2016. március 24., csütörtök

Hágóvas és túracsákány – Téli túra a Zawratra

Március első napjaiban két barátommal, Tibivel és Zsolttal utaztunk ki a Tátrába, hogy az előttünk álló két napban a hegység két különböző magashegyi hágóját látogassuk meg. Az első napon a veszélyesnek ítélt hótakaró miatt a Nagy-Tarpataki-völgyből nem sikerült feljutnunk a Rovátkára, ettől függetlenül nagy várakozással tekintettünk túránk második napja elé, amikor is a Lengyel-Tátra közismert hágóját, a Sas út kezdőpontjának számító Zawratot szemeltük ki célpontnak.
Reggel csípős hidegben szálltunk ki az autóból a Bialkai-szénégető nevű parkolóban (984 m), és bizony sietősre vettük a lépést az aszfaltozott úton, hogy minél előbb bemelegedjenek az izmaink. A Mickiewicz-vízesésekhez (1099 m) érve már kellően átmelegedtünk, így jó tempóban tértünk le a Halastóhoz vezető aszfaltútról a Roztoka-völgybe, majd azon túl a Lengyel-Öt-tó völgyébe vezető zöld jelzésű turistaútra.

A Lengyel-Öt-tó völgye általában a Lengyel-Tátra egyik leghóbiztosabb része, nem volt ez másképp ezúttal sem, már a Roztoka-völgyben hatalmas hófalak között vezetett a széles, jól kijárt ösvény. Lassan magunk mögött hagytuk az erdő felső határát, egyre tágabb lett a kilátás. Jobb kéz felé láthattuk a Sas út keleti végpontját, a Kereszt-nyerget (2112 m), balra hátranézve a Mormota-kúp (1763 m) pedig már délelőtti napfényben fürdött. Éppen dél volt, amikor a Siklawa-vízesés (1580 m) ezúttal csendes, befagyott zuhatagát magunk mögött hagyva az egyre keskenyedő kék jelzésű ösvényen megérkeztünk a Nagy-tó (1664 m) partjára.
A hirtelen kitáguló völgyben csodás panoráma fogadott. A valószerűtlenül kék ég alatt a Nagy-tó hóval borított felszíne leginkább egy kiszáradt sóstóhoz hasonlított, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezt nem szupergyors autók, hanem sílécek nyomai szabdalták. A tó partján erőt gyűjtve vágyakozó pillantásokat vetettünk a Halastavi-völgybe vezető Réz-hágó (2114 m) felé vezető téli útra, melynek a hágó előtti szakaszát lavinaszempontból túlságosan veszélyesnek láttuk (bár nem csak jól látható nyomok, de gyalogtúrázók is látszottak az úton), ezért aztán úgy döntöttünk, inkább maradunk a biztonságban megjárható Zawratnál.
A tó mellett vezető kék jelzésen továbbindultunk tehát a hágó felé, amely a Lengyel-Tátra legendás „via ferrátája”, a Sas út kezdőpontja is egyúttal. A kék jelzésből ágazik el északnyugati irányba a Sas út legmagasabb pontjára, a Zerge-hegyre (2291 m) vezető fekete jelzés. Ideérve Zsolt barátunk úgy döntött, ő inkább erre a csúcsra próbál meg feljutni, így miután magára öltötte a szükséges felszerelést (hágóvas, kamásli), nekivágott a csúcsra vezető meredek vályú megmászásának. Mi Tibivel úgy döntöttünk, továbbra is kitartunk a Zawrat mellett, ahová egyre keskenyebb, de továbbra is jól látható és jól kijárt nyom vezetett.
A Zerge-hegy tömbjét nagy ívben megkerülve, a Puszta-völgyecske torkolatát magunk mögött hagyva a Kerek-púp (2105 m) napsütötte déli lejtőjén téli tanfolyamon részt vevő magyar turisták csoportja mellet vezetett utunk, akik éppen a hóban történő kicsúszást gyakorolták. Visszafordulva a Bélai-Tátra legmagasabb csúcsai, a Holló-kő (2152 m) és a Sirató (2146 m) váltak láthatóvá. Ahogy befordultunk a völgy felső katlanába, kissé megerősödött a szél. Bal kéz felé, a Sima-hágó (1994 m) alatti keleti hegyoldalon sítúrázók csoportja tartott a hágó felé, melyet elérve aztán szép íveket húzva csúsztak le a völgy aljára. A Hátsó-tó fölötti részen a szél munkájának következtében egyre firnesebb, egyre keményebb lett a hótakaró, így aztán mi is elővettük a hágóvasakat. Ezeket felcsatolva ismét bátrabban lépkedtünk a fagyott hóban, ekkor azonban már magunk előtt láthattuk túránk célpontját, a Zawratot, valamint tőle balra a Svinica kereken 2300 méter magas sziklapiramisát.
