2014. november 19., szerda

Az emlékezetes tátrai szélvihar 10. évfordulója - videókkal

Tíz évvel ezelőtt, 2004. november 19.-én, a délutáni, kora esti órákban orkán erejű vihar söpört végig a Magas-Tátra déli lejtőin. A félelmetes sebességű bukószél északról érkezve, a hegység főgerincén átbukva orkánná erősödött, és szinte letarolta a Magas-Tátra szlovák oldalának lejtőit. Óriási, évtizedekig ki nem heverhető károk keletkeztek a nemzeti park élővilágában. A négy órán át tomboló vihar kidőlt, derékban kettétört hatalmas fenyőfákat, elpusztult állatokat, járhatatlan közutakat és turistautakat hagyott maga után. Néhány nappal a természeti katasztrófa után Újtátrafüredre indultam, ahol személyesen próbáltam meg felmérni a vihar utáni helyzetet, és nem mellékesen segítettem az ott élő barátaimnak a károk elhárításában. Erről az utamról született egy újságcikk, amely a Hegyisport és Turista Magazin 2005. januári számában jelent meg. Az alábbiakban ennek a cikknek szerkesztett változata olvasható.

"Elképesztő! Döbbenetes! Ezek voltak az első szavak, amelyek eszembe jutottak, amikor egy héttel a Magas-Tátrát 2004. november 19-én sújtó, hosszú távon a Kárpát-medence, ezáltal Magyarország klímáját is befolyásoló természeti csapás után megérkeztem a magyar turisták és hegymászók körében is méltán népszerű hegységbe. A Vászechez közeli Katonai-temetőtől, a szikrázó napsütésben még meglehetősen távolról, de viszonylag nagy területet átlátva nem tűnt olyan rossznak a helyzet, mint amilyennek az előző napokban a hazai média lefestette. Nehéz azonban szavakkal kifejezni azt a torokszorító érzést, amit akkor éreztem, amikor Svitből Tátraszéplak irányában közeledtem a Tátra körút felé.
Fotó: www.lesytanap.sk
Elpusztult a Tátra! Ilyen, és ehhez hasonló szalagcímeket hallhattunk és olvashattunk a katasztrófáról 3 napos késéssel hírt adó hazai médiában. Pedig ez az a kifejezés, amit soha nem lenne szabad leírni! Hiszen bármilyen hatalmas méretű, beláthatatlan következményekkel járó természeti katasztrófa történt 2004. november 19-én a kora esti órákban a Tátrai Nemzeti Park területén, a Tátra nem halt meg! Sajnos megmásíthatatlan és visszavonhatatlan tény, hogy az egy halálos áldozatot követelő, négy órán át tomboló orkán során elpusztult 2,5 millió köbméter fenyőerdő, gyökeresen megváltozott ezzel a megszokott táj képe. Eltűntek a Tátra körutat szegélyező hatalmas fenyvesek, emiatt egy teljesen új tátrai látképpel vagyunk kénytelenek megbarátkozni, miután eltüntették az orkán nyomait. Mert addig, amíg a jól megszokott, a Magas-Tátra képéhez hozzá tartozó fenyvesek helyén csak a gyökerestől a földből kitépett, vagy pedig derékban kettétört fák százait, ezreit láthatjuk a tátrai hegyoldalakon, addig bizony nehéz lesz vidáman túrázni, jókedvűen szánkózni, derűsen bandukolni a jól ismert turistautakon.
