![]()
Az archívumokban napjainkig őrzik a
tátrai csúcsok első megmászásáról készült írásos feljegyzéseket. A
Késmárki-csúcs 1615-ben történt első megmászása után saját érzéseit vetette
papírra a késmárki Frölich Dávid matematikus, csillagász, naptárkészítő és
történész. „A mászás napján sűrű köd borította a csúcsot. Ám ahogy közeledtünk
a csúcshoz, már csak fehér fátyolfelhők voltak, majd közöttük hirtelen
kinyílott egy ablak, melyen át elláttunk néhány mérföldre, túl a szepesi
határon. A legmagasabb csúcson olyan csend és nyugalom volt, hogy a hajunk
szála sem mozdult, bár az alattunk látható alacsonyabb hegyek küzdöttek a légáramlatokkal.
Arra következtettem, hogy a Kárpátok legmagasabb csúcsa egy mérfölddel
emelkedik a hegység lába fölé, így felnyúlik a légkör magasabb rétegeibe, ahol
már nem fúj a szél. Lőttem egyet a puskámmal. A dörrenés olyan volt, mintha
kettétörtem volna egy pálcát. Majd azonnal hatalmas és visszhangzó dübörgés
töltötte meg az alattunk lévő hegyeket, völgyeket és erdőket. Amikor a
völgyben, egy hómezőn ismét elsütöttem a puskámat, a dörrenés erősebb és
borzalmasabb volt, mint amikor elsütnek egy ágyút, nagyon megijedtem, hogy rám
dől az egész hegy.”
