 |
Ezen a túrán a tejködben nem készült fotó.
Ez a fotó két héttel később készült a Lengyel-Tátrában. |
Abban az időben még nem jutottunk hozzá az
internetes időjárás előrejelzésekhez, így az itthoni jó időben bízva
elindultunk, hogy a téli úton feljussunk a Tengerszem-csúcsra, természetesen a
szlovák oldalról. Azt tudtuk, hogy a Tátrában még tél van, de azt nem
gondoltuk, hogy olyan felhőbe kerülünk, amilyenbe sem előtte, sem azóta soha. Ahogy
megérkeztünk a Csorbai-tóhoz, már látni lehetett, hogy nem lesz egy verőfényes
napunk, de azért szokás szerint abban bíztunk, hogy a magasság növekedésével
majd tisztulni fog az idő. Hát nem tisztult, sőt… A Poprádi-tóig még viszonylag
elfogadható volt a helyzet, még volt valamennyi látótávolság is, bár én
rettenetesen szenvedtem, fizikálisan egyáltalán nem készültem, ehhez jött még a
lehangoló idő, így aztán nem igazán esett jól a menetelés. A tónál készítettem
pár felvételt, és indultunk tovább, még mindig bízva az idő jobbra
fordulásában. Ahogy elhagytuk a tavat, már láttuk, hogy nem sok jóra
számíthatunk, de azért mentünk tovább. A Hincó-tavakhoz vezető útelágazástól
aztán már nyomokat sem igazán láttunk, de mivel ismertük az irányt, még mindig
nem adtuk fel.
