Nyári tervek: Oravicapuszta – Nagybobróci-hágó

Oravicapuszta (790 m) – a kék jelzésen – Száraz-völgy eá. (880 m, 0:40 ó) – Holt-nyereg eá. (0:15 ó) – Nagybobróci-hágó (1352 m, 1:40 ó). Vissza ugyanezen az útvonalon 2:25 óra. Teljes menetidő: 5:00 óra.

Oravicapusztáról a kék jelzésű aszfaltozott úton indulunk délkelet felé, az enyhén emelkedő út hamarosan beér az erdőbe. Keresztezzük a Nagybobróci-völgy és a Száraz-völgy elágazásában elterülő Vanička nevű rétet, melyről gyönyörű kilátás nyílik délnyugatra, az Oszobita mészkőcsúcsára. Továbbra is a kék jelzést követve az aszfaltozott út hamarosan véget ér, és széles, kavicsos erdei út váltja fel. Kb. az út felénél megérkezünk egy szép sziklaszűkülethez, ahol a turistaút átmegy a patak bal partjára, majd egy újabb fahídon ismét a jobb partra jutunk. Tovább megyünk felfelé az erdős völgyben, amely fokozatosan szűk vályúvá szűkül össze, melynek a bal oldalán jutunk egyre feljebb. Kis idő elteltével meredeken szerpentinezni kezdünk felfelé, majd ezt a rövid kanyargós részt leküzdve a közvetlenül a gerinc alatt található füves ösvényen jutunk a Nagybobróci-hágóba.

A Tátra csúcsai a levegőből – Kriván

A Kriván (Kriváň) a Magas-Tátra nyugati részének domináns csúcsa, amely Liptó felől a legmagasabb csúcsnak tűnik. A csúcs, melynek magassága eléri a 2494 métert, ha nem is hivatalosan, de Szlovákia jelképének számít. Annak idején a Ľudovít Štúr vezette nacionalista csoportnak a nemzetébresztőként számon tartott Fejérpataky-Belopotoczky Gáspár körül szerveződött több tagja is megmászta ezt a csúcsot, és a mai napig minden augusztusban nemzeti zarándoklatot rendeznek a csúcsra. Az első ilyen túrán 1841-ben maga Ľudovít Štúr és Michal Miloslav Hodža is részt vett.

2015: 45 halott a szlovák hegyekben, ebből 22 a Magas-Tátrában

A szlovák Hegyi Mentőszolgálat (HZS) munkatársai az elmúlt évben 45 halálosan végződött balesetnél működtek közre, ezek közül 22 személy a Magas-Tátrában vesztette életét. „Ez mindenképpen több mint a sokéves átlag, amely a Magas-Tátrában évente 15 személy” – mondta a HZS igazgatója, Jozef Janiga. Hozzátette, hogy a hegyimentők tavaly 2229 esetben avatkoztak be, ebből 454 esetben a Magas-Tátrában. Az előző, 2014-es évvel összehasonlítva ez a mentőakciók számának növekedését mutatja.

A halálos balesetek többsége jelzett turistautakon kívül, hegymászó terepen történt, ahol a szabályok szerint csak hegymászók tartózkodhatnak. „Sok esetben azonban olyanok szenvedtek itt balesetet, akik nem rendelkeztek az ilyen terepen történő mozgáshoz szükséges tapasztalattal. Nem lehet azonban általánosítani, és kijelenteni, hogy csak tapasztalatlan turisták vesztették életüket, mert néhány esetben nagyon tapasztalt hegymászók és síalpinisták halálos baleseteinél is be kellett avatkoznunk” – tette hozzá Janiga.

Húsvét a Magas Tátrában – 1916

„Az idei húsvét nem hozott a Tátrának különösebb vendégjárást. A telepek látogatottsága amúgy is szokatlanul nagy, de a vendégek kizárólag beteg és üdülésre szorulók, turista nem igen mutatkozik. Nem voltak sem társas-, sem iskolai kirándulások s igy a vasút és villamos forgalma nem volt nagyobb a szokottnál. Annál többen használták fel a két ünnepnap kedvezőbb időjárását a Tarajka meglátogatására s a sikló alig győzte a forgalmat lebonyolítani. Sífutók csak a Poprádi tónál (s átmenetileg a Csorbáinál) voltak, amelynek menháza április 18-25-ig nyitva állott. Itt 19 sifutó jött össze és pedig 3-3 Teschenből, Bielitz-Bialából és Mahrisch-Ostrauból, 4 Budapestről és 6 a szepesi városokból.

