A Tengerszem-csúcs (szlovákul és lengyelül Rysy) népszerűségre
van ítélve. Bár a csúcs a szemnek egyáltalán nem feltűnő, Zakopanéból nem is
látható, a Halastótól (Morskie Oko) nézve gyakran összekeverik a Dénes-csúccsal
(Niżnie Rysy), és a Tátra távolabbi részeiből is könnyen összetéveszthető más
csúcsokkal. Nem túl szép csúcs. Szép csúcs a Jég-völgyi-csúcs, a Tátra-csúcs
vagy a Kápolna-csúcs. Nem igazán hallottam még senkitől, hogy a
Tengerszem-csúcsra azt mondta volna, hogy szép csúcs.
Lengyel szemmel nézve a csúcs varázsa a finom részleteken kívül
minden bizonnyal abban rejlik, hogy ez a csúcs Lengyelország legmagasabb
pontja. A lengyel gyerekek naponta láthatták a csúcsról készült fotókat
iskolájuk falain, és álmukból felkelve is tudják, hogy a csúcs tengerszint
feletti magassága 2499 méter. Az viszont a felületes oktatás hiányának tudható
be, hogy senki nem tanította meg velük, hogy ez nem igaz! A Tengerszem-csúcs főormának
magassága 2503 méter. A 2499 méter magasságú egyik mellékorom található a
szlovák-lengyel határon, ennek köszönhetően valóban ez Lengyelország
legmagasabb pontja. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy sokan a 2499
méteres magasságot vélik a csúcs valódi magasságának.
Emellett természetesen a Lengyel Hegyek Koronája. Sokan csak
azért akarnak feljutni a Tengerszem-csúcsra, mert ez az utolsó állomása a
lengyel hegységek legmagasabb csúcsaira vezető túrasorozatnak. Hogy aztán ez
semmilyen tekintetben nem hasonlítható a többi csúcshoz – nos, ezt sokan nem
tudják…
Az első tátrai kirándulásunkat alapos felkészülésnek kell
megelőznie, elsősorban az útvonal nehézségeivel kapcsolatban. El kell olvasni a
kalauzokat, tanulmányozni kell a térképeket, és az interneten el kell olvasni
minden fontos tudnivalót – tanulmányozni a leírásokat, az előttünk járó
turisták benyomásait, meg kell nézni a megosztott fotókat, videókat. Ez legyen
az alap. Csakis ezen előkészületek után hozhatunk racionális döntést arról,
hogy elindulunk a hegyekbe.
A Tengerszem-csúcsra a lengyel oldalról vezető turistaút
tárgyilagosan nézve az egyik legnehezebb turistaút a Tátrában. Viszont jó
időben, átlagos kondícióval, ha felkészületlen turisták nem nehezítik meg a
haladást nem okozhat különösebb nehézséget, és rendszerint karcolások nélkül
túlélhető, azonban számos „de…” árnyalhatja az összképet.
1. Az útvonal nagyon hosszú. Nem csak a Bialkai-szénégető
parkolójától számolva. A Halastótól is, amennyiben úgy döntünk, hogy néhány
órát maradunk a hegyen, meredek és nehéz terepen. Menedékhely lehetősége
nélkül. A gyors visszavonulás lehetősége nélkül.
2. Az útvonal nagyon meredek terepen vezet. Az egyensúly
elvesztése vagy a kicsúszás több méteres zuhanást eredményezhet, amely súlyos
sérülésekkel vagy akár halállal is végződhet.
3. Az útvonal kitett terepen vezet. A veszélyek többé-kevésbé
azonosak az előző pontban írtakkal. Ezek a veszélyek azonban nem csak súlyos
következményekkel járó balesetekhez vezethetnek, hanem valami máshoz is – az
emberi psziché reakcióihoz. Ha valaki még soha nem járt kitett terepen, nem
tudhatja, a feje hogyan reagál az ilyen helyzetekre. A pánikroham
(koordinálatlan és hirtelen mozdulatok, a nyugodt döntési képesség elvesztése,
a szemünket elhomályosító könnyek…) a
hegyekben nagyon veszélyes dolog. Természetesen valahol le kell mérni azt a
képességünket. Ez világos. De ez ne a Tengerszem-csúcsra vezető turistaút
legyen! Hogy miért? Menjünk vissza az első ponthoz: mert ez egy hosszú útvonal.