Az ember egyik legfontosabb tulajdonsága az optimizmus. Erre most, úgy gondolom, mindennél nagyobb szükség van, ha a Magas-Tátra jövőjéért aggódunk. A természet ismét, kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy erejével szemben tehetetlenek vagyunk! Egy ilyen természeti katasztrófa után sem tehetünk mást, mint előre tekintünk, és minél gyorsabban igyekszünk alkalmazkodni az új helyzethez. Ezt teszik egyébként a Magas-Tátrában élők is, hiszen már a katasztrófa másnapján – amikor több települést még meg sem tudtak közelíteni – a válságstáb irányításával, tűzoltók, a honvédség és önkéntesek bevonásával hozzáláttak a helyreállítási munkákhoz. A 15 óra 15 perckor kezdődő, nagyjából négy órán át tomboló orkán után a Tátra körút melletti, megközelíthetetlenné vált településeken megszűnt az áram- és a vízszolgáltatás, megszakadt a telefonösszeköttetés, amelyet csak hétfő estére sikerült teljesen helyreállítani. Az Ótátrafüred – Tátralomnic közötti útszakasz egy sávját szombaton 10 órára, a katasztrófa által leginkább sújtott, Ótátrafüred – Felsőhági közötti útszakaszt pedig csak vasárnap 11 óra után tudták megtisztítani, ekkor hagyhatták el a Csorbai-tó melletti szállodákban rekedt turisták a legmagasabban fekvő tátrai települést.
A vihar után teljesen új arcukat mutatják a Tátra körút mentén fekvő települések, hiszen pl. Tátraszéplakon és Alsótátrafüreden, amelyeket talán a többi településtől is jobban sújtott a vihar, az egyébként is beteg, félig elpusztult fákat kivéve gyakorlatilag nem maradt lábon fenyőfa!
Fotó: www.lesytanap.sk
Tátraszéplakon a szanatórium két idős betegével beszélgettem az általuk személyesen átélt orkánról. Elmondták, hogy már pénteken reggel figyelmeztették őket a várható, a szokásosnál erősebb szélre, amely szinte percre pontosan az előre jelzett időpontban érkezett. A már napközben is folyamatosan fújdogáló szél du. 4 óra körül, egyik percről a másikra erősödött fel annyira, hogy a szobák erkélyajtóit kézzel kellett kitámasztaniuk, mert amint elengedték azokat, már be is törte őket az orkán. Az 1907-ben megnyitott Guhr-szanatórium tetejének horganyzott lemez borítását felkapta, és papírzsebkendőként összegyűrve az épület közelében derékba törött fa tövébe dobta a szélvihar, de részben vagy egészen erre a sorsa jutott több régi épület tetőborítása is. Magukban az épületekben itt, és a többi településen is csak kisebb károk keletkeztek, a legtöbb megrongált épületnek a tetőszerkezetét érte sérülés, néhány épület a rádőlő fáktól szenvedett károkat, de épületek összedőléséről nem érkezett hír.
Az északról érkező, a hegység főgerincén átbukva felerősödő orkán középpontja 850 és 1200 m tengerszint feletti magasságban, vagyis Csorbatót kivéve pontosan a Tátra körút mentén fekvő települések magasságában volt, nagyjából Podbanszkótól a Késmárki itatóig. Amennyiben az orkán által sújtott 2,5 km széles és 50 km hosszú sávot szemléljük – amelynek értelemszerűen csak egy része tartozik a Tátrai Nemzeti Parkhoz –, nem egy összefüggő, letarolt területet, hanem különböző mértékben károsodott erdőrészeket láthatunk. Ez leginkább a Tátra körutat végigjárva érzékelhető, amelynek egyes, szinte érintetlen szakaszai után, egy kanyarból kiérve hirtelen holdbéli tájon találjuk magunkat.
A turistaközpontok közül Csorbató vésztelte át a legkisebb károkkal a természeti csapást, a tó partjáról alig érzékelhető, hogy milyen vihar tombolt itt egy héttel ezelőtt. A település központjában, az állomás környékén persze itt is több fa kidőlt, de nincsenek olyan összefüggő területek letarolva, mint az alacsonyabban fekvő településeken. Ó- és Újtátrafüred, valamint Tátralomnic ezzel szemben lehangoló képet mutat! Azt hiszem, sokunk előtt ismert a Poprádot Ótátrafüreddel összekötő útvonal felső része, ahol is egy hosszú, nyílegyenes, fenyvesekkel szegélyezett úton érhetünk fel a Tátra körútra. A hosszú, nyílegyenes út megmaradt, de a fenyvesek… Már több km távolságból láthatók Ótátrafüred épületei, a Grand Hotel, vagy a Városháza, hogy a többiről ne is beszéljek. Ugyanez a látvány fogad Tátralomnicon, ahol már messziről látható a település fölötti dombon épült, eddig fákkal eltakart Grand Hotel Praha, úgy, ahogy a 100 évvel ezelőtti képeslapokon látható.