Kilátás a Lapos-rétről – téli képgaléria

A Lapos-rét (Hala Stoły) egy kevéssé ismert, a turisták által ritkán látogatott tisztás a Lengyel-Tátrában, a festői alpesi tisztásról azonban meseszép panoráma nyílik a Giewont és a Sötét-hegy (Ciemniak) nyugati lejtőire, valamint a szinte kézzelfogható közelségben lévő Kéményes-hegyre (Kominiarski Wierch). Az alábbi fotókat 2016. február 20-án Ewelina Marek készítette.

220 éve született Ludwig Greiner

220 évvel ezelőtt, 1796-ban született Ludwig Greiner (1796-1882) német származású erdész, aki 1828-ban lett Koburg Ferdinánd herceg magyarországi erdőbirtokainak igazgatója. Állását 1874-ig, saját kérelmére történt nyugdíjaztatásáig 46 éven át töltötte be és időközben ideiglenesen még a hercegi vasgyár igazgatásával is megbízták. Több éven át magasságméréseket végzett Gömör, Szepes és Liptó vármegyékben, melyek eredményei pontosság tekintetében a legjobbak közé sorozhatók. Többek között Königsegg gróffal és másokkal megalapítója és több éven át alelnöke volt a Magyar Erdészeti Egyesületnek (Ungarischer Forstverein). 1837-ben járt a Lomnici-csúcson, ezidőtájt ezt a csúcsot vélték a Magas-Tátra legmagasabb csúcsának. Greiner egyszerű szögmérés segítségével bebizonyította, hogy a Gerlachfalvi-csúcs magasabb, mint a Lomnici-csúcs. A Szepességben 1838 őszen végzett részletesebb háromszögelési (trigonometriai) méréseket, melyek során kimutatta, hogy a Magas-Tátra legmagasabb csúcsa nem a Kriván, nem a Lomnici-csúcs és nem is a Jég-völgyi-csúcs – ahogy addig azt a szepesiek gondolták – hanem a Gerlachfalvi-csúcs. Bár ennek a mérésnek az ered­mé­nyét már a következő évben közzétették, még több évtizedig nem akartak ennek hitelt adni, és még az elismert Tátra-kutatók is csak hosszú idő elteltével fogadták el, hogy nem a Lomnici-csúcs a hegység legmagasabb csúcsa.

Forrás: https://hu.wikipedia.org; Fotó: flickr.com

Az utolsó európai hegyi teherhordók nehéz sorsa

Edo Lipták alig látszik ki a méretes söröshordó, az ásványvizes és kólás palackok, meg a széncsomag alól: a 37 éves (2011-ben – a szerk.) szlovák férfi, az utolsó európai hegyi teherhordók egyike nekiindul kimerítő útjának. A Magas-Tátra az utolsó menedéke ennek a kihalófélben lévő foglalkozásnak, amely nem sokban különbözik a híres himalájai serpákétól.

Máshol mindenütt helikopterek vagy felvonók látják el ezt a feladatot. „Nagyszerű munka ez, szabadságot, energiát és kitartást ad nekem”– mondta Edo Lipták, mielőtt nekivágott volna a tengerszint felett 1285 méteres magasságban fekvő Tarajkára vezető 2,5 kilométeres útnak. „Az a lényeg, hogy ne sokat gondolkozzunk felfelé menet. Szabaddá kell tenni a lelket, és minden magától megy”– osztotta meg a szakmai titkot Edo. Ő maga 82 kilós, a hátán cipelt csomag pedig 106 kilogramm. Edo mintegy húsz éve keresi azzal a kenyerét, hogy élelmiszert, innivalót, ágyneműt, tüzelőanyagot és egy sor más létfontosságú dolgot cipel a hátán. Az általa ellátott létesítmények gyakran szigorú védelem alatt álló természetvédelmi területen találhatók, lanovkával vagy más, gépi úton megközelíthetetlen helyeken.

Hágóvas és túracsákány – Téli túra a Zawratra

Március első napjaiban két barátommal, Tibivel és Zsolttal utaztunk ki a Tátrába, hogy az előttünk álló két napban a hegység két különböző magashegyi hágóját látogassuk meg. Az első napon a veszélyesnek ítélt hótakaró miatt a Nagy-Tarpataki-völgyből nem sikerült feljutnunk a Rovátkára, ettől függetlenül nagy várakozással tekintettünk túránk második napja elé, amikor is a Lengyel-Tátra közismert hágóját, a Sas út kezdőpontjának számító Zawratot szemeltük ki célpontnak.

