2015. szeptember 21., hétfő

Tilos a túrázás a Tátra nagy részén – kinek jó ez?

Az alábbi cikkhez elöljáróban talán mindennél jobban illik egy idézet Svetozára Krna – „Dvetisíc kilometrov, od železných vrát po Devín” (Kétezer kilométer, a Vaskaputól Dévényig) című könyvéből: „A természet állapota sokat elmond a nemzet kultúrájáról. De hány ember küzd a kulturálatlan beszéd ellen? A természetvédelemre sem mindig igaz, hogy a cél szentesíti az eszközt”.
Intésre emelt ujjal nem lehet védeni a természetet. A természetvédelem csak akkor lehet sikeres, ha a látogató azt érzi, hogy ő maga is egyike a természetvédőknek. A Tátra jelenlegi védelme, bármi is az oka, véleményem szerint a szűklátókörűség következménye. Mindenki, aki vonzódik a hegyek iránt, jogosan teszi fel a kérdést, hogy a jelenlegi jogszabályok valóban a természet és az ember igényeinek kielégítését szolgálják-e. A meglévő rendelkezések sokban hátráltatják a turistákat, akik csak minimálisan avatkoznak be a természetbe, a tényleges pusztítást végzőknek viszont kevésbé kötik meg a kezét.

A Magas-Tátra látogatói kilenc, 2000 méter magasságot meghaladó csúcsra juthatnak fel. A további, száznál is több csúcs között sok olyan van, amelyek nem igényelnek hegymászó felszerelést, vagy rendkívüli védelmet. A turisták többsége így a nyári szabadság alatt ugyanazokat az utakat kénytelen bejárni minden évben. A legjobb esetben csak a korábbi túrákat tudjuk megismételni.
De vajon eljönnek-e ugyanazok a látogatók a Tátrába a következő évben is? Mi lesz az ismételt látogatás oka? A tények teljesen világosan ennek az ellenkezőjét mutatják…
A mellékelt térképen rózsaszínnel jelölt területek teljes tilalom alatt állnak, ahová sem hegymászók, sem pedig turisták nem léphetnek be, még hegyivezetővel sem.
A narancssárgával jelzett területeken turisták csakis hegyivezetővel mozoghatnak. Ezeken a területeken hegymászók csak érvényes hegymászó igazolvánnyal mozoghatnak, amennyiben az általuk elérni kívánt útvonal nehézsége magasabb, mint II-es, és fontos kitétel, hogy a hegymászóknak az éjszakát a jelzett területen kívüli szálláshelyen kell tölteni.
Más színnel jelölt területeken található jelzett turistautak bárki számára hozzáférhetőek, figyelembe véve a TANAP téli zárlatra (november 1-től és június 15-ig) vonatkozó rendelkezéseit.
A térképen szürkével jelzett terület e Lengyel-Tátrához tartozó rész.
Ezek a színkódok azonban csak a völgyeket érintik. Az elérhető csúcsokat tekintve a helyzet sokkal rosszabb.

A mintegy 130 tátrai csúcs közül kilenc olyan van, amely a turisták számára elérhető. Ezek:
Fehér-tavi-csúcs (Jahňací štít)
Kapor-csúcs (Kôprovský štít)
Kriván (Kriváň)
Tengerszem-csúcs (Rysy)
Nagyszalóki-csúcs (Slavkovský štít)
Kis-Viszoka (Východná Vysoká)
Nagy-Morgás (Veľká Svišťovka)
Oszterva (Ostrva)
Elülső-Szloiszkó (Predné Solisko).
Ezek közül az utolsó három csúcsként való meghatározása erősen megkérdőjelezhető, így ha ezeket nem tekintjük csúcsnak, akkor hat elérhető csúcs marad.
Az egész szituáció erősen emlékeztet a bolsevik évekre. Az idegenforgalom ellen mindig érvek sokaságát lehet felhozni – természetvédelem, kipusztuló békák, erózió, környezetszennyezés, a turisták egészségének védelme, és így tovább. De akkor miért vannak itt ezek a gyönyörű völgyek, ha azokat emberi szem nem láthatja? Valóban attól kell félnünk a Tátra nagy részén, hogy mikor jön egy természetvédelmi őr, aki büntető cédulát dug az orrunk alá?

Alpok vagy Tátra?
Hogy lehet az, hogy az Alpokban senki nem akar megbüntetni, és számtalan csúcsra juthatunk fel turistaúton vagy különböző nehézségű ferratákon? Egy turistaút valóban károsítja a természetet, és valóban visszafordíthatatlan károkat okoz az állat- és növényvilágban? Mindenki felelős a saját életéért, és normális dolog-e az, hogy amikor elindul egy nehéz túrára, azzal kell számolnia, hogy lesz-e elég pénze a kórházi kezelés, vagy a temetés költségeinek megtérítésére?
Ezek olyan gondolatok, melyeket érdemes végiggondolni. A liberálisabb megoldás gyakorlatilag megsemmisítené a hegyi vezetők kasztját, hiszen törölné bevételi forrásukat. És meg kellene mozdulni a bürokráciának is. Vagy jobb mindent úgy hagyni, ahogy van, és meglepődni, hogy sok turista inkább az Alpokba megy, mint a Tátrába. Vagy lehet, hogy éppen ez a cél?...

Forrás, térkép és fotó: http://www.outdoorfilmy.sk

1 megjegyzés:

  1. Amíg a hegyi vezetői maffia foglya a Tátrai Nemzeti Park, addig a helyzet nem fog változni.

    VálaszTörlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...