![]() |
| Fotó: www.naTatry.pl |
A Sas út (Orlą Perć) az egyik legnépszerűbb célpont, a
Tengerszem-csúcs (Rysy) nem kérdéses, a legtöbb turista ezekért jön a
Lengyel-Tátrába. Nehéz utak láncokkal, létrákkal, minden adott azoknak, akik
egy kis izgalmat keresnek útközben. Ebben a sorban nem feledkezhetünk meg a
Zerge-csorba (Kozią Przełęcz) híres létrájáról, amelyről mindenki hallott már,
aki a Sas útra készül. Bár ez a turistaút a további szakaszokon – a
Gránát-csúcsoktól (Granaty) a Kereszt-nyeregig (Krzyżne) – szintén nem kevésbé
érdekes, ez a létra és a csorbába történő leereszkedés miatt a Zawrat-hágó
(Zawrat) – Zerge-hegy (Kozi Wierch) igényli a legnagyobb koncentrációt a
legnehezebb tátrai túraútvonalak között.
Miért van ez így? Gyaníthatóan azért, mert Lengyelországban
mindenki hallott már a Sas útról, ezért az emberek azt gondolják, el kell oda
menniük, felkészültségüktől függetlenül. Sajnos azonban a Sas úton mozgó
turistáknak több mint a fele nincs felkészülve egy ilyen túrára. És most nem a
lábbelire és az öltözékre gondolok, hanem a felkészültségre. Többször tanúja
voltam, hogy valaki képtelen volt mozogni a magashegyi terepen, megbénította a
félelem, stb. Egyszerűen nem tudom megérteni, az ilyenek miért jönnek ide?
Miért választják ezt az útvonalat, amikor számtalan sokkal
könnyebb, érdekes turistaút várja a turistákat? Miért nem tartják be a
fokozatosság elvét, miért kell rögtön a legnehezebbel kezdeni? Érthetetlen,
hogy miközben tömegek ostromolják a legnehezebb útvonalakat, addig a
Nyugati-Tátrában alig találkozunk emberrel. Sajnos ezeknek a meggondolatlan
vállalkozásoknak sokszor meg is van a következménye, napirenden vannak a
balestek, köztük halálos kimenetelűek is. Azokra a figyelmeztető felhívásokra,
melyekben a hatóságok óvatosságra intik a turistákat, szinte senki sem reagál.
A nyári turistaszezon az az időszak, amikor a legvakmerőbb turisták érkeznek a
Tátrába. Mivel az internetről minden hírhez azonnal hozzá lehet jutni, nincs
mentség a hanyagságra. Felhívhatjuk a hegyimentőket, érdeklődhetünk a
turistautak állapotáról, megnézhetjük a webcamerákat, felhívhatjuk a nemzeti
parkot, érdeklődhetünk az információs irodákban. De ugyanilyen fontos, hogy
legyen nálunk egy jó térkép, és azt tudjuk is használni, mert ez sajnos
többeknek problémát okoz. Az emberek meg vannak róla győződve, hogy nem azért
következett be a baj, mert felkészületlenek voltak, ilyen nem történhet. Amikor
viharos időszakban már a déli órákban lefelé tartok a hegyekről – míg a
legtöbben délután négy, max. öt óra körül teszik ugyanezt – az emberek gyakran
megkérdezik, hogy milyenen a körülmények odafent? Elképesztő, de amikor azt
válaszolom, hogy nagyon rosszak, közeleg a vihar – mennek tovább…
![]() |
| Fotó: www.rmf24.pl |
A közelmúltban, miközben a Zerge-csorbából ereszkedtem le
ügyfelekkel, találkoztam egy csoport turistával, akiknek remegő lábakkal
láthatóan gondot okozott a leereszkedés. Próbáltam segíteni nekik, de ez nem
volt egyszerű, mivel nem kértek a segítségemből. Már a könnyebb terepen
beszélgetve próbáltam szuggerálni őket, hogy fontos lenne felmérni saját
képességeiket. Ők úgy gondolták, hogy minden ragyogóan ment, nem volt semmi
gond, és már kezdték is tervezni a következő nehéz utat. Nos, sajnos sok ilyen
turista van. Veszélyt jelentenek nem csak önmagukra, hanem másokra is. Hosszú
értekezést tudnék írni erről a témáról, de ezen a ponton befejezem.
Olyan Tátráról álmodom, ahol felelősségteljes emberek
túráznak, akik megértik azt, ami körülveszi őket, nem pedig olyanok, akik azért
mennek a hegyekbe, hogy ott valami „nagyot” vigyenek véghez, valami „extrém”
fotót posztolhassanak a Facebookon. Olyan Tátráról álmodom, ahol tudatos
emberek túráznak, és végül olyan Tátráról álmodom, ahol olyan emberek mozognak,
akik tudják, mit szabad és lehet. Akiknek nem kell magyarázni, miért nem
etetjük az állatokat, miért nem hagyjuk a szemetet a bokrok alatt, miért nem
tépjük le a virágokat, miért nem tapossuk le a növényeket, miért nem indulunk
olyan túrára, ami meghaladja erőnket, miért nem csapunk zajt, stb. A felsorolás
sokáig folytatódhat…
Nem kell mindenkinek a Tátrába menni!...
Ewelina Zwijacz-Kozica, a TOPR egyetlen női hegyimentője.
