Egyedül a hegyekben – kaland vagy ostobaság?

A www.wiecznatulaczka.pl oldalon március  elején jelent meg egy túrabeszámoló a Kápolna-csúcsra tett nyári túráról, melyben a cikk írója megjegyzi, hogy olyan szerencsében volt része, hogy teljesen egyedül volt fent a csúcson. A cikk megjelenése után nagyon gyorsan érkeztek a kritikák azzal kapcsolatban, hogy egyedül túrázni hülyeség, a sors kísértése, és egyáltalán soha nem szabad egyedül indulni a hegyekbe, mert azzal az életünket kockáztatjuk. De valóban így van? Hiszen a magányos túrázás nem a veszély szinonimája! Lássuk, hogy vélekedik a blog írója, Madzia erről a témáról.

„Természetesen most nem a téli túrákról van szó, az egészen más történet, ezen a téren (eddig) nincs tapasztalatom, így nem is tudnék mivel érvelni. De mi a helyzet a többi évszakkal? 2014 októberében teljesen egyedül túráztam a Tátrában, felmentem a Kápolna-csúcsra, a Svinicára, a Vörös-hegyekre és a Giewontra naplementét fotózni. Néhány hónappal később ugyancsak egyedül túráztam a hol derűs, hol viharos Beszkidekben. Szereztem némi tapasztalatot, sokat gondolkodtam, és az alábbiakban megosztanám az olvasóval az egyedül történő túrázással kapcsolatos gondolataimat.

„Ne indulj egyedül a hegyekbe!”. Sok helyen, pl. az internetes portálokon, fórumokon olvassuk, szeretteinktől, túratársainktól halljuk ezt a figyelmeztetést. A túrázás önmagában nem egy extrém hülyeség, legalábbis akkor, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a hegyek biztonsági kódexét. Csodáljuk viszont az olyan magányos vándorokat, mint pl. Marek Kamiński, aki egyedül érte el a Déli-sarkot, az egyik legismertebb lengyel hegymászót, Krzysztof Wielickit a szólóban végrehajtott nyolcezres mászásaiért (pl. a Lhotse híres első téli megmászása), Łukasz Supergant a Kárpátok 2200 km-es ívének egyedül történő végigjárásáért. Tapsolunk más, jól ismert neveknek, de ha valaki ismeretlenül vállalkozik szóló túrára, azonnal jönnek a szólóban történő túrázást elítélő, demoralizáló megjegyzések, a hegyekben minden egyes egyedül tett lépést üldöző kritikák. Az egész úgy néz ki, hogy az ismert emberek által nyilvánosságra hozott magányos expedíciókat hangosan ünnepeljük, ugyanakkor a névtelen vándorok által végrehajtott túrákat viszont hajlamosak vagyunk megbélyegezni. Azt se felejtsük el, hogy egykor a nagy nevek is névtelen rajongók voltak, akik aztán egyszer, ugyanúgy, mint mi most, elindultak a Beszkidek vagy a Tátra turistaútjain, és valószínűleg nem is egyszer egyedül vágtak neki az útnak.

Persze mindig akadnak olyanok, akik a magányos túrázókat őrülteknek, sült bolondoknak gondolják, akik feleslegesen kockáztatják az életüket, de ezen őrülteknek tartottak egyike sem a halált keresi a hegyekben. Mindenki, aki a hegyekbe indul, az életet keresi. Ahol annak sűrített változatát találják.

Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az egyedül történő túrázás tetszene-e nekünk, nézzük meg a téma pozitív és negatív oldalát, előnyeit és hátrányait.”

A folytatásban: Az egyedül túrázás negatívumai

Forrás és fotó: http://www.wiecznatulaczka.pl