A Tátra szlovák és
lengyel oldalán tíz nap alatt 14 turista vesztette életét. Vajon hogyan lehet
meggyőzni a turistákat, hogy a hegyek akár halálos veszélyt is jelenthetnek?
„Üveghegy”. Így jellemzik gyakran a Tátrát a hegyimentők. A turistautak alsó
részén kis mennyiségű hó és jég található, amely arra ösztönzi a turistákat,
hogy a hegyekbe induljanak. Minél magasabbra megyünk azonban, annál több a hó,
sehol sincs viszont annyi, hogy azon biztonságban túrázhassunk. Sőt, a
magasabban fekvő turistautakon jég, vagy jegesre fagyott hó fedi az utakat.
Ilyen körülmények
között nem elég, ha hágóvasat használunk, de jégcsákányra is szükség van. A
hegyimentő szolgálatok és a nemzeti parkok figyelmeztetése úgy tűnik, süket
fülekre talált, az év végi ünnepek, szabadságolások idején a Tátra mindkét
oldalán tömegek indultak a hegyekbe.
A felszerelés nem
minden
Megelőzhetők lettek
volna a tragédiák? Az utolsó ilyen tragikus széria 1989-ben volt a Tátrában.
Akkor a jelenlegihez hasonló körülmények uralkodtak a Tátrában. Akkor egy hét
alatt kilencen vesztették itt életüket. Egyikük sem rendelkezett hágóvassal,
nem is beszélve a jégcsákányról. Most azonban más volt a helyzet: néhány
áldozat nagyon jó felszereléssel rendelkezett. Esetük azonban azt mutatja, hogy
a megfelelő felszerelés nem minden, tudni kell azt megfelelően használni.
Ha eltöltünk néhány
órát a különböző típusú képzéseken, az még nem jelenti azt, hogy a hegyekben
teljes biztonságban leszünk, különösen az „üveghegy” jelent nagy kockázatot még
a tapasztalt turistáknak, hegymászóknak is: a keményre fagyott havon még
hágóvasban is sokszor csak billeg az ember. Elegendő egy apró hiba, egy kiálló
kőben megbotlani vagy megcsúszni, és azonnal nagy sebességgel zuhanunk lefelé.
Ezután már csak néhány pillanatunk van arra, hogy a jégcsákánnyal megpróbáljuk
fékezni a csúszás sebességét, ez azonban nem könnyű. Ezen kívül a kevés hó
miatt a hó felszínéből kiálló kisebb-nagyobb sziklák is súlyos sérüléseket
okozhatnak. Az sem biztos, hogy elegendő, ha saját biztonságunk érdekében
kötéllel összekötjük egymást, mindehhez szükség van megfelelő tapasztalatra,
tudni kell, honnan és hogyan biztosítsuk egymást.
A legbiztonságosabbnak
az tűnik, ha felfogadunk egy megfelelő engedélyekkel rendelkező hegyivezetőt. A
hegyivezetők jól ismerik a hegyen uralkodó körülményeket, ismerik a terepet,
ellenőrizni tudják felkészültségünket, és segítenek végrehajtani a túrát. „Sok
hegyimentő egyben hegyivezető is, de ilyen körülmények között egyikük sem vezet
túrát a Tátra kitett részeire, csakis biztonságos helyekre vezetik a
turistákat” – mondta Jan Krzysztof, a Tátrai Önkéntes Mentőszolgálat (TOPR)
vezetője. A megfelelő képesítéssel rendelkező hegyivezető felfogadásának ára az
útvonaltól függően 350 złotytól kezdődik.
Fizetős mentés,
turistautak lezárása
A nagy számú balesetek
miatt ismételten fellángolt a vita Lengyelországban a hegyimentés fizetőssé
tételéről, valamint a tátrai turistautak téli lezárásának lehetőségéről. A hegyimentők
azonban szkeptikusak ezekkel a megoldásokkal kapcsolatban. „A hegyimentés
fizetőssé tétele nem megoldás. Ez precedenst teremthetne. Kérdéseket vetne fel,
miért kell fizetni a mentésért a hegyekben? Az ingyenes sürgősségi ellátás a
közlekedési, vízi balesetek esetében, sőt, a gombaszedés közben az erdőben
eltévedteknek is mindenkinek alanyi jogon jár” – kommentálja az ötletet Jan
Krzysztof.
