2015. február 18., szerda

Közel fél évszázad a tátrai felvonók mellett

A tátralomnici Juraj Jancík (68) közel fél évszázada dolgozik a Kő-pataki-tótól a Lomnici-nyeregre közlekedő ülőszékes felvonónál, jelenleg ő a felelős a 2190 méter tengerszint feletti magasságba közlekedő felvonó működéséért. Juraj 4 éves korában érkezett a szüleivel a Tátrába. Iskolái után a tátrai menedékházaknál teherhordóként kezdett dolgozni, ez azonban csak alkalmi munka volt számára. A 22. születésnapján azonban kapott egy kihagyhatatlan állásajánlatot, és két nap múlva, 1969. február 7-én aláírta a munkaszerződést, melyben 5,50 korona órabér mellett éjszakai és túlórapótlék is szerepelt.

„Nemrégiben ismét a kezembe vehettem ezt a szerződést, melyet a 93 évet megélt Karči Medveď, a Tátra híres sportlegendája írt alá. Én akkor azt mondtam, hogy kész csoda lesz, ha túlélem az első évet. De kibírtam” – mondta Juraj. Amikor a Kő-pataki-tónál kezdett dolgozni, még egyszemélyes ülőszékes felvonó közlekedett, akkor még (1976-ig) a Nagy-Lomnici-toronyra. Később épült meg az új kétszemélyes, ülőszékes felvonó, amely akkoriban még két évig épült, nem úgy, mint a maiak, 4-5 hónapig. „A Tátrában nagy dolgok történtek azokban az években. Az 1970-es északi sí-világbajnokság előtt be kellett szerezni egy téli lánctalpas járművet. Végül is a Ratrac mellett döntöttek, amely ezután meghonosodott Szlovákiában, és neve ma egyet jelent a lánctalpas hójáróval. Én pedig ott voltam a születésénél. Hatalmas élmény volt számomra ezt a gépet vezetni. Télen úgy működik, mint egy tank” – meséli tapasztalatait Juraj.
„Az ember megszereti ezt a munkát, bár sokszor nehéz, megerőltető és felelősségteljes. Gyönyörű környezetben dolgozom, olyan magasságban, ahová nem ér fel az emberi gonoszság” – mondja mosolyogva a tátrai veterán, akinek az évek alatt voltak érdekes tapasztalatai. „Egyszer télen, amikor leállít a lift, kimentem a vonalra ellenőrzésre, és egyszer csak szívszorító sírást hallottam. Egy 8 éves gyerek volt, akit az apja a domboldalon felejtett. Szerencsére tudta, hol van a szállásuk, így hazavittük őt a feledékeny apjához” – meséli a veterán.
A munkája során megélt hóviharokat, lavinákat, viharokat, zivatarokat, de természetesen gyönyörű időt is. Az embereken kívül a zergék, a mormoták és a rókák is meglátogatták. „Több mint tíz évvel ezelőtt elromlott a hidraulika az egyik lánctalpason. A Ratrak elkezdett csúszni a havon, mint a szánkó, és csak a szemközti domboldalon állt meg. De miután kijavítottuk a hibát, működött tovább. Így van ez itt a magas hegyekben. Ha alami hiba van, azonnal lépni kell, és a dolgok mennek tovább” – mondta Juraj Jancík, akinek a mai napig ez a szlogenje.

Forrás és fotók: http://www.cas.sk

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...