annak, hogy milyen felelősségteljesen és precízen gondolkodnak és tevékenykednek a hegyi vezetők és a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) tagjai. Túrájuk minden pillanatát az érett gondolkodás és a tudatosság jellemzi.
Ahogy haladtunk lefelé, egyre közeledett a vihar, és ekkor velünk szemben, a sziklák között hirtelen feltűnt egy férfi és egy gyerek. Mindkettőjük lábán könnyű félcipő, a gyereken nylon esőkabát, és felfelé nézegettek. A Lomnici-csúcs irányába. Ahová csak hegyi vezetővel lehet felmenni. És ez a pszichopata (ami sajnos nem csak a Tátrában jellemző) rángatta maga után a gyerekét, mint egy rongybabát.

Egyik képzett hegyimentő barátom, a HZS tagja megkérdezte őt, hová mennek? Erre az apa habozás nélkül azt válaszolta: „A tetejére!”. A csúcsra. Felszerelés nélkül, nem jelzett turistaúton, kb. délután fél kettőkor, amikor a csúcs körül megvillantak az első villámok. A barátom ingerült hangon küldte vissza őket. Az emberi butaságról minden bizonnyal sok tapasztalt Tátrajáró tudna mesélni. Amikor a barátaim ilyen emberekkel találkoznak, azt kérik tőlük: „Ha meg akarsz halni, ne vidd magaddal a sírba a gyerekedet és a hegyimentőket”.
Az ilyeneknek nincs szükségük sisakra. Őket már régen fejre ejtették.

Forrás és fotó: http://www.zenyvmeste.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...