2015. július 9., csütörtök

Top 5 élmény a Magas-Tátrában

A Magas-Tátra akár egy hosszú hétvégére is remek úti cél lehet, nemcsak profi hegymászóknak, de sík vidékhez szokott túrázóknak is. Képes élménybeszámoló az 5 legszebb látnivalóról.
A Magas-Tátráról sokáig csak halvány gyerekkori emlékképeim voltak: a felhőkbe burkolózó Lomnici-csúcs, ahol az orrunkig sem láttunk a lanovkából kiszállva, séta a hótakaró alatt rejtőzködő Csorba-tónál, no és az első bátortalan próbálkozások a síeléssel. Aztán hosszú időre megszakadt a kapcsolat, de idén végre felkerekedtem, hogy kissé megfakult emlékeimet újra felelevenítsem. A memóriajavító túra aztán olyan jól sikerült, hogy az első utat rögtön követte a második, majd sorban a többi, tikkasztó kánikulában, özönvízszerű esőben és térdig érő hóban.

1. Ótátrafüred – Tarpataki-vízesések
Ótátrafüred a Magas-Tátra legrégebbi és legismertebb üdülőtelepülése, mely a XIX. században gyógyvízforrásaival alapozta meg hírnevét. A hangulatos városkában a Monarchia korát idéző épületek közül is kitűnik Szlovákia egyik leghíresebb szállodája, a Grand Hotel. A 100 éves épület szecessziós stílusban épült, és fennállása óta több mint egymillió vendég fordult már meg itt.
Ótátrafüreden és környékén még ma is láthatóak a 2004-es pusztító vihar nyomai, amely a környék fenyveseit a földdel tette egyenlővé. A szélvihar által letarolt fenyőerdők helyén ma kopár domboldalak vannak csak. Az erdőket azonban nem telepítik újra, azt szeretnék, ha a természet maga gyógyítaná be sebeit. Szakértők szerint ugyanis annak, hogy a vihar ilyen mértékű pusztítást végezhetett, elsősorban az volt az oka, hogy a ’30-as években telepített fenyvesek nem tudtak megkapaszkodni a vékony hegyvidéki talajon, és így – a természetes erdőkkel ellentétben – nem tudtak ellenállni a vihar pusztító erejének.
Ótátrafüred környékének egyik legnépszerűbb látványossága a Tar-pataki-vízesések gyönyörű láncolata. A fenyőerdők rejtekében megbúvó Tar-patak zuhatagai közül az Óriás-vízesés a legismertebb, vize 20 méteres mélységbe zuhan alá.
Ótátrafüred annak is könnyedén megközelíthető, aki nem autóval érkezik Szlovákiába, mert a Magas-Tátrában közlekedő villamos vasút itt is megáll; Poprádtól alig fél óra a menetidő.

2. A Tengerszem-csúcs (Rysy)
A Tátra 2000 méternél magasabb csúcsai közül több olyan is van, mely a turisták által is megmászható, meghódításuk nem igényel különleges hegymászótudást, de azért nem árt a szédülésmentesség, a jó fizikai kondíció és egy tapasztalt vezető.
Mi a Szlovákia és Lengyelország határán fekvő, 2499 méter magas Rysyt, azaz a Tengerszem-csúcsot szemeltük ki. Az időjárás már reggel sem ígért túl sok jót, a szállásunkról előző este még tisztán látható Lomnici-csúcs reggelre úgy eltűnt a felhők rejtekében, mintha sohasem lett volna ott. A Poprádi-tóhoz érve már nem volt kétségünk afelől, hogy ezt a túrát nagy valószínűséggel talpig esőruházatba burkolva tesszük majd meg. A kényelmetlenségek ellenére azonban egyáltalán nem bántuk az esőt, a páradús levegőben a színek olyan élénken csillogtak, a zöldnek annyi árnyalata vett körül bennünket, mintha egy idillire „photoshopolt” képeslapon mászkáltunk volna.
Az út felfelé, a Poprádi-tótól közel négy óra, melyben azért vannak komolyabb odafigyelést is igénylő, láncokkal biztosított szakaszok, a csúcs alatti meredek emelkedőn pedig még nyáron is jelentős hófoltokra kell számítani A 2250 méteren lévő Rysy menedékházban, a csúcstól egy órára érdemes megpihenni, és némi energiát vagy meleg teát magunkhoz venni. Bár a csúcsra felérve sajnos a névadó tengerszemekből semmit nem láttunk, a sűrű felhőben csak egymásban és a már előttünk felért turistákban gyönyörködhettünk, azért a csúcsélmény így is maximálisan megvolt.
Visszafelé még megnéztük a Poprádi-tó mellett található Szimbolikus temetőt. A különleges hangulatú emlékhelyen a cirbolyafenyők között emléktáblákkal és faragott fakeresztekkel emlékeznek azokra a hegymászókra, akik a hegyekben vesztették életüket.

