2014. szeptember 24., szerda

Nem kell mindenkinek a Tátrába menni!...

Fotó: www.naTatry.pl
A Sas út (Orlą Perć) az egyik legnépszerűbb célpont, a Tengerszem-csúcs (Rysy) nem kérdéses, a legtöbb turista ezekért jön a Lengyel-Tátrába. Nehéz utak láncokkal, létrákkal, minden adott azoknak, akik egy kis izgalmat keresnek útközben. Ebben a sorban nem feledkezhetünk meg a Zerge-csorba (Kozią Przełęcz) híres létrájáról, amelyről mindenki hallott már, aki a Sas útra készül. Bár ez a turistaút a további szakaszokon – a Gránát-csúcsoktól (Granaty) a Kereszt-nyeregig (Krzyżne) – szintén nem kevésbé érdekes, ez a létra és a csorbába történő leereszkedés miatt a Zawrat-hágó (Zawrat) – Zerge-hegy (Kozi Wierch) igényli a legnagyobb koncentrációt a legnehezebb tátrai túraútvonalak között.

Miért van ez így? Gyaníthatóan azért, mert Lengyelországban mindenki hallott már a Sas útról, ezért az emberek azt gondolják, el kell oda menniük, felkészültségüktől függetlenül. Sajnos azonban a Sas úton mozgó turistáknak több mint a fele nincs felkészülve egy ilyen túrára. És most nem a lábbelire és az öltözékre gondolok, hanem a felkészültségre. Többször tanúja voltam, hogy valaki képtelen volt mozogni a magashegyi terepen, megbénította a félelem, stb. Egyszerűen nem tudom megérteni, az ilyenek miért jönnek ide?
Miért választják ezt az útvonalat, amikor számtalan sokkal könnyebb, érdekes turistaút várja a turistákat? Miért nem tartják be a fokozatosság elvét, miért kell rögtön a legnehezebbel kezdeni? Érthetetlen, hogy miközben tömegek ostromolják a legnehezebb útvonalakat, addig a Nyugati-Tátrában alig találkozunk emberrel. Sajnos ezeknek a meggondolatlan vállalkozásoknak sokszor meg is van a következménye, napirenden vannak a balestek, köztük halálos kimenetelűek is. Azokra a figyelmeztető felhívásokra, melyekben a hatóságok óvatosságra intik a turistákat, szinte senki sem reagál. A nyári turistaszezon az az időszak, amikor a legvakmerőbb turisták érkeznek a Tátrába. Mivel az internetről minden hírhez azonnal hozzá lehet jutni, nincs mentség a hanyagságra. Felhívhatjuk a hegyimentőket, érdeklődhetünk a turistautak állapotáról, megnézhetjük a webcamerákat, felhívhatjuk a nemzeti parkot, érdeklődhetünk az információs irodákban. De ugyanilyen fontos, hogy legyen nálunk egy jó térkép, és azt tudjuk is használni, mert ez sajnos többeknek problémát okoz. Az emberek meg vannak róla győződve, hogy nem azért következett be a baj, mert felkészületlenek voltak, ilyen nem történhet. Amikor viharos időszakban már a déli órákban lefelé tartok a hegyekről – míg a legtöbben délután négy, max. öt óra körül teszik ugyanezt – az emberek gyakran megkérdezik, hogy milyenen a körülmények odafent? Elképesztő, de amikor azt válaszolom, hogy nagyon rosszak, közeleg a vihar – mennek tovább…
Fotó: www.rmf24.pl
A közelmúltban, miközben a Zerge-csorbából ereszkedtem le ügyfelekkel, találkoztam egy csoport turistával, akiknek remegő lábakkal láthatóan gondot okozott a leereszkedés. Próbáltam segíteni nekik, de ez nem volt egyszerű, mivel nem kértek a segítségemből. Már a könnyebb terepen beszélgetve próbáltam szuggerálni őket, hogy fontos lenne felmérni saját képességeiket. Ők úgy gondolták, hogy minden ragyogóan ment, nem volt semmi gond, és már kezdték is tervezni a következő nehéz utat. Nos, sajnos sok ilyen turista van. Veszélyt jelentenek nem csak önmagukra, hanem másokra is. Hosszú értekezést tudnék írni erről a témáról, de ezen a ponton befejezem.
Olyan Tátráról álmodom, ahol felelősségteljes emberek túráznak, akik megértik azt, ami körülveszi őket, nem pedig olyanok, akik azért mennek a hegyekbe, hogy ott valami „nagyot” vigyenek véghez, valami „extrém” fotót posztolhassanak a Facebookon. Olyan Tátráról álmodom, ahol tudatos emberek túráznak, és végül olyan Tátráról álmodom, ahol olyan emberek mozognak, akik tudják, mit szabad és lehet. Akiknek nem kell magyarázni, miért nem etetjük az állatokat, miért nem hagyjuk a szemetet a bokrok alatt, miért nem tépjük le a virágokat, miért nem tapossuk le a növényeket, miért nem indulunk olyan túrára, ami meghaladja erőnket, miért nem csapunk zajt, stb. A felsorolás sokáig folytatódhat…
Nem kell mindenkinek a Tátrába menni!...
Ewelina Zwijacz-Kozica, a TOPR egyetlen női hegyimentője.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...