Zerge-csorba – Zerge-hegy, avagy röpke őszi randevú a Sas úttal Hír

Nagy Árpád

2015/11/11

Hirdetés

Eredetileg egy szimpla csúcstúrára gondoltunk a Lengyel-Öt-tó völgyéből (Dolina Pięciu Stawów Polskich) a Sas út legmagasabb pontjára, a Zerge-hegyre (Kozi Wierch, 2291 m). A tervezés során viszont azt gondoltuk ki, hogy ha már odáig elmegyünk, miért ne néznénk meg a Zerge-csorbát (Kozia Przełęcz, 2137 m), és ha a körülmények (elsősorban a hóviszonyok és az esetleges jegesedés) megengedik, bejárjuk a Sas útnak (Orla Perć) ezt a rövid 400 m-es, de igen látványos, láncokkal alaposan felszerelt szakaszát.

Egy héttel korábban, a Kis-Nyereg-hágóból láttuk, hogy a Zerge-hegy déli hegyoldalán gyakorlatilag teljesen elolvadt az október utolsó harmadában hullott hó, így nem tűnt lehetetlen vállalkozásnak a terv teljesítése. A biztonság kedvérét vittünk magunkkal hágóvasat és jégcsákányt, sőt, Tibi még sisakot is hozott, végül azonban ezeket nem kellett használni.

A szokásos hajnali ébresztő, majd 3,5 órás autózás után reggel fél 8 előtt indultunk a Halastóhoz vezető út kezdetén található parkolóból, ahol ezen a korai órán nem sok autó volt, és még a nemzeti parkba belépésre jogosító jegyeket árusító hölgyek sem foglalták el helyüket. A Mickiewicz-vízesésekig követtük az aszfaltozott utat, majd a híd túlsó oldalán jobbra fordultunk, és a meredeken kezdődő zöld jelzésen elindultunk felfelé a Roztoka-völgyben (Dolina Roztoki). A zöld jelzés a Roztoka-patak mentén enyhe kanyarokat leírva, de alapvetően folyamatosan délnyugati irányban vezet. A patak közelsége szemet gyönyörködtető zúzmarát varázsolt az aljnövényzetre, de az erdőhatár alatti részeken gyakorlatilag száraz úton haladtunk.

Amint kiértünk az erdőből, kissé megváltoztak a viszonyok, az egész nap árnyékban lévő ösvényen itt-ott már előfordultak kisebb-nagyobb lefagyott, jeges részek. A felettünk magasodó gerincek, csúcsok viszont a reggeli nap fényében fürödtek, kedvező előjelekkel szolgálva az előttünk álló naphoz. A Siklawa-vízesésnél (Siklawa) tartottunk pár perc pihenőt, majd egy újabb kapaszkodó után megérkeztünk a Lengyel-Öt-tó völgye legnagyobb, és egyben az egész Tátra legmélyebb tava, a Nagy-tó (Wielki Staw Polski, 1664 m) lefolyásához.

Mi még árnyékban voltunk, de az előttünk álló úton már sütött a nap, sőt, nem csak sütött, de melegített is. Rövid uzsonnaszünet, és a Zerge-csorbába vezető Puszta-völgyecske (Pusta Dolinka) elágazásáig alig emelkedő, de végig szép kilátást nyújtó kék jelzésen folytattuk utunkat. Az elágazásnál jobbra fordultunk, és innen már a sárga jelzést követtük. A törmelékes katlanba vezető ösvény az elágazástól folyamatosan, de nem túl meredeken végig emelkedik. Eleinte még széles látószögű panorámafotók készültek a völgyecskéről, de ahogy egyre feljebb jutottunk, egyre közelebb kerültek a sziklafalak, és végül már csak a Zamarla-torony (Zamarła Turnia) monumentális déli falát, valamint a Fagyott-tavi-csorbában (Zmarzła Przełęcz) álló ingókövet láttuk magunk előtt.

Mielőtt azonban elértük volna az előttünk magasodó sziklafalakat, az út élesen jobbra fordult, és kisvártatva megérkeztünk a Zerge-csorbába vezető úton található első láncokhoz. Itt már előttünk magasodott a csorba szűk nyílása, így nem is sokat gondolkodtunk, megkezdtük a láncok mentén vezető emelkedést.

Számomra valami megmagyarázhatatlan oknál fogva különleges varázsa van nem csak a Sas útnak, de az oda vezető láncos utaknak is. Leírhatatlan jó érzés kerített hatalmába, amikor kezembe fogtam ez első, majd a második, majd sorban a többi láncot, és jó tempóban egyre közelebb kerültem egyrészt a csorbához, másrészt magához a Sas úthoz. Sok szép helyen jártam már a Tátrában, minden turistaúton elérhető csúcsát, hágóját többször is megmásztam, télen-nyáron bejártam völgyeit, pihentem tavai partján, gyönyörködtem vízeséseiben, de olyan érzést, amit a Sas út vált ki belőlem, csak itt tapasztaltam…

Egészen a piros jelzésű Sas útig emelkedtünk, a bal kézre valamivel alattunk található Zerge-csorba nyílásába ezúttal nem ereszkedtünk le, hanem tovább másztunk felfelé az itt még teljesen hómentes, száraz sziklafalon. A láncokat néhol sziklahágcsók váltották fel, melyeken lépkedve újabb és újabb láncos táblákat értünk el. Egyre jobban kinyílt a látóhatár, ekkor már beláttunk a Sas út északi oldalán található Gąsienica-völgybe(Dolina Gąsienicowa), feltűnt a Sárga-hegy (Źółta Turnia), majd nem sokkal később a Gránát-csúcsok (Granaty) három csúcsa.