Ismét napirendre
került a turistautak téli, a Tátra szlovák oldalához hasonló lezárásának
ötlete. Szlovákiában, a Tátrában a menedékházak feletti turistautak november
1-től június 15-ig le vannak zárva. „Nincs mit összehasonlítani. Szlovákiában a
turistáknak alternatív lehetőségként más magashegyeket kínálnak a téli túrákra,
melyek az ország területének 70 %-át elfoglalják. Lengyelországban ez a szám
csak 2 %. A turistautak lezárása a turisták előtt nem a turisták biztonságáról,
csak a természetről való gondoskodást jelenti. Az újszülöttek nagyobb
biztonságban jöhetnek világra, és biztonságosan fedezhetik fel közvetlen
környezetüket anélkül, hogy emberrel találkoznának” – mondta Paweł Skawiński, a
Tátrai Nemzeti Park (TPN) nyugalmazott igazgatója.
„Nem akarjuk lezárni a
hegyeket. Az embereknek biztosítani kell az útvonal szabad megválasztásának
lehetőségét. A téli turizmus tilalma a TPN és a TOPR felelőssége lenne, ezt
azonban nem szeretnénk. A felelősség csakis és kizárólag a turistáké, akik
saját szabad akaratukból indulnak kirándulni” – tette hozzá Adam Marasek, a
TOPR hegyimentője.
A hegyimentők
hangsúlyozzák, hogy annak ellenére, hogy Szlovákiában fizetni kell a mentésért,
és télen le vannak zárva a turistautak magashegyi részei, ahogy az utóbbi
napokban láthatjuk, a szlovák oldalon is előfordulnak balesetek.
Sötétedés
Mi tehát a megoldás? A
véletlenek (amilyen az ünnepnapok körüli nehéz körülmények voltak a hegyekben)
egybeesése következtében további áldozatokra számítsunk? Amennyiben a turisták
hozzáállása nem változik, valószínűleg ez várható.
A Tátrába kiránduló
turistáktól nem csak az utóbbi napokban tapasztaltak akár az életüket is
veszélyeztető felelőtlenséget. Egy kölcsönzőben megjelent egy turista, aki
hágóvasat szeretett volna bérelni, hogy a Gąsienica-Fekete-tótól felmenjen a
Svinica-hágóba. Nem tudta, hogy a kettőt a Kis-Kápolna gerince és a Karb-hágó
választja el egymástól. Egy másik turista azzal hívta fel a hegyimentőket, hogy
társa megcsúszott a Nyugati-Tátrában, a Vastag-hegyen (Jarząbczy Wierch), és
lecsúszott néhány tíz métert. Kiderült, hogy a hátizsákjában volt a hágóvasa.
Egy harmadik turista a Vörös-hegyekre (Czerwone Wierchi) indulva csúszásgátló
gumit akart bérelni, mivel a hágóvasat túl nehéznek tartotta.
A hegyimentők
hangsúlyozzák, ha az ünnepek idején előfordult balesetek nagy számának legfőbb
oka az, hogy a turisták túlbecsülték saját képességeiket. „Kulcsfontosságú,
hogy a tervezett túrát összhangba kell hozni saját képességeinkkel és az
időjárási feltételekkel. Ha szükséges, meg kell változtatni az útvonalat, nem
szabad ragaszkodni az előre eltervezett túrához” – tanácsolják.
„Délután 15 óra körül,
amikor a Tátra szlovák oldalán bajba került turista mentésére repültünk, kb.
10-15 személyt láttunk a Tengerszem-csúcson (Rysy), és további turisták
tartottak a csúcs felé” – mondta Jan Gąsienica Roj, a TOPR hegyimentője. Ez azt
jelenti, hogy a csúcsról sötétben kellett leereszkedniük jeges turistaúton.
Forrás és fotók: http://krakow.wyborcza.pl
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésDe igen, javítottam.
TörlésCsodálom azokat, akik jégkemény havon túrázni mernek. Én vízszintes terepen, a Csorba-tó környékén sem tudtam csúszkálás nélkül haladni...:)
VálaszTörlés