Fotó: www.lesytanap.sk
A vihar erejének csökkenésével egy időben, már pénteken este megkezdődött a közlekedési útvonalak megtisztítása, de a Csorbató – Podbanszkó közötti útszakasz még egy héttel a katasztrófa után is le volt zárva. A Tátra körúton való utazás sajátos varázsát adó fenyőfák kidőltek, kettétörtek, ezután észak felé a Magas-Tátra völgyei és csúcsai, dél felé pedig az Alacsony-Tátra vonulata fogja betölteni a látóhatárt.
Erdőalja és Csorbató, valamint Ótátrafüred és Tátralomnic között megsemmisült a legfontosabb helyi tömegközlekedési eszköz, a Tátrai Villamos Vasút (TEŽ) vonalhálózata, a vasút áramellátását biztosító felső vezetéket megszámlálhatatlan helyen leszakították a viharban kidöntött, kettétörött fenyőfák, melyeknek vastag törzsei több helyen a síneket és az oszlopokat is tönkretették. A népszerű „električka” teljes vonalát csak 2005. májusára sikerült helyreállítani. Szintén jelentős károkat szenvedett a szokásos őszi karbantartás miatt a vihar idején nem üzemelő tarajkai sikló, melynek kabinjait a nyílt pályán, az állomásépületek közelében érte az orkán. Kisebb károkat szenvedett a tátralomnici drótkötélpálya alsó, a Start nevű átszállóállomásig terjedő szakasza, bár nem szakadt el a drótkötél, és az oszlopok sem károsodtak. A drótkötélnek támaszkodó, megdőlt fenyőfák eltávolítása után elvégzendő műszeres vizsgálatok elvégzése után derült csak ki, hogy a „lanovka” az eredeti terveknek megfelelően december 19.-én ismét elindulhat-e. A felső szakasz, valamint a Lomnici-csúcsra vivő drótkötélpálya nem károsodott, ezeken a vonalakon a fenti időpontban megkezdődött a téli üzem.
Fotó: www.cas.sk
Scheirich László barátommal, a TANAP munkatársával Poprádon beszélgettem a természeti katasztrófáról, és annak következményeiről. László elmondta, hogy ekkora pusztítást okozó szélviharra nem emlékeznek a nemzeti park szakemberei, bár voltak hasonló, de jóval kisebb területet érintő orkánerejű szélviharok a Magas-Tátrában. A magashegyi menedékházak nem szenvedtek károkat, a menedékházak közül csupán a Poprádi-tavi menedékházban rekedt néhány turista, akik pár nappal később, a tóhoz vezető út megtisztítása után hagyhatták el a biztonságot nyújtó hegyi szállót. Viszonylag gyorsan járhatóvá tették a Sziléziai-házhoz, a Zöld-tóhoz, valamint a Tarajkára vezető utakat is, és folyamatosan dolgoznak a többi turistaút járhatóvá tételén. Ugyanez a helyzet a sípályákkal, Csorbatón november 27-én ünnepélyesen megnyitották a síszezont, beindultak a felvonók, kitűnő minőségű hó várta a sízés szerelmeseit. A mentési munkálatokat irányító válságstáb irányításával a közlekedési útvonalak szabaddá tétele után elsőként a sípályákat, majd a jelzett turistautakat tették szabaddá, hogy a lehető leghamarabb megindulhasson a téli szezon a Magas-Tátra egész területén.