Az ösvény lassú ívben jobbra, kelet felé fordult, és ahogy elértük a napsütéstől mentes részt, egyik pillanatról a másikra havas területen találtuk magunkat. A hó azonban a kellemesen meleg időnek köszönhetően kásás felszínű volt, melyet biztonságosan meg tudtunk lépni. Szerencsénkre a havas szakaszokon lévő láncok a hó felszínén voltak, így azokat használva teljes biztonságban tudtunk tovább menni.

Napsütéses és árnyékos szakaszok váltották egymást, majd egy ferde, havas, lánc nélküli táblán óvatosan lépkedve hamarosan megérkeztünk a Zerge-bástya (Kozie Czuby) népszerű kilátópontjára. A nagyszerű kilátás természetesen itt is megállásra késztetett, a lehető legtöbbet igyekeztünk magunkba szívni az elénk tárul látványból.

A Zerge-bástyáról egy viszonylag meredek, de láncokkal jól biztosított ereszkedés következett a Felső-Zerge-csorba (Wyżnia Kozia Przełęcz) ugyancsak keskeny nyílásába. Teljesen száraz, napsütötte, jól tagozott táblákon ereszkedtünk le a kb. 1 méter szélességű havas csorbába, majd a másik oldalon egy javarészt árnyékos, részben havas vályúban vágtunk neki a Zerge-hegyre vezető utolsó, láncokkal biztosított emelkedőnek. Feljebb aztán elfogytak a láncok, a hó viszont maradt, így egy kis adrenalin fokozó sziklamászás következett a hóból kiemelkedő jól fogható és léphető sziklalépcsőkön.

Még egy rövid lánc, és megérkeztünk aznapi túránk legmagasabb pontjára, a Zerge-hegy tetejére. A csúcson rajtunk kívül két lengyel fiatal tartózkodott, majd kisvártatva az ellentétes oldalról három újabb fiatalember érkezett oda. A kilátás éppen olyan volt, mint amilyet vártunk, amilyet szerettünk volna: minden irányban káprázatos, magával ragadó, felejthetetlen… Nem tudtuk, hogy fotózzunk vagy ebédeljük-e inkább, és amikor fotóztunk, nem tudtuk, hogy mit, milyen szögből, milyen kivágásban fényképezzünk.

Persze ebéd címén azért elfogyasztottuk a magunkkal hozott szendvicseket, és miután minden közeli és távoli csúcsot, völgyet, tavat lefotóztunk, elindultunk a lefelé vezető úton. A Lengyel-Öt-tó völgyébe vezető fekete jelzés eleinte a Sas út piros jelzésével párhuzamosan halad, a két ösvény kb. 200 méter megtétele után válik ketté. A szívünk vitt volna tovább a piroson, de az eszünk azt mondta, hogy le kell menni, és örülni kell annak, hogy ezt a rövid szakaszt is teljesen biztonságosan meg tudtuk tenni. A Lengyel-Öt-tó völgye, egyúttal a parkolóban hátrahagyott autónkhoz vezető következő levezető útvonal csak a Kereszt-nyeregben lett volna, arra pedig nem volt esélyünk, hogy ezt olyan időpontban elérjük, ami után még elegendő idő lett volna onnan még világosban leereszkedni, és visszajutni a parkolóba.

Ezért aztán a fekete jelzést követtük, pontosabban próbáltuk meg követni, mert bizony a lefelé vezető útnak voltak olyan részei, ahol keresni kellett a törmelékes hegyoldalon vezető jelzett ösvényt. Végül azonban magunk mögött hagytuk a Zerge-hegy déli hegyoldalát, és visszaérkeztünk a Nagy-tó északi partjára. Délután természetesen teljesen más fények világították meg a tavat és a völgyet, mint délelőtt, így a fényképezőgépeket továbbra sem lehetett elrejteni a hátizsákba.

A tó lefolyásánál már csak egy röpke pihenőt tartottunk, csakúgy, mint a Siklawa-vízesésnél, ahol a közelgő sötétedés miatt elkészítettük aznapi utolsó fotóinkat. Ezután már csak egy viszonylag egyhangú, a nap során átélt élmények kezdeti feldolgozását lehetővé tevő ereszkedés várt ránk az aszfaltútig, majd onnan tovább a parkolóba, ahová éppen az esti sötétség beállta, 5 óra előtt néhány perccel érkeztünk meg.

Ismét egy élményekkel teli napot hagytunk magunk mögött, és bár a Lengyel-Tátra nagy részében, így a Sas úton sincs a Tátra szlovák oldalához hasonló téli zárlat, szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét, hogy a téli időszakban ez a túra, legalábbis ennek a Sas úton, és az oda fel- és onnan levezető utakat érintő része csak megfelelő téli felszereléssel (hágóvas és csákány), télen pedig kötélbiztosítással járható.

A túrán készült fotók itt tekinthetők meg!