Reggel csípős hidegben szálltunk ki az autóból a Bialkai-szénégető nevű parkolóban (984 m), és bizony sietősre vettük a lépést az aszfaltozott úton, hogy minél előbb bemelegedjenek az izmaink. A Mickiewicz-vízesésekhez (1099 m) érve már kellően átmelegedtünk, így jó tempóban tértünk le a Halastóhoz vezető aszfaltútról a Roztoka-völgybe, majd azon túl a Lengyel-Öt-tó völgyébe vezető zöld jelzésű turistaútra.

Tavaszi karbantartás a tátrai felvonókon

A www.vt.sk honlapon olvasható tájékoztatás szerint 2016 tavaszán az alábbi ütemterv szerint végzik a Magas-Tátrában közlekedő felvonók szokásos tavaszi karbantartását:

Tátralomnici felvonók:

Április 11-15 – karbantartás.

Április 16-17 – közlekedik.

Április 18-22 – karbantartás.

Április 23-24 – közlekedik.

Április 25-29 – karbantartás.

Április 30 – Május 3 – közlekedik.

Május 4-6 – karbantartás.

Május 7-8 – közlekedik.

Május 9-13 – karbantartás. 

A Tátrában készültek a rekordra a magyar magashegyi búvárok

Az Ojos del Salado Chilében

Egy magyar magashegyi búvár, Tósoki Ernő 2016. február 21-én Chilében, az Ojos del Salado nevű vulkánon, 6.380 m tengerszint feletti magasságban – jelenlegi ismereteink szerint a világ legmagasabban fekvő merülhető állóvízében – sikeres búvármerülést hajtott végre. A feladat végrehajtásában Nagy Patricia hegymászó volt a segítségére. Az eddig világrekordként nyilvántartott 5.900 méter körüli eredményt érdemben 1982-óta senki nem tudta túlszárnyalni, noha egy 6.400 méter körüli merülés lehetősége – mint következő lépés – már legalább 15 évvel ezelőtt kirajzolódott. A merülés rendkívüli összetettségéről, nehézségeiről és rendhagyó kockázatairól, valamint az Atacama sivatagban uralkodó körülményekről tanúskodik, hogy csak sikertelen próbálkozásokról van tudomásunk, jóllehet a nemzetközi versenyhelyzet nagyon erős, de ismételt próbálkozásokról (a sajátjukon kívül) nincs tudomása a magyar párosnak. A szokásos 8-12 fős expedíciókkal ellentétben a magyar búvárok mindkét korábbi sikertelen próbálkozásukat is ketten hajtották végre, és a jelenlegi eredményes merülés is Patrícia segítségével zajlott le.

Kétnapos mentőakció a Sas úton – szerencsés végkifejlettel

A lengyel hegyimentőkhöz (TOPR) március 18-án, pénteken az esti órákban érkezett egy bejelentés, miszerint a Sas úton túrázó négy turista valahol a Zerge-hegy (Kozi Wierch) közelében kitett terepre jutottak, és saját erejükből sem felfelé, sem lefelé nem találták a tovább vezető utat. A bejelentést követőn a Lengyel-Öt-tavi menedékházból azonnal elindult egy hegyimentő a Puszta-völgyecske irányába a bejelentők helyzetének behatárolása céljából, ez azonban nem járt sikerrel. Ezzel egyidőben a TOPR központjából egy hat főből álló mentőcsapat indult a helyszínre, ám miután megérkeztek a Lengyel-Öt-tó völgyébe, az elakadt turisták este 21 óra körül megadták GPS koordinátáikat. Ezek alapján a hegyimentők megállapították, hogy a turisták a Zerge-bástya (Kozie Czuby) közelében vannak. Az eltévedt turisták egyúttal azt is jelezték, hogy rendelkeznek bivakfelszereléssel, beleértve a sátrat is.

Vasútvonalak a Tátrában egykor és ma – I. rész

Fischer Miklós, a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) ügyvivő alelnöke az egyesület 1906. évi közgyűlésén az alábbi szavakkal ecsetelte a Tátra általa elképzelt jövőjét: „El tudom képzelni a Tátra jövendő képét, mikor a Turista-út nemcsak keleten, de nyugaton is a Tycha-völgyön és Lilejowe-hágón át egyesül a lengyelek turistaútjával, …mikor a Tycha-völgytől Barlangligetig villamos vasút bonyolítja le a személyforgalmat, …mikor fogaskerekű vasutak vezetnek a Tarajkára, a Tengerszem­-csúcsra, a Nagyszalóki-csúcsra.”

