A www.wiecznatulaczka.pl
oldalon március elején jelent meg egy
túrabeszámoló a Kápolna-csúcsra tett nyári túráról, melyben a cikk írója
megjegyzi, hogy olyan szerencsében volt része, hogy teljesen egyedül volt fent
a csúcson. A cikk megjelenése után nagyon gyorsan érkeztek a kritikák azzal
kapcsolatban, hogy egyedül túrázni hülyeség, a sors kísértése, és egyáltalán
soha nem szabad egyedül indulni a hegyekbe, mert azzal az életünket
kockáztatjuk. De valóban így van? Hiszen a magányos túrázás nem a veszély
szinonimája! Lássuk, hogy vélekedik a blog írója, Madzia erről a témáról.
„Természetesen most
nem a téli túrákról van szó, az egészen más történet, ezen a téren (eddig)
nincs tapasztalatom, így nem is tudnék mivel érvelni. De mi a helyzet a többi
évszakkal? 2014 októberében teljesen egyedül túráztam a Tátrában, felmentem a
Kápolna-csúcsra, a Svinicára, a Vörös-hegyekre és a Giewontra naplementét
fotózni. Néhány hónappal később ugyancsak egyedül túráztam a hol derűs, hol
viharos Beszkidekben. Szereztem némi tapasztalatot, sokat gondolkodtam, és az
alábbiakban megosztanám az olvasóval az egyedül történő túrázással kapcsolatos
gondolataimat.
„Ne indulj egyedül a
hegyekbe!”. Sok helyen, pl. az internetes portálokon, fórumokon olvassuk,
szeretteinktől, túratársainktól halljuk ezt a figyelmeztetést. A túrázás
önmagában nem egy extrém hülyeség, legalábbis akkor, ha nem hagyjuk figyelmen
kívül a hegyek biztonsági kódexét. Csodáljuk viszont az olyan magányos
vándorokat, mint pl. Marek Kamiński, aki egyedül érte el a Déli-sarkot, az
egyik legismertebb lengyel hegymászót, Krzysztof Wielickit a szólóban
végrehajtott nyolcezres mászásaiért (pl. a Lhotse híres első téli megmászása), Łukasz
Supergant a Kárpátok 2200 km-es ívének egyedül történő végigjárásáért. Tapsolunk
más, jól ismert neveknek, de ha valaki ismeretlenül vállalkozik szóló túrára,
azonnal jönnek a szólóban történő túrázást elítélő, demoralizáló megjegyzések,
a hegyekben minden egyes egyedül tett lépést üldöző kritikák. Az egész úgy néz
ki, hogy az ismert emberek által nyilvánosságra hozott magányos expedíciókat
hangosan ünnepeljük, ugyanakkor a névtelen vándorok által végrehajtott túrákat
viszont hajlamosak vagyunk megbélyegezni. Azt se felejtsük el, hogy egykor a nagy
nevek is névtelen rajongók voltak, akik aztán egyszer, ugyanúgy, mint mi most, elindultak
a Beszkidek vagy a Tátra turistaútjain, és valószínűleg nem is egyszer egyedül
vágtak neki az útnak.
Persze mindig akadnak
olyanok, akik a magányos túrázókat őrülteknek, sült bolondoknak gondolják, akik
feleslegesen kockáztatják az életüket, de ezen őrülteknek tartottak egyike sem
a halált keresi a hegyekben. Mindenki, aki a hegyekbe indul, az életet keresi.
Ahol annak sűrített változatát találják.
Ha nem vagyunk
biztosak benne, hogy az egyedül történő túrázás tetszene-e nekünk, nézzük meg a
téma pozitív és negatív oldalát, előnyeit és hátrányait.”
A folytatásban: Az
egyedül túrázás negatívumai
Forrás és fotó: http://www.wiecznatulaczka.pl
Szerintem mindenkinek jogában áll eldönteni, hányadmagával vág neki a hegyeknek. Pont ez a szabadság az amiben senki sem szereti ha korlátozzák. Kétségtelen hogy több baleset történik a magányosan túrázokkal mint a csoportosokkal, és magamon is megfigyeltem hogy figyelmesebb, óvatosabb vagyok, ha másokra is figyelek. Fontos hogy tisztában legyünk a "játékszabályokkal" amik a hegyekben érvényesek. Az egyedül túrázásnál sokkal veszélyesebb dolgokat nem tiltanak be, szóval egyetlen út a prevenció. meg kell tanulni felismerni a veszélyforrásokat, és megfontolt döntéseket hozni.
VálaszTörlésCsodálatos lehet a természetben egyedül lenni és vele eggyé válni! Felszabadító mámoros élmény!(Okosan és józanul!)
VálaszTörlés:)
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMegfogadni mások jó tanácsait, hallgatni a tapasztaltabbakra, felszerelés és öltözet legyen körültekintően megválogatva és ha van hol, jelentsük be a hegyi szolgálatnál, hogy merre és mennyi időre megyünk. És még így is legyünk óvatosak. Az élmény akkor igazi, ha nem jár bajjal.
VálaszTörlésA csoportban haladók között is előfordulhat baleset. Ennek előnye, hogy aki leesik, az nem tudja értesíteni sok esetben a helikoptert, viszont a társai igen. Semmivel sem veszélytelenebb egyedül nekivágni a hegynek vagy az erdőnek, mint csapatosan. Így az aki szeretné magányban eltölteni a természetben az idejét, azt sem kell megbélyegezni. A több napos vándorutakon járók is valamiért elindulnak a sokszor 800km-es úton egymagukban. Hogy valami belső békét megtaláljanak magukban, átértékeljék az életüket, vagy épp megtudják, hol van a saját határaik.
VálaszTörlésElővigyázatosságok ellenére is történhetnek balesetek. Elég egy megszédülés, s leesel.
Tök mindegy, hogy csapatban vagy épp. A hegyen a csapatban való haladás több energiát emészt fel, mintha egymagadban vágsz neki az útnak. Az élmények megosztása, az együtt örülni képesség ad neki egy pluszt.
Viszont az egyedül nekivágni is csodás élményt nyújt, mert a természet befogad kegyessége folytán magába.
Ne ítélj elsőre. Mindenkinek szép túrákat akár egyedül indul neki, akár többedmagával.
Csaknem mindig egyedül megyek. Volt már több próbálkozásom többszemélyes túrával, nekem nem vált be. Nem vagyok már túl fiatal, nehezen alkalmazkodom. A Tátra turisták által bejárható útjait is egyedül ismertem meg, júniusban, hihetetlen élmény volt, még ma is az. A magashegyi utak nyitásakor szoktam menni azóta is, olyankor még kevesen vannak. Főidényben nem is igazán lenne egyedüllét, zsúfoltak a turistautak. Vigyázni pedig mindenképpen kell.
VálaszTörlés