Az állatállományban okozott kárt nehéz felmérni. Scheirich László szerint az ebben az időszakban már magasabban lévő területekre húzódott zergeállományt nem érintette az orkán. A Tátra másik jellegzetes állata, a mormota ilyenkor már téli álmát alussza a szintén magasabban fekvő területeken lévő, földalatti járataiban, tehát vélhetően őket sem tizedelte meg a vihar. Veszélyeztetettek viszont a medvék, amelyek szintén téli álmukat alusszák november végén, csakhogy ők az erdőkben, kidőlt fák gyökerei alatt készítenek maguknak vackot. Őket tehát érinthette az orkán, csakúgy, mint ahogy bizonyára érzékenyen érintette a madárvilágot is. A kidőlt, kettétört fák között, a megtisztított erdőrészeken sétálva számtalan, a szokottnál is több mókus látható, akik elpusztult életterüket, a fenyőfák hosszú ágait keresik, mindhiába.
Fotó: www.cas.sk
A természeti katasztrófa másnapján megindultak a találgatások a Magas-Tátra jövőjével kapcsolatban. Mint köztudott, a hegység területe nemzeti park, és mint ilyen területet, szigorú szabályok védik, amelyek eddig gátat szabtak az urbanizációs fejlesztéseknek. Most, a természet által elvégzett erdőirtás után, rögtön felerősödtek azok a törekvések, hogy fejlesszék a Magas-Tátrát egy alpesi jellegű sí- és turistaközponttá, hosszabb sípályákkal, több felvonóval, és minden olyannal együtt, ami ehhez tartozik. A környezetvédők természetesen ellenzik az ilyen törekvéseket, így erősen kérdéses a hegység jövője. Mi, a Magas-Tátrát szerető és féltő turisták bízzunk abban, hogy ha a mi életünkben már soha nem is fogjuk olyannak látni a hegységet, mint amilyen november 19. előtt volt, de ésszerű kompromisszumok után, egy természeti katasztrófa következtében kialakult kényszerhelyzetben mindenki számára megnyugtató megoldás születik. Rajtunk is múlik, hogy ez a csodálatos hegység ne veszítse el varázsát, ne veszítse el visszatérő látogatóit, sőt, ha lehet, még több embert érintsen meg páratlan szépségével, levegőjével, hatalmas csúcsaival és zöldellő völgyeivel egyaránt!"
Lejegyezte: Nagy Árpád


A Magas-Tátrára 2004. november 19-én lesújtó szélvihar számokban:
A szélvihar emlékműve Ótátrafüreden
A szélvihar 12.600 hektáron mintegy 3 millió fát döntött a földre.
A szélvihar nyugat-keleti irányban hozzávetőlegesen 50 km hosszú, és helyenként 5 km észak-déli szélességű sávban pusztított, 700 és 1350 méter tengerszint feletti magasság között.
A legnagyobb károk a Tátrai Nemzeti Park Állami Erdészet által felügyelt erdőket érték.
Csak a nemzeti park területén 8.737 hektáron 2.036.000 köbméter fa feküdt a földön.
Az elpusztult fák 75,5 %-a lucfenyő volt.
A vihar során a Lomnici-csúcson 170 km/óra, a Kő-pataki-tónál 200 km/óra, az erdő felső határán 230 km/óra, Felsőerdőfalván 130 km/óra, Poprádon 120 km/óra volt a legerősebb mért széllökés sebessége.
A szélvihart szútámadás követte. 2012 végéig 680.000 köbméter kiszáradt fát dolgoztak fel.
A szútámadás már a szélvihar által nem érintett területeken is terjed.
A vihar óta elmúlt időszakban a nemzeti parkban a szútámadás következtében több mint 2.254.000 fenyőfa pusztult el, közel 7.300 hektáron (2013-as adat).
Eddig a természet vagy az ember segítségével 4.224 hektáron sikerült visszatelepíteni az erdőt.
Az erdészek közel ötmillió facsemetét ültettek be (2013-as adat).

2 megjegyzés:

  1. A két videó közötti részen azt írtad, hogy "A Magas-Tátrára 2014. november 19-én..." Gondolom, az 2004.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, természetesen, köszönöm, hogy jelezted, javítottam! :-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...