Farkasok a Tátrában Hír

Nagy Árpád
Nagy Árpád
2014/10/21
Hirdetés
Valaha a Tátrában az emberek gyakran találkozhattak farkasokkal, napjainkban azonban ebben a régióban már csak néhány farkascsalád él. Ám amikor ezek az állatok konfrontálódnak az emberrel, vagy annak tulajdonával, a tulajdonban elszenvedett veszteség általában jelentős. Bár az ember és a farkas már nagyon régen találkozott szembe egymással, mivel ezek az állatok messze elkerülik az embert, tevékenységükre a Havasalján (Podhale) élő állattartó gazdák mégis rendszeresen panaszkodnak. Lengyelországban szinte minden évben hallani olyan támadásról, amikor a farkas megtámadja azokat a nyájakat, amelyeket nem véd meg a kutya, az elektromos kerítés, vagy az éber gazda. Közvetlenül a medve után a farkast nevezik a Tátra második számú ragadozójának. A Lengyel-Tátrában leginkább a Chochołowi-völgy (Dolina Chochołowska) és a Gąsienica-Szárazvíz-völgy (Dolina Suchej Wody) körzetében élnek, de elnyújtott üvöltésük hallható a Gubałówka környéki erőkben, és a Tátra más területein is.

A Tátrában is élő szürke farkas (Canis lupus) a ragadozók rendjébe, azon belül a kutyafélék családjába tartozik. Testének teljes hossza az orrától a farkáig elérheti a két métert, ebből a fej és a törzs 100-150 centimétert tesz ki. Testsúlyuk elérheti a 80 kg-ot, átlagos súlyuk azonban 50 kg körül van, a hímek nagyobbak, mint a nőstények. Testének fő jellemzője, ami jelentősen megkülönbözteti a kutyától, a szélesebb fej, a lekerekített és rövidebb, felálló fülek, szélesebb talpa és jellegzetes színe. A vadon élő farkasok átlagosan 8-16 évig élnek, az egyes farkashordák átlagosan 10 tagból állnak. Télen patás állatokkal (őz, szarvas), nyáron nyulakkal, rágcsálókkal és néha akár madarakkal is táplálkoznak. A beteg és gyenge állatok elpusztításával, a természetes kiválasztódás elősegítésével jelentős szerepet töltenek be az ökoszisztémában.
A farkasok életmódja a farkashordák szervezettségét tekintve csodálatra méltó. Ezeknek az állatoknak az életét a szigorú alá- és fölérendeltségi viszony, valamint a horda mindennapi életét meghatározó rituálék irányítják. A farkasok testbeszéddel (főleg a farkukkal), valamint különböző tónusú és hosszúságú hangokkal kommunikálnak. A domináns egyedek jól megszervezik és felügyelik a horda életét. A hordát a legerősebb egyed (az úgy. alfa-hím), vagy egy domináns pár vezeti, a többiek a szigorú hierarchia alsóbb fokán helyezkednek el, és az egész horda közösen gondoskodik a fiatalokról. A farkasok a talpukon és a farkuk alatt található testváladékukkal, vizeletükkel és ürülékükkel jelzik területük határait. Az így megjelölt területet más hordák elkerülik, hacsak nem akarnak megharcolni a területért. Ha túl gyengék, vagy ha túl erősek ahhoz, hogy igazodjanak a horda hierarchiájához, magányosan élnek, vagy pedig új hordát szerveznek.

 

A farkasok a Tátra állandó lakói közé tartoznak. Mivel ezek a ragadozók a határokon is átnyúló territóriumokban élnek, és nem ismerik az országhatárokat, pontos számukat sem Szlovákia sem Lengyelország területén nem lehet meghatározni. A szakemberek úgy becsülik, hogy az egész Tátrában 2-3 farkashorda élhet, életmódjuk miatt azonban pontos egyedszámukat nehéz meghatározni. Szlovákiában a téli időszakban vadásszák őket, ami nem segíti elő a farkaspopuláció létszámának meghatározását, de becslések szerint mintegy 30 farkas élhet a hegységben.
A farkasokat tekintve a 2010-től érvényes szlovák gyakorlat miatt vita alakult ki Szlovákia és Lengyelország között, hiszen a természetvédelmi törvények mindkét országban különböző módon védik a farkasokat. Szlovákiában ha egy farkas túl közel merészkedik a nyájhoz, lelövik, és ezzel végeztünk. Lengyelországban viszont – ahol a farkasok védett állatok – ha megtámadják a nyájat, az állam megtéríti a gazda kárát. Néhány juhász azonban ezt könnyű pénzszerzési lehetőségnek tekint, és szinte felkínálja a farkasoknak a beteg, vagy legyengült állatait.
A lengyelek folyamatos erőfeszítéseket tesznek a farkasoknak a határokon átnyúló védelme érdekében. A környezetvédők tiltakozását viszont ellenzik a területen élő juhaikat legeltető lengyel gazdák. Szerintük szükség van a farkasok vadászatára, mivel a farkasoknak a juhok elleni gyakori támadásai során a fiatal farkasok generációról generációra ismét megtanulják, hogyan juthatnak táplálékhoz.

Forrás: http://portaltatrzanski.com; http://www.tatry4u.pl, Fotó: www.zapytaj.onet.pl
Hirdetés
Hirdetés