Száll a magyar nóta búsongó keserve:
„A szép büszke Tátra bilincsekbe verve!
Jobb karján: cseh-bilincs; balja: oláh-gúzsba,
Belevágva mélyen a hős-magyar húsba,
A rab-magyar húsba!”...
Büszke Lomnicz ormán sötét felhő támad.
A Kettős-keresztről vér patakzik-árad,
Égre kiált a seb, amely rajta tátong:
„Itt feszítették meg szép Magyarországot,...
Nagy-Magyarországot!”...
Azóta csak sír-rí, csak zokog a fenyő.
A Golgota-virág minden útat benő.
Sötétlik a vértől büszke Lomnicz-orma,
Mintha a sötét vér öntestéből folyna
A Golgota-útra!
Bús, haragos-éjen felriad a Tátra,
Szörnyű két karjáról bilincsét lerázza,
Balra sújt azután, amint jobbra vágott:
S keblére öleli szép Magyarországot:
„Nagy-Magyarországot!”...
Forrás: Nyírvidék,
1925. június 7.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése