November 19-én lesz 11 éve, hogy a Magas-Tátrában hatalmas pusztítást végzett egy emlékezetes szélvihar, melynek során elpusztult mintegy 2,8 millió köbméter fa. A vihar 12.600 hektáron, hozzávetőlegesen 50 km hosszú és helyenként 5 km széles sávon, 700 és 1350 méter tengerszint feletti magasság közötti sávban pusztított. Nem ez volt azonban az első, és azóta már tudjuk, hogy nem is az utolsó, a Magas-Tátrát sújtó, nagy károkat okozó szélvihar.
Szinte napra pontosan 89 évvel korábban, 1915. november 18-án egy, a 2004-es viharhoz kísértetiesen hasonló szélvihar csapott le a Tátrára, elsősorban Ótátrafüred és Újtátrafüred környékére. Abban a viharban elpusztult 1266 hektár erdő, megszűntek a sűrű, vadregényes fenyőerdők, a legendás tátrai rengetegből kopár, mellmagasságú tuskókkal tarkított hegyoldalak maradtak. Erről az éppen 100 évvel ezelőtt bekövetkezett szélviharról ezt olvashatjuk az Erdészeti Lapok 1916. májusi számában:
Erdészeti Lapok 1916. május
„A Magas-Tátrában, ahol eddigelé területben kimutatható széldöntvény mondhatni ismeretlen fogalom volt, 1915. évi november hó 18-án a szélvihar összefüggően 2000 kat. holdnyi terület fatömegét döntötte halomra. A tátrai erdők katasztrofális megsemmisülése egész nap végbemenő rombolás műve volt. A szélvihar hajnali 5 órakor tört ki s egész napon át dühöngve csak késő éjszakán csendesedett le. Főiránya, amint a széldöntések fekvéséből megállapítható, északi volt. Az észak felől jövő szél évtizedeken át a tátrai erdőkben érezhetőbb kárt nem okozott, mert elérve a Tátra csúcsait, az erdők felett zúgott el és hatását csak a völgyben éreztette. Jelen esetben azonban csak a csúcsokról mintegy 90°-nyi szög alatt óriási elemi erővel csapódott le a Tátra déli lejtőjén elterülő erdőségekre, minden alkalommal az erdőből fokozatosan egy-egy pasztát teritvén le, pusztító munkáját folytatva mindaddig, míg az egész 2000 kat. hold törzsállománya egymáson feküdt. A szél fokozatos rombolása mellett bizonyít a tátrai fürdőtelepeken tartózkodó laikus szemtanuk elbeszélése is. Nevezetesen a csúcsokról elemi erővel lecsapódó szélhullámok a havat annyira felkavarták, hogy a tátrai fürdőtelepek úgyszólván egész napon át sötétségben voltak, de ha a levegőben kavargó hófergeteg egy-egy pillanatra el is ült, lehetett látni, hogy hol egy-egy nyaraló, hol egyik épületcsoport, hol egy ut- vagy vasutrészlet, hol pedig egészen ismeretlen, eddig az erdő által eltakart tájrészletek tűntek elő.
![]()
A széltörés okait kutatva, első pillanatban – különösen Tátrafüred és Alsótátrafüred körül fekvő malompataki és alsóerdőfalvai erdőknél – a birtokosok által nem szívesen türt szálalásra kellett gondolni, de miután a szomszédos, szálalással meg nem bontott, teljes záródású nagyszalóki és izsákfalvai erdők állománya is korra, fanemre és fekvésre való tekintet nélkül áldozatul esett, a szél- döntés oka másban keresendő. Tovább keresve az okot, feltételezhetőnek látszott, hogy a széldöntést az erdőknek a Clotild-ut és az ezzel párhuzamosan haladó villamos vasút építésével történt megbontása, esetleg a hibás vágásvezetés segítette elő. De miután beigazolást nyert, hogy ugy a Clotild-ut, mint a villamos vasút a széldöntés folytatásában fekszik, a vágások vezetése pedig délről észak felé haladt, ezzel szemben a széltörés északon kezdődött és délen - éppen csak a vágások szélén egy keskeny pasztát hagyva - végződött, meg- állapítható, hogy a széldöntést sem üzemrendezési, sem pedig kezelési hiba elő nem segítette.
Felesleges fáradság volna az okok kutatását tovább szőni akkor, amikor a talaj laza állapota a fák koronáinak lombozatuk- hoz fagyott vastag hóréteggel való megterhelése mellett a szél természetfeletti ereje mindent megmagyaráz. Az összefüggő széltörés határai általánosan ismert pontok szerint nagyjából meghatározva, északon az „Öt forrás”, délen az Alsótátrafüredre elágazó ut, nyugaton Tátraszéplak és keleten Szépkilátáson tul terjednek. Hossza légvonalban véve 50, széles- sége 3-0 kilométer. Tengerszinfeletti magasságának felső határa 1200, alsó határa 900 méter.
Tekintve a széldöntvények nagy tömegét, a jelenlegi nehéz munkásviszonyok mellett kedvező értékesítésére biztató kilátás kezdetben nem mutatkozott s ezért az árverési feltételek meg- állapításánál nagy óvatossággal kellett eljárni, nehogy a mai hadi állapot mellett vevők részéről nem teljesíthető kötelezettségek az értékesítésre kedvezőtlen hatást gyakoroljanak, esetleg az árverés meghiúsulását eredményezzék.
