2016. április 25., hétfő

Egyedül a hegyekben – kaland vagy ostobaság?

A www.wiecznatulaczka.pl oldalon március  elején jelent meg egy túrabeszámoló a Kápolna-csúcsra tett nyári túráról, melyben a cikk írója megjegyzi, hogy olyan szerencsében volt része, hogy teljesen egyedül volt fent a csúcson. A cikk megjelenése után nagyon gyorsan érkeztek a kritikák azzal kapcsolatban, hogy egyedül túrázni hülyeség, a sors kísértése, és egyáltalán soha nem szabad egyedül indulni a hegyekbe, mert azzal az életünket kockáztatjuk. De valóban így van? Hiszen a magányos túrázás nem a veszély szinonimája! Lássuk, hogy vélekedik a blog írója, Madzia erről a témáról.

„Természetesen most nem a téli túrákról van szó, az egészen más történet, ezen a téren (eddig) nincs tapasztalatom, így nem is tudnék mivel érvelni. De mi a helyzet a többi évszakkal? 2014 októberében teljesen egyedül túráztam a Tátrában, felmentem a Kápolna-csúcsra, a Svinicára, a Vörös-hegyekre és a Giewontra naplementét fotózni. Néhány hónappal később ugyancsak egyedül túráztam a hol derűs, hol viharos Beszkidekben. Szereztem némi tapasztalatot, sokat gondolkodtam, és az alábbiakban megosztanám az olvasóval az egyedül történő túrázással kapcsolatos gondolataimat.
„Ne indulj egyedül a hegyekbe!”. Sok helyen, pl. az internetes portálokon, fórumokon olvassuk, szeretteinktől, túratársainktól halljuk ezt a figyelmeztetést. A túrázás önmagában nem egy extrém hülyeség, legalábbis akkor, ha nem hagyjuk figyelmen kívül a hegyek biztonsági kódexét. Csodáljuk viszont az olyan magányos vándorokat, mint pl. Marek Kamiński, aki egyedül érte el a Déli-sarkot, az egyik legismertebb lengyel hegymászót, Krzysztof Wielickit a szólóban végrehajtott nyolcezres mászásaiért (pl. a Lhotse híres első téli megmászása), Łukasz Supergant a Kárpátok 2200 km-es ívének egyedül történő végigjárásáért. Tapsolunk más, jól ismert neveknek, de ha valaki ismeretlenül vállalkozik szóló túrára, azonnal jönnek a szólóban történő túrázást elítélő, demoralizáló megjegyzések, a hegyekben minden egyes egyedül tett lépést üldöző kritikák. Az egész úgy néz ki, hogy az ismert emberek által nyilvánosságra hozott magányos expedíciókat hangosan ünnepeljük, ugyanakkor a névtelen vándorok által végrehajtott túrákat viszont hajlamosak vagyunk megbélyegezni. Azt se felejtsük el, hogy egykor a nagy nevek is névtelen rajongók voltak, akik aztán egyszer, ugyanúgy, mint mi most, elindultak a Beszkidek vagy a Tátra turistaútjain, és valószínűleg nem is egyszer egyedül vágtak neki az útnak.
Persze mindig akadnak olyanok, akik a magányos túrázókat őrülteknek, sült bolondoknak gondolják, akik feleslegesen kockáztatják az életüket, de ezen őrülteknek tartottak egyike sem a halált keresi a hegyekben. Mindenki, aki a hegyekbe indul, az életet keresi. Ahol annak sűrített változatát találják.
Ha nem vagyunk biztosak benne, hogy az egyedül történő túrázás tetszene-e nekünk, nézzük meg a téma pozitív és negatív oldalát, előnyeit és hátrányait.”
A folytatásban: Az egyedül túrázás negatívumai

Forrás és fotó: http://www.wiecznatulaczka.pl

6 megjegyzés:

  1. Szerintem mindenkinek jogában áll eldönteni, hányadmagával vág neki a hegyeknek. Pont ez a szabadság az amiben senki sem szereti ha korlátozzák. Kétségtelen hogy több baleset történik a magányosan túrázokkal mint a csoportosokkal, és magamon is megfigyeltem hogy figyelmesebb, óvatosabb vagyok, ha másokra is figyelek. Fontos hogy tisztában legyünk a "játékszabályokkal" amik a hegyekben érvényesek. Az egyedül túrázásnál sokkal veszélyesebb dolgokat nem tiltanak be, szóval egyetlen út a prevenció. meg kell tanulni felismerni a veszélyforrásokat, és megfontolt döntéseket hozni.

    VálaszTörlés
  2. Csodálatos lehet a természetben egyedül lenni és vele eggyé válni! Felszabadító mámoros élmény!(Okosan és józanul!)
    :)

    VálaszTörlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Megfogadni mások jó tanácsait, hallgatni a tapasztaltabbakra, felszerelés és öltözet legyen körültekintően megválogatva és ha van hol, jelentsük be a hegyi szolgálatnál, hogy merre és mennyi időre megyünk. És még így is legyünk óvatosak. Az élmény akkor igazi, ha nem jár bajjal.

    VálaszTörlés
  5. A csoportban haladók között is előfordulhat baleset. Ennek előnye, hogy aki leesik, az nem tudja értesíteni sok esetben a helikoptert, viszont a társai igen. Semmivel sem veszélytelenebb egyedül nekivágni a hegynek vagy az erdőnek, mint csapatosan. Így az aki szeretné magányban eltölteni a természetben az idejét, azt sem kell megbélyegezni. A több napos vándorutakon járók is valamiért elindulnak a sokszor 800km-es úton egymagukban. Hogy valami belső békét megtaláljanak magukban, átértékeljék az életüket, vagy épp megtudják, hol van a saját határaik.
    Elővigyázatosságok ellenére is történhetnek balesetek. Elég egy megszédülés, s leesel.
    Tök mindegy, hogy csapatban vagy épp. A hegyen a csapatban való haladás több energiát emészt fel, mintha egymagadban vágsz neki az útnak. Az élmények megosztása, az együtt örülni képesség ad neki egy pluszt.
    Viszont az egyedül nekivágni is csodás élményt nyújt, mert a természet befogad kegyessége folytán magába.
    Ne ítélj elsőre. Mindenkinek szép túrákat akár egyedül indul neki, akár többedmagával.

    VálaszTörlés
  6. Csaknem mindig egyedül megyek. Volt már több próbálkozásom többszemélyes túrával, nekem nem vált be. Nem vagyok már túl fiatal, nehezen alkalmazkodom. A Tátra turisták által bejárható útjait is egyedül ismertem meg, júniusban, hihetetlen élmény volt, még ma is az. A magashegyi utak nyitásakor szoktam menni azóta is, olyankor még kevesen vannak. Főidényben nem is igazán lenne egyedüllét, zsúfoltak a turistautak. Vigyázni pedig mindenképpen kell.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...