Nos, ma már tudjuk, e látomásszerű terveknek az elmúlt több mint 100 évben csak kis része valósult meg, az utolsó bekezdésben említett fogaskerekű vasutakból pedig csak a Tarajkára közlekedő vonal készült el, de az sem fogaskerekűként, hanem siklóvasút formájában. Nézzük át röviden, hogy a XIX.-XX. század fordulóján, a kötöttpályás vasútvonalak építésének fénykorában milyen vasúti tervek születtek, és közülük melyek váltak valóra a Tátrában.

A Tátra a telihold fényében – feliratos panoráma

Az alábbi éjszakai panorámaképet Kislápos (Łapszanka) közeléből, az egyik legszebb tátrai kilátópontról készítette Paweł Pardała lengyel fotós. A fotón nem csak a holdfény által megvilágított fehér csúcsok látványában gyönyörködhetünk, hanem a fotó készítőjének jóvoltából a csúcsok sorát pontosan be is azonosíthatjuk, megkönnyítve ezzel a hasonló panorámaképeken a csúcsok beazonosítását. 
Nagyításhoz kattints az alábbi képre!

80 éve közlekedik a felvonó a Gáspár-csúcsra

1936. március 15-én indultak el az első kabinok Kuźnicéból a Gáspár-csúcsra (Kasprowy Wierch). Jelentős nap volt ez nem csak annak a közel 1000 embernek, akik részt vettek az építkezésen, de ugyanúgy a Lengyel Kötélvasutak (PKL), sőt, egész Lengyelország számára. A Gáspár-csúcsra vezető drótkötél-pálya volt az első ilyen jellegű létesítmény Lengyelországban, amely mai napig lehetővé teszik, hogy a turisták tömegei feljussanak a 2000 m-es magasság közelébe, a Tátra főgerincére. 2007-ben a felvonó alapos átépítésen, rekonstrukción esett át, a régi kabinokat felváltó új, modern kabinok a téli szezonban 360 fő/óra, míg a nyári szezonban környezetvédelmi okokból 180 fő/óra teljesítménnyel működnek.

Forrás: www.ezakopane.pl; Fotó: www.fortepan.hu

Fotók és videók a Tátrából – 2016. március 1-15.

A Hunfalvy-hágó, a Kis-és Nagy-Templom, egy éjszakai túra, a hegyimentők továbbképzése, a Chopok csúcsa, a régi menedékház a Halastó mellett, légifotó egy repülőgép fedélzetéről, szárnyas emberek a Tátra fölött, a Tátra a Kis-Fátrából, a Gerlach, a Hátsó-Gerlach és a Batizfalvi-csúcs a Kereszt-nyeregből, Zakopane és a Giewont éjjel, a mesebeli Kis-réti-völgy, kilátás a Kócs-havas tetejéről a Szentmáriai-víztározóra. Címszavakban mindezeket láthatjuk a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján 2016. március első felében megosztott fotókon. Tatra Mountains - avagy válogatás 10 év legjobb tátrai fotóiból Mikolaj Gospadarek kamerájával, szélviharos túra a Liptói-Tátrában a Szomorú-nyeregre, téli túra a Lengyel-Tátrában a Sötét-hegyre. Ezúttal ezek a videók kerültek be a válogatásba, melyek megtekintéséhez ez alkalommal is jó szórakozást kívánok!

Nyári tervek: Rohácsi-völgy – Szomorú-hágó

Rohácsi-völgy parkoló (1063 m) – a piros jelzésen – Adamcula-rét eá. (1183 m, 0:30 ó) – Fekete-pocsolya (1370 m, 0:45 ó) – a kék jelzésen Rohácsi-tavak eá. (0:45 ó) – Szomorú-hágó (1963 m, 1:15 ó). Vissza ugyanezen az útvonalon 2:10 óra. Teljes menetidő: 5.25 óra.

Könnyű, az utolsó harmadában azonban meredeken emelkedő túra. A Rohácsi-völgy parkolójából az Adamcula-réten található útelágazáson keresztül széles aszfaltozott úton jutunk el a Fekete-pocsolyához, melynek partján, az egykori Ťatliak menedékház helyén napjainkban egy kis büfé várja a turistákat. A büfétől a kék jelzésen megyünk tovább déli irányban a Fekete-pocsolya mellett, majd az enyhén emelkedő, jól kiépített úton a törpefenyőket magunk mögött hagyva sziklás, kisebb tisztásokkal tarkított terepre jutunk.

