A nyári szezon egyre
gyorsabban közeledik. Mint minden évben, ezúttal is minden bizonnyal turisták
tömegei lepik el a tátrai turistautakat – néhányan megfelelően, néhányan
kevéssé felkészülten. Az alábbiakban igyekszünk néhány hasznos tanácsot adni
egyrészt a túra tervezési szakaszához, másrészt egy tátrai túra közben várható
eseményekkel kapcsolatban.
5. Viselkedés túra
közben
Az út jobb oldalán
haladjunk (a Halastóhoz vezető aszfaltúton is ez a legjobb).
Tiszteljük a
természetet. Ha egy medve jelenik meg a közelben, nagy ívben térjünk ki, vagy
csendben távolodjunk el tőle (tudom, könnyű ezt mondani…). Semmi esetre sem
közelítsünk hozzá. Hogy a medve észlelje, hogy közeledünk, és legyen ideje
odébb állni, beszélgessünk az útitársainkkal.
Ne ijesszük meg a
zergéket.
Ne szemeteljünk!
Minden hulladék (beleértve az öko-hulladékot is, mint pl. az almacsutka) a
hátizsákban végezze (jól becsomagolva, hogy ne tegyen kárt a felszerelésben),
és dobjuk ki a szemétbe a nemzeti park elhagyása után. Alternatív megoldásként
a menedékházaknál is hagyhatjuk, ha nagyon zavaró magunkkal vinni, de jobb, ha
mi magunk hozzuk le a hegyről. A legfontosabb, hogy ne dobjuk el – ha eldobjuk
az almacsutkát a turistaúton, az illata odacsalja a medvéket, táplálékforrásnak
fogják tekinteni, és ha legközelebb megérzik az illatát, erőszakkal is
megpróbálhatják megszerezni.
Ne kiabáljunk! A
hegyekben a kiáltás segélyhívást jelent, ne keltsünk feleslegesen zajt.
Emellett az emberek pihenni mennek a hegyekbe, nem szeretnének kiáltozást
hallani.
Ha menedékházban
éjszakázunk, tartsuk tiszteletben a takarodó időpontját. Ez nem jelenti azt,
hogy a felnőtt emberek ismét úgy érezzék magukat, mint egy iskolai
kiránduláson. Itt arról van szó, hogy azok, akik korán reggel útnak indulnak,
ki tudják pihenni magukat – ez fontos szempont a biztonságos túrázás érdekében.
Ha mi magunk nem is megyünk sehová, tartsuk tiszteletben azt a tényt, hogy
mások igen, és este 10 órakor vonuljunk el aludni, vagy húzódjunk olyan helyre,
ahol senki nem alszik, és halkan beszélgessünk. Ha bulizni szeretnénk, menjünk
vissza a szállodába, vagy a Krupówkira, ne több tucat pihenni vágyó túratársunk
feje felett bulizzunk, akiknek joguk van aludni.
Ügyeljünk önmagunk és
mások biztonságára. Ne tegyünk kockázatos, saját képességeinket meghaladó
lépéseket. Mindig tartsuk szem előtt, hogy egy esetleges kicsúszással másokat
is veszélybe sodorhatunk, ne csak önmagunkra gondoljunk. A láncos utaknál
alkalmazott abszolút elv: egy lánc – egy személy. Addig ne induljunk el a
láncok mentén, amíg az előttünk lévő használja azt. Várjuk meg, amíg a lánc
felszabadul. Ne nagyképűsködjünk. Ügyeljünk rá, hogy ne rugdossuk a köveket,
vagy ha ez véletlenül megtörténik, akkor kiáltással figyelmeztessük az alattunk
haladókat a veszélyre.
Gondoskodjunk arról,
hogy az otthon maradottak közül valaki tudjon róla, hová indultunk. Ez abban az
esetben, ha nem térünk vissza időben, meggyorsítja a keresést.
Összességében:
érzékeinket állítsuk a legmagasabb fokozatba. Ha nem tudnunk valamit, kérdezzük
meg a körülöttünk mozgó emberektől, ha segítségre van szükségünk, bátran
kérjünk tőlük segítséget.
Azt hiszem, ennyi.
Remélem, hogy nem magyaráztam túl semmi Ha kimaradt valami, mindenki bátran
szóljon hozzá J