3. Lomnici-csúcs, a Magas-Tátra királya
A tényen, hogy a Lomnici-csúcs 2634 méteres magasságával a Magas-Tátra második legmagasabb csúcsa – a 2655 méter magas Gerlachfalvi-csúcs után –, ma már nem vitázik senki. A 19. század közepéig azonban ez egyáltalán nem volt ilyen egyértelmű: a liptóiak a Krivánt, a szepesiek a Lomnici-csúcsot, a lengyelek meg a Jég-völgyi-csúcsot gondolták a legmagasabbnak. S bár 1837-ben a Tátra legmagasabb csúcsa megtisztelő címet végérvényesen elveszítette, a hegység leghíresebb és legszebb hegyének még mindig a Lomnici-csúcsot tartják.
A csúcs megmászására csak gyakorlott hegymászók vállalkozzanak, a többiek pedig üljenek be a lanovkába, és élvezzék az impozáns csúcsig tartó lebegést. Aki pedig igazán különleges magaslati élményre vágyik, az akkor is fenn maradhat a csúcson, mikor a turisták zöme már lejött onnan, és Közép-Európa legmagasabban fekvő hoteljében is eltölthet egy éjszakát.

4. A Nagy-Morgástól a Zöld-tóig
Nemcsak a nevek, de a látvány is A Gyűrűk Ura misztikus tájait idézi a Nagy-Morgásra tartva. A Lomnici-csúcs szomszédságában meghúzódó 2038 méteres hegyre óriás, zuzmókkal fedett köveken át vezet az út. Útközben, ha szerencsénk van, nemcsak a mormoták füttyögését, de magukat az állatokat is láthatjuk, akárcsak a zergéket, amelyek megalázóan könnyedén szökellnek a meredek hegyoldalakon.
A Nagy-Morgásra felérve már látható a völgy alján a gyönyörű Zöld-tó, melynek smaragdzöld színe egészen hihetetlen. A tó közelről is egészen elképesztő, ahogy zölden csillog a hegyek által körülzárt katlanban. Erről persze mindenki szeretne egy fotót, így kell egy kis idő, míg olyan kép készülhet, amelyen a hegyeken és zöld vízen kívül épp senki nem mosolyog a kamerába. A zöld-tavi menedékházban aztán jöhet a jól megérdemelt gőzgombóc, gulyás vagy épp sör, hogy aztán a lejtmenetre is legyen miből energiát meríteni.

5. A nyugati végvár, a Kriván
A Kriván a Magas-Tátra legnyugatibb csúcsa, a szlovákok nemzeti hegye, amely jó időben sok turista célpontja. Itt bizony jól jött volna egy kicsi a Rysyn bennünket áztató esőből, mert az első meredek szakaszt, ahol rövid idő alatt több mint 1000 méter szintet kellett leküzdenünk, izzasztó kánikulában és tűző napon tettük meg.
Nepálban edződött túratársam rutinosan haladt felfelé, meghatározott időközönként lehuppant, és hol egy kis csokit, hol némi kekszet vagy aszalt gyümölcsöt eszegetett, biztosítva magának – velem ellentétben – a megfelelő energia-utánpótlást.
A fenyveseket, majd a törpefenyveseket magunk mögött hagyva, már a csúcs alatt következett a legmeredekebb szakasz, ahol időnként szinte teljesen sima sziklákon kell felkapaszkodni. Előttem egy öttagú család haladt három pici gyerekkel, akik pipaszár lábaikon, vékonyka karjaikkal kapaszkodtak felfelé. A fogások után kutatva én is kicsit magasabb fokozatra kapcsoltam, még mielőtt szégyenszemre egy hatéves jól elhúzott volna előttem.
A csúcsra felérve aztán gyönyörű panoráma fogadott bennünket – és agresszív böglyök hada, a közel 2500 méteres magasságban is kitartóan köröztek körülöttünk. A csillogó tengerszemekben és a csipkés hegycsúcsokban aztán túl sokáig nem gyönyörködhettünk, mert a távolban gyülekező sötét fellegek vészesen közeledtek felénk. A vihar aztán villámgyorsan el is ért bennünket, ismét bebizonyítva, hogy a Tátrában mindenre fel kell készülni. Lehet bármilyen szikrázó napsütés is odalenn, attól még délutánra bejöhet egy akkora zuhé, hogy az ösvény, amelyen elvileg le kellene jönnünk, sokkal inkább hasonlított patakmederre, mint gyalogútra. A megfelelő esővédő felszerelés ilyenkor sokat segít: nemcsak a jó kabát, de az esőnadrág, a vízálló bakancs és a hátizsákvédő is aranyat ér.

Forrás és fotók: http://www.nlcafe.hu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...