A Nagy-tótól eltérően a Hátsó-tó felszínét nem szabdalták sílécnyomok, így tükörsima tófelszínre tekinthettünk le a folyamatosan emelkedő turistaútról. Még egy kis kapaszkodás, miközben kereszteztünk egy meredek, lefagyott hómezőt, amelynek hágóvas nélkül nem mertünk volna nekivágni, és nem sokkal 3 óra előtt, 1175 méter szintkülönbséget leküzdve megérkeztünk aznapi túránk legmagasabb pontjára, a Zawratra (2159 m). A hágóból télen-nyáron nagyszerű kilátás nyílik északi és déli irányban egyaránt, most, ebben a különösen tiszta téli időben azonban egészen káprázatos kilátásban volt részünk. Nyugat felé a Svinica (2300 m), keleti irányban pedig a Sas út első jelentősebb kiemelkedése, a Kis-Zerge-hegy (2226 m) uralja a látóhatárt. Lengyelország felé, a Gąsienica-völgy felső részébe benézve a Gránát-csúcsok és a Sárga-hegy (2087 m) vonzzák a tekintetet. A legvonzóbb panoráma talán délkelet felé tárul a szemünk elé, amerre a Magas-Tátra szlovák oldalának legjelentősebb csúcsait láthatjuk. Legszebb a kilátás a Gerlachfalvi-csúcs – Tengerszem-csúcs – Tátra-csúcs hármasra, de a látóhatár jobb szélén, a Sima-hegy fölött a Kriván is tisztán kivehető.
A Lengyel-Öt-tó völgyében nevének megfelelően öt tó található, ezekből a Zawratról kettő, mégpedig az alattunk fekvő Hátsó-tó (1890 m), valamint a Liptói-határhegy (2171 m) alatt a Fekete-tó (1722 m) látható, de a már korábban látott Elülső-tóval (1668 m), és a közvetlen közelében fekvő Kis-tóval (1668 m) együtt a túra során a völgy valamennyi tavát láthattuk.
Miután a tiszta időben kellőképpen kigyönyörködtük magunkat, és egy kis táplálékot is magunkhoz vettünk, elindultunk visszafelé. Egy kitaposott nyomot követve némileg módosítottunk az útvonalon, ennek köszönhetően Tibi le tudott menni egy, a szél által összefújt hódomb melletti mélyedésbe, így láthattuk, hogy a szél helyenként 2-3 méter magas hófalakat emelt a völgynek ezen a részén. Útközben kíváncsian tekintgettünk fel a Zerge-hegy csúcsára, illetve később a csúcsra vezető útra, ahol Zsolt barátunkat szerettük volna felfedezni.
A véletlenek szerencsés összjátéka folytán szinte egy időben, valamivel 4 óra után érkeztünk meg a korábban megbeszélt elsődleges találkozási helyre, a fekete jelzésű út elágazásához. Zsolt elmondta, hogy sikerrel és biztonságban megjárta a csúcsot a mély, sokszor combig süppedő hóban. Innen ismét hármasban folytattuk az utat lefelé. Az egyre közeledő esti sötétség miatt úgy döntöttünk, hogy ezúttal kihagyjuk a túrából a Lengyel-Öt-tavi menedékházat, ahol pedig legendásan finom bablevest főznek.
A kihagyott bableves nélkül is kellemes emlékekkel gondolunk vissza erre a téli túrára, amit stabil hóviszonyok mellett sikerült véghezvinni.
Aki szereti a téli tátrai túrákat, annak megfelelő időjárási körülmények között bátran ajánlom ezt a túrát, ne feledjük azonban, hogy a téli túrák során talán még inkább fontos a biztonság, így ennek a túrának csak biztonságosnak tekinthető lavinaveszélyes időszakban, és megfelelő téli felszereléssel (a túrabot mellett mindenek előtt hágóvas és túracsákány) vágjunk neki.
A túra során készült további fotók itt tekinthetők meg!

Lejegyezte: Nagy Árpád

1 megjegyzés:

  1. Igen szép túra mind a Zawrat mind a Zerge-hegy megmászása,főleg a Zerge-hegy komoly mászás a meredeksége miatt és a csúcs megközelítése a gerincen illetve a közelében,mindkét túrát a lehető legkorábban kell elkezdeni hogy a kora dálutáni erősebb napsütés miatti lavinavaszélyt elkerülhessük,azaz a veszélyesebb fentebbi szakaszokat időben elhagyhassuk!

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...