Sárga hó hullott a Magas-Tátrában

Egészen fura színe volt március elején a Magas-Tátrában lehullott friss hó egy részének, a sárgás havat elsősorban a Csorba-tó és a Lomnici csúcs környékén figyelték meg. „Reggelre belepte a hó az autómat, de nem fehér volt, hanem sárgás. Amikor a hó délelőtt elolvadt, a sárga színű homok megmaradt” – magyarázta a Nový Čas-nak az egyik turistaház gondnoka, Milan Štefánik. A frissen hullott hó sárga színét a szakemberek szerint a szaharai homok okozta. „Ez elsősorban a Földközi-tenger feletti alacsony nyomású ciklon eredménye, melynek szélén észak-afrikai levegő áramlott a térségünkbe. Ez pedig Líbiából hozott számunkra a szaharai homokból is” – fejtette ki Hana Kapolková meteorológus.

Wass Albert – Titok

Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll egy nagy titok...
Hiába kérdi bárkinek fia,
a szirt örökre hallgatag, konok...

Körös-körül éles tarajok nyúlnak,
összeolvad ember, állat vére,
s akit kísért a rejtelmes homály,
szörnyű halál lesz annak büntetése...

Én láttam egyszer, sötét éjszakán
átvillanni hóvihar felett;
a felvésett mondatból csupán
egy szócskát értettem meg: szeretet...

A természetben ennyit megtaláltam,
miért küzdöttek hosszú századok...
Komor, fenséges sziklabérc fokán
márványba vésve áll a nagy titok...

Katonai sítanfolyamok a Magas Tátrában – 1916.

A Magas Tátra összes menedékházait és legtöbb fürdőhelyét katonai sitanfolyamok foglalták el az egész télen át s igy a hegység hangos volt a zajtól a második háborús télen is. Az összes völgyek állandóan járttak voltak és a csúcsok közül is nem egy látott annyi embert hátán, mint még soha. Egyáltalában elmondható, hogy az öreg Tátra még sohasem látott akkora ember­tömegeket bércei közt, mint e télen. Állandóan körülbelül 3000 katona szántogatta a havat a Tátra magyar részén, nem is számitva a telepek fürdővendégeit és a tiszti üdülőtelepek lakóit. November végétől március végéig itt tanyáztak a sífutók (Czánt Hermann százados főparancsnoksága alatt álló m. kir. magasalpesi honvéd sítanfolyam november 27-március 9; a kassai hadtest összesített sítanfolyama dec. 7-március 18).

A Tátra Krakkóból – feliratos panoráma

Az alábbi feliratos panorámaképet 2016. február 22 én készítette Jan Ulicki lengyel fotós Kis-Lengyelország fővárosából, Krakkóból. „Nagyon szeles, meleg idő volt, amely megfelelő feltételeket teremtett egy ilyen távoli fotó elkészítéséhez. Kb. délután 3 óra körül értem vissza Krakkóba, amikor egy ponton azt észleltem, hogy a Tátra szinte kézzel fogható közelségben látható”. A panorámakép négy állóképből állt össze, nagyításhoz kattints a képre!

Dr. Futó Endre 70. születésnapja

Dr. Futó Endre 1946. március 11-én született a felvidéki Ragyolcon, ahol felmenői már az 1600-es években is viselték ezt a családnevet. 1970 őszén, az egyetemi évek befejezése után első munkahelye a kassai Šafarik Tudományegyetemen volt, ahol atomfizikusként a kozmikus sugárzással foglalkozott. Az egyetemnek a Magas-Tátrában, a Lomnici-csúcson volt a mérőállomása, ahová a kutatókat kéthetes szolgálatokba vezényelték. Egészen addig semmilyen kapcsolata nem volt a hegymászással, a Lomnici-csúcs büféjében azonban több hegymászóval találkozott, akik általában a teraszon aludtak, vagy időnként befogadták őket éjszakázni.

A hegymászók a sörözések közben nagy lelkesedéssel beszéltek a fantasztikus tátrai mászásokról, valamint arról, hogy ez milyen nagy élmény és élvezet számukra. Ez adta számára a kezdő lökést, ez indította el őt a hegymászás felé. Eleinte bejárta a Tátra turistaösvényeit, később jelentkezett a kassai Műegyetem hegymászó szakosztályába, elvégezte a tanfolyamokat, és társaival egyre többet járt a Tátrába és a Szádelői-völgybe.

