Mire jó a téli zárlat?

A népszerű Poczuj Magie Gór! című blog írója, Kamil Filipowski gondolatai a Tátra szlovák oldalán november 1. és június 15. között érvényes téli zárlatról.

November 1-én, ahogy 1980-tól minden évben, ezúttal is életbe lépett a következő év június 15-ig tartó téli zárlat a Tátra szlovák oldalának magasabban fekvő turistaútjain. Ez a rendelkezés a legtöbb turistában egyenlő azzal a ténnyel, hogy a korlátozás alá eső turistautak a téli szezonban le vannak zárva. Felvetődik azonban néhány, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) számára minden bizonnyal nagyon kellemetlen kérdés. Miért tartja fenn a TANAP továbbra is ezt a kuriózumnak számító rendelkezést? A természetvédelem miatt? Nem! Ez csak egy üres szlogen – az intézkedésben nehéz megtalálni a természet valódi védelmét. Vagy a biztonság? Szintén nem valós e szlogen érvényesítése azokon a helyeken, ahol a zárlat kezdete után még sokáig, vagy már jóval a zárlat vége előtt nincs hó. Miről is van akkor szó? A válasz az abszurd előírások kultusza. Ami igazán számít, az nem más, mint a bürokrácia. Szomorú, de igaz.

Már a rendelkezés megjelenésének dátuma (1980) is bizonyítja annak magas szintű abszurditását. Ezekben az években a kommunista hatalom dicső napjait éltük. Ekkor a Tátra szlovák oldala a Csehországból és Szlovákiából álló egyveleg, Csehszlovákia területéhez tartozott, az országot pedig Csehszlovákia Kommunista Pártja irányította. Megállapíthatjuk tehát, hogy a Tátra szlovák oldalán érvényben lévő téli zárlatot a kommunista bürokráciának köszönhetjük.

Még ha valamilyen módon meg is értjük a kommunista korszak bizarr szabályait, mi a magyarázata a kommunizmus eme emléke időszerűségének? Hiszen ma már 2015-öt írunk. Hogyan lehetséges, hogy eddig még senki nem kezdeményezte ennek a rendelkezésnek a visszavonását? Elméletileg a kommunizmus Szlovákiában ma már a történelem része, a gyakorlatban azonban úgy tűnik, a kommunizmus „örökéletű”. Lengyelországban sajnos ugyanez a helyzet. Mind Lengyelországban, mind pedig Szlovákiában a mai napig érzékeljük a múlt hatásait. Mindkét országban a mai napig működik az értelmetlen bürokrácia, amely az élet számos területén akadályozza a változásokat.

A turisták biztonsága is az egyik indoka e totalitárius intézkedés fenntartásának. Az emberek szabad mozgásának korlátozása azzal az ürüggyel, hogy ügyelünk a biztonságukra, a totalitárius rendszerek jellemzője. A Tátra télen természetesen fokozottan veszélyes – az alacsony hőmérséklet, a havazás, a hóviharok és a lavinák komoly veszélyt jelentenek. Úgy gondolom azonban, hogy egy téli túra a Tátrában elsősorban egyéni kockázatot jelent. A bürokrácia felesleges és zavaró.

Igaz, hogy balesetek előfordulhatnak, de ilyenek a nyári szezonban is előfordulnak, sőt, a látszattal ellentétben nyáron sem kevesebb a baleset, mint télen. A nyári szezonban nem csak hogy a télinél jóval kedvezőbbek a feltételek, hanem sokkal többen túráznak, és ez a baleseti statisztikákon is meglátszik. Balesetek azonban nem csak a hegyekben történhetnek. Pl. az utakon is számos baleset történik, mégsem korlátozzák a gépjárművezetést, mert az veszélyes lenne.

Ezen kívül hozzá kell tenni, hogy a szlovák oldalon ebben az ügyben valóban nem a turisták biztonságáról van szó. Az időszakosan lezárt turistautakon történő mozgás miatt kiszabott lehetséges bírság legnagyobb kockázata ugyanis éppen az alacsonyabban fekvő területeken, pl. Oravicapuszta környékén (az Árvai-Bobróci-völgyben és a Juráni-völgyben), a Poduplaszki-völgyben és a Jávor-völgyben áll fenn. Májusban és június első felében sokkal könnyebben belefuthatunk egy bírságba azokon a helyeken, ahol már nyoma sincs a télnek, mint a Tátra magasabban fekvő részein, ahol még firnes vagy akár friss hó is előfordul.