A tátrai különleges viszonyokra való tekintettel, továbbá az árverési feltételeknek a fa mennél rövidebb időtartam alatti ki- takarítása s a nagy keresletnek örvendő luczfenyőcserkéreg mennél tömegesebb kitermelése mellett a milliókat képviselő fürdőtelepek, és magánházak tüzmentesitését is biztosítani kellett.
A fatömeg gyors kitakarítása csak ugy volt biztositható, ha a széldöntött területen belül a fa választék szerinti feldolgozása kiküszöböltetik s a rendelkezésre álló összes munkaerő a szorosan vett kitakarításnál használtatik fel, miért is a termelés csak szálfa alakjában engedtetett meg.
A fürdőtelepek tűzveszélytől való védelme érdekében a ki- takarítás sorrendjének megállapítása a lőcsei m. kir. állami erdő- hivatal, illetve a kezelő szepesszombati m. kir. járási erdő- gondnokságnak tartatott fenn. Ezen intézkedés azonban csak annyiban korlátozza a szabad mozgásban a vevőket, amennyiben elsősorban és lehetőleg a nyári idényig a fürdőtelepek környékét felszabadítani kötelesek annyira, hogy esetleges erdei tüz a telepeket ne veszélyeztesse, de ezt nemcsak a tűzveszély távoltartása, hanem a fának a széldöntött terület közepében haladó villamos vasúthoz való közelítése is indokolja s a korlátozásnak látszó intézkedést tulajdonképen vevő érdeke is megköveteli.
Mindezeknél nagyobb gondot okozott a cserkéreg termelésének és számbavételének árverési feltételekbe való beállítása. A szél- törött luczfenyőegyedek kérge máris elveszett, remélhető azonban, hogy a széldöntött luczfenyőtörzsek földben maradt kevés gyökérzetük révén tavaszszal még annyi életerőhöz jutnak, hogy a nedvkeringés megindul s a kéreg hántható lesz. Azonban tekintve azt, hogy a széldöntött fatömegnek 70%-a, tehát mintegy 161.000 m3 luczfenyő, s ennek lekérgezése rövid 8-10 héten belül a mai munkásviszonyok mellett főképen széldöntött állapotban – amikor a hántási műveletnek lépést kell tartani a kitakarítással – teljes lehetetlenség, előrelátható, hogy 50-60.000 q luczfenyőkéregből a rendelkezésre álló összes munkaerőnek a kéregtermelésnél leendő felhasználása mellett is a nyári két hónap alatt legfeljebb 20-30% lesz kitermelhető.
A cserkéreg termelésre, amint tudjuk, nagy befolyással van az időjárás s tekintettel a Magas-Tátrában nyáron bekövetkezni szokott esős időjárásra, a cserkéreg számbavételére és átadására vonatkozólag olyan eljárásról kellett gondoskodni, amely számbavétel gyors foganatosítása mellett mennyiség tekintetében is legalább elfogadható adatokat szolgáltat. Miután pedig az űrmértékbe való rakás és kötegelés nagy munka- és időpazarlás ellenére sem szolgáltat megnyugtató adatokat, a suly szerinti számbavétel mellett kellett állást foglalni. Igaz, hogy a szorosan vett suly szerinti számbavétel sem mondható gyorsnak s éppen ezért az árverési feltételekben megállapított eljárásnál a a suly csak annyiban játszik szerepet, amennyiben az első száraz és szállításra alkalmas rakásokból próbamérések utján egy folyó- méter átlagos súlya állapittatik meg s a rakatok átadása tulajdon- képen folyóméter szerint történik. Visszaélések megakadályozása végett a próbamérés bármikor megismételhető.
A természet mintha anyagi kárpótlást akart volna nyújtani az okozott veszteségért: ugy a fa, mint a cserkéreg nem remélt kedvező értékesítésének kialakulását a téli enyhe időjárás segítette elő. A tél enyhe lefolyású lévén, a hótakaró sehol sem volt olyan, hogy annak előnyeit a fának az erdőkből való kiszállításánál ezidén ki lehetett volna használni és így az amúgy is rendelkezésre álló csekély fuvarerő mellett a fa ipari feldolgozásával foglalkozó felvidéki iparvállalatokat az a veszély fenyegette, hogy üzemüket a folyó évben ha beszüntetni nem is, de lényegesen megszorítani lesznek kényszerítve, holott a tátrai fának kiszállítását időjárásra való tekintet nélkül bármely időszakban a tátrai villamos vasút biztosítja. Ez eredményezte azt a nagy érdeklődést, amely nemcsak hazai, de külföldi czégek részéről is mutatkozott a f. évi január hó 31-én Szepesszombaton tartott faárverés iránt.
A nagy érdeklődés azonban a hadügyi kormányzat figyelmét is a tátrai széldöntvényekre irányította s az árverés után pár napra a m. kir. honvédelmi minisztérium erdőépitési igazgatósága az összes tátrai széldöntött fatömeget hadi czélokra lefoglalta. A hadügyi kormányzat eme intézkedése nagy fordulópontot jelent a tátrai erdők széldöntvényeinek kitermelésében, mert most már ugy a fa, mint a cserkéreg gyors és intenzív kitermelésének biztosítása mellett remélni lehet, hogy a tátrai erdők felújítása is rövid idő múlva kezdetét veheti.
Irta: Zimann Ede m. kir. erdőmérnök