Érdekességek a Magas-Tátráról

A „Hazajárók nyomában” című háromnapos tanulmányút során a szlovákiai magyar iskolák diákjai megismerkedhettek a Magas-Tátrával és annak környező településeivel, történelmi látnivalóival és természeti szépségeivel. Az első nap Balassa Zoltán ismertette a Magas Tátra legfontosabb adatait, feltárásának történetét, mindezt régi tátrai képekkel fűszerezve. Ahogy Schermann Szilárd fogalmazott: „A Magas-Tátra a magyar és a lengyel turistaság bölcsője, a legelső magyar és lengyel turistaegyesületnek, az MKE-nek (Magyarországi Kárpátegyesület) és a PTT-nek (Polskie Towarzystwo Tatrzańskie – Lengyel Tátrai Társaság) születési helye, munkásságuk fő színtere, lelkesedésük bőven buzogó forrása. Feltárásainak története legszebb példája annak, hogy a turisták úttörő munkája nyomán miképpen indul meg az idegenforgalom, hogy a szöges cipők nyomában mint támad élet és jólét hanyatlásra ítélt szegény vidéken.” Az MKE kezdettől törekedett rá és utolsó alapszabálya konkrétan kimondta: „az idegenforgalom emelésével hazánk nemzetgazdasági érdekeit is szolgálni akarjuk”.

Napsütés és vihar a Tengerszem-csúcson

Február első napjaiban már nagyon ki voltunk éhezve egy téli tátrai túrára, így aztán a kedvező előrejelzéseket látva úgy döntöttünk, kihasználjuk az idei enyhe tél előnyeit, és megpróbálunk feljutni a Tengerszem-csúcsra. Hosszú évekre visszamenőleg nem emlékszem arra, mikor volt utoljára ilyen kevés hó a Tátrában február elején, ennek köszönhetően a tél nagy részében a lavinaveszély is kettes értéket jelzett. Így volt ez a túra napján is, a kettes lavinaveszélyhez napos időt, de erős, a gerinceken akár 70 km/órás átlagsebességű szelet jeleztek. Nos, ez volt az a nap, amikor szinte 100 %-osan bejöttek az előrejelzések…

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen kora reggel, amikor még sötétben megérkeztünk a Poprádi-tó alatti villamos megálló parkolójába, napsütésnek és szélnek még nyoma sem volt. A sötétben elindulva gondolatban felsejlettek az előző este képei, amikor Poprád felől a Magas-Tátrához közeledve gyönyörű, narancsszínű felhőket láttunk a hegység fölött. Sok-sok éve járok már a Tátrába, de bátran mondhatom, ilyen szép felhőket eddig még nem láttam, és persze nem is fotóztam. Azt mondtam akkor, bármilyen idő is lesz másnap, ezért a látványért már megérte eljönni…

Tátrai Futófesztivál 2016 – regisztráció március 21-től

2016. augusztus 13-a igazi ünnepnek ígérkezik a tátrai hegyi futóversenyek szerelmeseinek táborában, ekkor rendezik meg ugyanis a Tátrai Futófesztivál (Tatrzański Festiwal Biegowy) elnevezésű hegyi futóversenyt, melynek 56 km-es távja Zakopane központjából indulva a Tátra főgerincére vezet. Egy nappal később, augusztus 14-én kerül megrendezésre a Mormota-futás (Bieg Świstaka) elnevezésű rövidebb, de meglepetésektől nem mentes futóverseny, mindkét versenyre 2016. március 21-től lehet regisztrálni. 

Lavina jeladó (pieps) használata

Itt a tél, itt a hó... Elő lehet venni a jégcsákányokat, hágóvasakat, sítúraléceket, hótalpakat és irány a magashegység. Persze előtte nem árt feltérképezni a terepet interneten keresztül, hogy ne feleslegesen utazzunk több száz kilométert. Mindenképpen nézd meg az időjárás előrejelzéseket az adott területre és ami nagyon fontos: tájékozódj, milyenek a lavinaviszonyok a környéken ! Fontos, hogy 3-as vagy annál erősebb lavina előrejelzésnél a térségben már spontán lavinák is ki tudnak alakulni! 3-as lavina előrejelzés esetén megfontolandó, hogy elindulsz-e, 4-5 esetén öngyilkosság kategória a dolog.

Elvakította a nap a lezuhant mentőhelikopter pilótáját

A baleset vizsgálatáról készült jelentésből kiderül, hogy nem műszaki hiba okozta a Szlovák Paradicsomban bekövetkezett júliusi helikopter-balesetet. „A szerencsétlenséget két fő tényező kombinációja okozta” – írta a Noviny.sk, a JOJ tévé hírportálja. Az Augusta típusú helikopter egy szurdokvölgybe zuhant gyermek mentése közben szenvedett balesetet – számolt be a hírportál. A légimentők rendkívül nehéz terepviszonyok között igyekeztek beavatkozni, az ATE vállalat gépe viszont hibátlan állapotban volt annak ellenére, hogy 21 ezer repülés volt mögötte, és tapasztalt legénységgel rendelkezett. A gép fedélzetén négy ember tartózkodott. A balesetet lényegében az okozta, hogy a helikopter nekiütközött a Hernád folyó feletti elektromos vezeték acélsodronyainak – áll a légügyi és tengerészeti nyomozóhivatalnak a JOJ TV-hez is eljuttatott zárójelentésében. A vizsgálatot végző szakemberek szerint, a balesethez az időjárási viszonyok is hozzájárultak – konkrétan a lemenő nap, amelynek sugarai elvakíthatták a pilótát, s emiatt nem vette észre az elektromos vezetéket.