A lezárt turistautak kezdetét jelentő figyelmeztető táblákon az olvasható, hogy „A turistaút november 1. és június 15. között a természet védelme miatt lezárva”. A kommunista időszak bürokráciájának emlékeként ezt tekinthetjük tehát a lezárások fő okának. Ahogy azonban már a bejegyzés elején is említettem, ez csak üres szlogen, hiszen ez csak elméletben létezik. A gyakorlatban viszont nehéz ebben megtalálni a valódi természetvédelmet. Hiszen milyen természetvédelemről beszélhetünk akkor, amikor lezárják a kisebb forgalmat bonyolító turistautakat, miközben a legforgalmasabb útvonalak – beleértve a menedékházakhoz vezető utakat is – egész évben nyitva vannak, és a felvonók is közlekednek.

Ezen kívül a november 1. és június 15. közötti időszakban az egész éves forgalomnak viszonylag kis része (25-30 %-a) mozog a hegyen, és egyedül augusztusban valószínűleg nagyobb számú turista túrázik a Tátrában, mint a teljes 7,5 hónapos téli zárlat idején. A turisták tehát inkább nyáron látogatják tömegesen a Tátrát, és nem télen. Igaz, hogy már májusban (~10% és június első felében (~5 %) is van egy kis forgalom, de ez elenyésző a júliusi és augusztusai forgalomhoz képest.

Összefoglalva:

- A TANAP a november 1. és június 15. közötti időszakban hivatalosan lezárja a kezelésében lévő turistautak nagy részét.

- A lezárt turistautak főleg a hegység magasabban fekvő részein, valamint kisebb részben (néhány kevésbé népszerű turistaútvonal) az alacsonyabban fekvő területeken található.

- A legnépszerűbb túracélpontok és turistautak ugyanakkor egész évben nyitva vannak, csakúgy, mint a menedékházak (a Hunfalvy-völgyi menedékházat és a Liptói-Tátrában található Červenec menedékházat kivéve).

- Ezen kívül valamennyi felvonó (köztük a tarajkai sikló, melynek kapacitása eléri az 1600fő/órát) közlekedik, vagyis a TANAP szerint a felvonókkal közlekedő tömegek rendben vannak, a problémát a kevésbé népszerű turistautakon mozogni akaró kis számú turista jelenti.

- November 1. és június 15. között, ebben a 7,5 hónapban az egész éves forgalom viszonylag kis része (kb. 27-28 %-a) észlelhető a Tátrában, de ennek is több mint a fele májusban és június első felében túrázik. Egyedül augusztusban több turista mozog a hegyen, mint ebben a 7,5 hónapban.

- Az igazi áradat júliusban és augusztusban éri el a Tátrát, úgy tűnik, ebben az időszakban nem kell pihennie a természetnek.

- Mindezekből arra lehet következtetni, hogy a TANAP korlátozása marginális jelenség, melynek egyszerűen nincs értelme – miért korlátoznak valamit, ami önmagában is csökkenne? Hogyan valósul meg itt a természet védelme? Miért jó az, ha a kevésbé forgalmas turistautakon még kevesebben mozognak, miközben a tömegek által látogatott menedékházak és felvonók nyitva maradnak? Ezen kívül mi értelme korlátozni a turisták téli mozgását ott, ahol a nyári időszakban, amikor sokkal nagyobb tömegek látogatják a Tátrát, megengedett a közlekedés.

- A következtetésektől egy lépéssel tovább is léphetünk. A Tátra magasabban fekvő részien történő túrázás csak néhány, a hegyeket szenvedélyesen szerető ember vágya. A TANAP abszurd rendelkezése tehát inkább a Tátrát szerető emberek ellen, mint a természet védelmére irányul.

Forrás és fotó: http://tatromaniak.pl; Fotó: Kamil Filipowski