Ha valakit ma megkérdezünk, hogy
melyik a legnagyobb tó a Tátra szlovák oldalán, és erre azt válaszolja, hogy a
20 hektár területű Nagy-Hincó-tó (Veľké Hincovo pleso) a Menguszfalvi-völgyben
(Mengusovská dolina), akkor igaza van. Egyesek azonban hozzáteszik, hogy
valójában a Halastó (Morskie Oko) a legnagyobb tó a Tátrában a maga 35
hektárjával a Halastavi-völgyben (Dolina Rybiego potoku). A múltban azonban
volt egy tó, amely mindkét, napjainkban legnagyobbnak tartott tónál jóval
nagyobb területű volt. Ez volt a Christel-tó. A legutóbbi jégkorszak
(Würm-glaciális) idején a Nagy- és Kis-Tarpataki-völgyből (Veľká a Malá Studená
dolina) kiindulva hatalmas gleccser folyt le a Tarajkától (Hrebienok) keleti
irányba. A jég elolvadása után a völgy mélyén egy 60 hektáros katlan alakult
ki, amely tele volt vízzel.
Később a katlan feltöltődése, valamint a moréna
átvágása miatt a tengerszem fokozatosan elszivárgott. Az egykori tó helyén
napjainkra csak mocsaras, lápos terület maradt. A tátrai villamos építésének
idején eljátszottak azzal a gondolattal, hogy mesterségesen helyreállítják a
morénagátat, újra feltöltve ezzel a tó medrét, melyből vízerőművel nyerték
volna ki a villamos vasút működtetéséhez szükséges villamos energiát. A várható
magas költségek azonban megakadályozták, hogy ez a grandiózus terv
megvalósuljon.
Az egykori Christel-tó helyét
napjainkban két turistaút is keresztezi. Az egyik a Tátralomnicról (Tatranská
Lomnica) a Rainer-kunyhóhoz (Rainerova chata) vezető kék jelzésű turistaút, a
másik pedig a Tátraerdőfalváról (Tatranská Lesná) a Tar-pataki-vízesésekhez
(Vodopády studeného potoka) vezető sárga jelzésű turistaút.