Halálos hegymászóbaleset a Közép-orom megmászása során

2016. március 5-én a délutáni órákban szlovák hegymászó kérte a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) segítségét, mivel 31 éves társa ismeretlen okból a Közép-oromról (Prostredny hrot) történő ereszkedés közben kb. 40 métert zuhant. A hegymászó a zuhanás következtében súlyos fej- és végtagsérüléseket szenvedett. A mászópáros a Nagy-Tarpataki-völgyből mászott fel a Közép-oromra. A bejelentés után földi úton azonnal 5 hegyimentő indult a kritikus állapotban lévő sérült mentésére, és egyúttal kérték a Légi Mentőszolgálat (VZZS) helikopterének a bevetését. Mivel azonban a mentőhelikopter az erős szél miatt Poprádon nem tudott felszállni, ezért a szlovák hegyimentők lengyel helikopteres kollégáik segítségét kérték, amely fel is szállt, a viharos szél miatt viszont a hegyimentőket nem tudta a fedélzetéről a Nagy-Tarpataki-völgybe lecsörlőzni.

A Gáspár-csúcs panorámája feliratosan

A Giewont mellett talán a Gáspár-csúcs (Kasprowy Wierch) a Lengyel-Tátra legismertebb csúcsa, amely négy völgy, mégpedig a Goryczka-, a Gáspár-, a Gąsienica- és a Csendes-völgy találkozási pontján emelkedik.  Az alábbi két fotó a csúcsról nyíló panorámát mutatja be.

Lavinakatasztrófa a Goryczka-völgyben

Az 1956-os év különösen tragikus volt a Tátrában. Történt néhány különösen látványos baleset, de mindegyiket háttérbe szorította az, ami a Goryczka-völgyben történt 1956. március 3.-ára virradó éjjel. A Tátrában járó turisták meg vannak róla győződve, hogy a hegyi menedékházak olyan helyek, melyek a nehéz és veszélyes túra után meleg és biztonságos menedéket nyújtanak az arra járóknak. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy az emberi kéz által emelt egyetlen épület sincs olyan erős, amely képes ellenállni a hegyek hatalmának és a természet erőinek.

Abban az időben a Lengyel-Tátrában, a Goryczka-völgyben állt egy kis menedékház, melyet az ismert góral hegymászó és síelő, a Tátra régi szerelmese, Władysław Marcinowski és felesége, Zofia vezetett. Az 1950-es években már negyvenes éveikben jártak, mindketten nyugodt életet reméltek a Gáspár-csúcs lábánál. Azon a napon Władysław mint házigazda a házban maradt, felesége, Zofia pedig bevásárlás céljából lement Zakopanéba. A bevásárlás kicsit hosszúra nyúlt, így Zofia lekéste a Gáspár-csúcsra induló utolsó felvonót. Kiderült azonban, hogy lesz még egy járat a Myślenicei-tornyok nevű közbenső állomásra, ezért aztán az asszony úgy döntött, hogy kihasználja ezt, hiszen onnan csak 15 perc járásra volt a menedékház. Ha hihetünk a történetnek, ez a döntés végzetesen befolyásolta sorsát. Ha Kuźnicéban maradt volna, minden bizonnyal túléli azt az éjszakát…

Magyar hegymászónő balesete a Magas-Tátrában

Március 4-én kora délután a Hegyi Mentőszolgálat (HZS) androidos alkalmazásán keresztül érkezett egy bejelentés egy 35 éves magyar hegymászónőtől, aki a Gálfy-bordán (Gálfyho rebra) át a Tompa-hegyre (Tupá) szeretett volna felmászni, de a mászás során történt esés következtében lábsérülést szenvedett. A bejelentést követően Ótátrafüredről indultak a helyszínre a hegyimentők, akik a helyszínre történő megérkezés után elsősegélyben részesítették a sérültet, rögzítették a sérült végtagot, majd UT 2000 hordágyon a Poprádi-tavi hegyi szállóhoz, majd onnan terepjáróval Ótátrafüredre szállították, ahol átadták az Országos Mentőszolgálat szakembereinek, akik a poprádi kórházba szállították.

