A
tátralomnici Juraj Jancík (68) közel fél évszázada dolgozik a Kő-pataki-tótól a
Lomnici-nyeregre közlekedő ülőszékes felvonónál, jelenleg ő a felelős a 2190
méter tengerszint feletti magasságba közlekedő felvonó működéséért. Juraj 4
éves korában érkezett a szüleivel a Tátrába. Iskolái után a tátrai
menedékházaknál teherhordóként kezdett dolgozni, ez azonban csak alkalmi munka
volt számára. A 22. születésnapján azonban kapott egy kihagyhatatlan
állásajánlatot, és két nap múlva, 1969. február 7-én aláírta a munkaszerződést,
melyben 5,50 korona órabér mellett éjszakai és túlórapótlék is szerepelt.
„Nemrégiben
ismét a kezembe vehettem ezt a szerződést, melyet a 93 évet megélt Karči
Medveď, a Tátra híres sportlegendája írt alá. Én akkor azt mondtam, hogy kész
csoda lesz, ha túlélem az első évet. De kibírtam” – mondta Juraj. Amikor a
Kő-pataki-tónál kezdett dolgozni, még egyszemélyes ülőszékes felvonó
közlekedett, akkor még (1976-ig) a Nagy-Lomnici-toronyra. Később épült meg az
új kétszemélyes, ülőszékes felvonó, amely akkoriban még két évig épült, nem
úgy, mint a maiak, 4-5 hónapig. „A Tátrában nagy dolgok történtek azokban az
években. Az 1970-es északi sí-világbajnokság előtt be kellett szerezni egy téli
lánctalpas járművet. Végül is a Ratrac mellett döntöttek, amely ezután
meghonosodott Szlovákiában, és neve ma egyet jelent a lánctalpas hójáróval. Én
pedig ott voltam a születésénél. Hatalmas élmény volt számomra ezt a gépet
vezetni. Télen úgy működik, mint egy tank” – meséli tapasztalatait Juraj.
![]()
„Az
ember megszereti ezt a munkát, bár sokszor nehéz, megerőltető és felelősségteljes.
Gyönyörű környezetben dolgozom, olyan magasságban, ahová nem ér fel az emberi gonoszság”
– mondja mosolyogva a tátrai veterán, akinek az évek alatt voltak érdekes
tapasztalatai. „Egyszer télen, amikor leállít a lift, kimentem a vonalra
ellenőrzésre, és egyszer csak szívszorító sírást hallottam. Egy 8 éves gyerek
volt, akit az apja a domboldalon felejtett. Szerencsére tudta, hol van a
szállásuk, így hazavittük őt a feledékeny apjához” – meséli a veterán.
A
munkája során megélt hóviharokat, lavinákat, viharokat, zivatarokat, de
természetesen gyönyörű időt is. Az embereken kívül a zergék, a mormoták és a
rókák is meglátogatták. „Több mint tíz évvel ezelőtt elromlott a hidraulika az
egyik lánctalpason. A Ratrak elkezdett csúszni a havon, mint a szánkó, és csak
a szemközti domboldalon állt meg. De miután kijavítottuk a hibát, működött
tovább. Így van ez itt a magas hegyekben. Ha alami hiba van, azonnal lépni
kell, és a dolgok mennek tovább” – mondta Juraj Jancík, akinek a mai napig ez a
szlogenje.