Mert a kitett, nehéz szakaszok hossza több tíz, ha nem több száz méter. És mi
van, ha az addigi támogatónk az út felénél megelégeli a támogatást, mert
egyszerűen elfárad minket bíztatni…
Tulajdonképpen ennyi, bár a fentieknek sajnos nagyon gyakran
további következményei vannak, mint pl.
a nem megfelelő kitartás, a megfelelő felszerelés és felkészülés hiánya,
a változékony időjárásból adódó nehézségek, valamint az ezekkel kapcsolatos nem
megfelelő reakciók…
Amikor tanulunk valamit, hibázhatunk. Ez nyilvánvaló.
Mindenkinek, aki először csinál valamit, joga van mindent nem tudni. A könnyebb
utakon a kisebb hibákon csak egy kis fricskát jelentenek az önbizalmunkra. Ha
figyelmesen összegyűjtjük ezeket a fricskákat, megtanulhatjuk, mire van
szükségünk az út során, mit kell bepakolni a hátizsákba, és mi az, amit
feleslegesen viszünk magunkkal. Megtanuljuk, hogy a mi tempónkban mennyi idő
szükséges az út megtételéhez. Megismerjük testünk reakcióit a hosszan tartó
fárasztó és nehéz terepen történő mozgásra.
Eközben Szlovákiában…
A Tengerszem-csúcsra a szlovák oldalról vezető turistaút
gyakorlatilag mindenben eltér a lengyel oldaltól. Itt is szükség van megfelelő
kondícióra, itt is hosszú az út (bár itt a lengyel oldaltól eltérően a csúcs
alatt kb. 1 órával van egy menedékház), ez az útvonal azonban
összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint az előző.
A szlovák oldalon a szintkülönbség eloszlik a hosszú
megközelítési útvonalon. Lengyel oldalról van egy enyhén emelkedő aszfaltút,
majd egy könnyed séta a Halastó körül, ezt követően viszont egy meredeken
emelkedő út a csúcsig. Ezzel szemben Szlovákiában egy kicsit kellemesebb,
zökkenőmentesebb, hosszú túra a völgyben, és a menedékháztól a csúcsig vezető
csúcstámadó szakasz sem olyan szörnyen nehéz. Az egyetlen rövid láncos rész a
menedékház alatt található, amely különösen esőben vagy jegesedéskor jelenthet
problémát.
Általánosságban a Tengerszem-csúcs a szlovák oldalról úgy néz
ki, mint egy teljesen barátságos, kisebb-nagyobb sziklákból felhalmozott
sziklakupola. A csúcsra vezető nyomvonal nem okozhat különösebb meglepetést –
sziklás terepen vezető széles, sziklás út. Kitettséget maximum csak az út
legvégén érezhet az ember, a nehézség szintén hiányzik.
Nem vagyok azonban annak a híve, hogy elbagatellizáljuk azt az
útvonalat. Ez is a Tátra, a gravitáció a könnyebb útvonalakon is működik, és
nem kell mély szakadék ahhoz hogy küzdeni kelljen és szembe kelljen nézni a
fájdalommal. Az időjárási körülmények itt is, mint mindenhol meglephetnek
minket. És ha hiányzik a megfelelő előkészítés, könnyen kellemetlen meglepetést
okozhatunk magunknak.
Ha azonban mindenképpen úgy érezzük, hogy a Tengerszem-csúcsra
szeretnénk feljutni, és semmi más nem elégít ki minket, és enélkül a tátrai
bakancslistánk üresen marad – nos, akkor a szlovák útvonal választása sokkal
ésszerűbbnek tűnik.