Forrás: http://www.hzs.sk; Fotó: TASR (Illusztráció)

Fotók és videók a Tátrából – 2016. február 16-29

A Tátra a mentőhelikopter fedélzetéről, kilátás a Rákonyról, „A Földgömb” magazin érdekes cikke a Tátra múltjáról és jelenéről, a Felső-Fátyol-tó a Malompataki-völgyben, a Gyömbér reggeli napfürdőben, a Menguszfalvi-völgy a magasból, megfejtésre váró csúcsok, lavina nyomai a Lengyel-Öt-tó völgyében, az Elülső-Szoliszkó háttérben a Krivánnal, a Tátra Sajószentpéterről, útban a Zerge-csorba felé, útban a Hosszú-tavi menedékház felé, a varázslatos Gąsienica-völgy, és végül a Tátra főgerince. Címszavakban mindezeket láthatjuk a www.magas-tatra.info oldal Facebook profilján 2016. február második felében megosztott fotókon.

Francois Sulpice Beudant – Voyage minéralogique et géologique en Hongrie

Francois Sulpice Beudant – Voyage minéralogique et géologique en Hongri, pendant lannée 1818. Három szövegkötet + egy atlasz (1-2. Relation Historique. 3. Résumé Géologique. 4. Atlas). Párizs, 1822, első kiadás. A mű hét kihajtható, színezett keresztmetszeti rajzot (rézmetszet), valamint hét térképet (ebből egy kézzel színezett, két oldalas; három kézzel színezett, kihajtható; három kihajtható, mindegyik rézmetszet) tartalmaz. Beudant kéziratai alapján szerkesztette Humboldt, Leviévre és Brochant. A nagy térképek (Selmecbánya; a Balaton és környéke; Magyarország és Erdély) gyönyörű korabeli színezésűek, de az atlaszkötet mindegyiket színezetlenül is tartalmazza.

Nyári tervek: Jalóci-völgy – Mély-völgy – Szalatin

Jalóci-völgy parkoló (Jalovská dolina, 748 m) – a sárga jelzésen – Párás-völgy eá. (Rázc. pod Lyscom, 1006 m, 1:15 ó) – a zöld jelzésen a Párás-völgyben – Mély-völgy eá. (1148 m, 0:30 ó) – Szalatin (Salatín, 2048 m, 2:15 ó). Vissza ugyanezen az útvonalon 3:00 óra. Teljes menetidő 7:00 óra.

A Jalóci-völgy torkolatában lévő parkolóból indulunk északkelet felé a piros jelzéssel együtt futó sárga jelzésen. A piros jelzés hamarosan jobbra kanyarodik, mi pedig balra, észak felé folytatjuk utunkat a Jalóci-völgyben. Egy rövid szakaszon magasan felemelkedünk a patak fölé, majd ismét visszatérünk a meder mellé. A völgy mélyén haladva érkezünk meg a Lysec meredek déli lejtői alatt található útelágazáshoz, melyről a jobbra induló, a kék jelzéssel együtt futó zöld jelzésen folytatjuk utunkat a Párás-völgyben. Eleinte a patak bal, majd jobb partján jutunk egyre feljebb a jól kiépített turistaúton, majd megérkezünk a Mély-völgybe vezető zöld jelzés elágazásához, ahol balra fordulunk.

A felhők fajtái, osztályozásuk

Fotó: Piotr Jaminski

Túráink során teljesen természetes módon számtalan alkalommal láthatunk és figyelhetünk meg különféle felhőket az égbolton. Vannak, akik egy-egy felhő alakjából és magasságából következtetni tudnak annak felépítésére, a várható időjárási helyzetre, de azt hiszem, többen vagyunk olyanok, akik csak ámulattal figyeljük és fotózzuk a természet e különös jelenségeit, anélkül, hogy tudnánk, az adott felhőből kell-e például csapadékra számítanunk. Ezért aztán úgy gondoltam, egy rövid, közérthető cikksorozat formájában megismerkedünk és megbarátkozunk a felhőkkel, a légkörben lebegő apró vízcseppek halmazával. Tesszük ezt azért, hogy amikor legközelebb találkozunk egyes fajtáikkal, a legalapvetőbb ismeretek birtokában el tudjuk dönteni, van-e okunk tartani tőlük, vagy elég, ha csak a szépségükre koncentrálunk. A mai cikkből kiderül, mit nevezünk felhőnek, valamint arról is szó esik, hogy milyen fő szempontok szerint osztályozzuk őket.