2014. augusztus 12., kedd

A Tátra állatvilága

A Tátra állatvilága igen gazdag, a közönséges fajok mellett magában foglalja a csak hegyvidéki terülten élő állatokat is. Utóbbiak közé tartozik például a zerge és a mormota. Ami az emlősöket illet, a tátrai erdőkben biztosan találkozhatunk őzzel, szarvassal és rókával. Kevésbé gyakori a farkas, és még ennél is ritkább a hiúz, közülük csak tucatnyi él a Tátrában. A legnagyobb és legveszélyesebb ragadozó nyilvánvalóan a barnamedve. Hatalmas, erős és méltóságteljes, a Tátra állatvilágának királya. Súlya 100 és 400 kilogramm között mozog. Jelenleg néhány tucat barnamedve él a Tátrában, többségük a hegység szlovák oldalán.

A másik népszerű emlős a zerge, a Tátra szimbóluma. Több földrajzi pont is erről az állatról kapta a nevét (pl. Zerge-hegy /Kozi Wierch/, Zerge-csorba /Kozia Przełęcz/, Zerge-völgyecske /Kozia Dolinka/, Zerge-tornyok /Kozia Turnia/). A törpefenyő régióban és a fölött élnek, nagyon izmos lábuk van, valamint a többi emlőstől nagyobb szívük, amely lehetővé teszi számukra, hogy fürgén mozogjanak a meredek sziklafalakon. Sűrűn találkozhatunk velük, annál ritkábban találkozhatunk viszont mormotákkal. Ezek a rágcsálók föld alatti járatokban élnek, télen pedig téli álmot alszanak, melyből csak tavasszal ébrednek fel. A mormoták nagyon éber állatok, jellegzetes sípoló hangjukkal nem csak egymást, de a zergéket is figyelmeztetik a veszélyre. A rágcsálók közül előfordul még itt a havasi pocok, amely mindössze csak fél évet él, a vidra, mellyel csak a nagyobb tátrai patakok közelében találkozhatunk, valamint az éjszakai letet élő hermelin, és számos mókussal is találkozhatunk az erdőket járva.
A barlangok megfelelő menedéket nyújtanak a denevéreknek, a tátrai barlangokban több mint egy tucat faj él, közülük a leggyakoribb a közönséges denevér. A tátrai erdők otthont adnak számos madárfajnak is. Nagyon ritkán találkozhatunk a siketfajddal, aki a nap folyamán a földön táplálkozik, az éjszakát viszont egy fa ágán tölti. A siketfajd párzása érdekes és összetett folyamat, melynek során egy bizonyos pillanatban a hím süketté válik, és nem reagál a külső ingerekre (innen ered a neve is). A siketfajdok szigorú védelem alatt állnak. Ugyanilyen ritka állat a Tátrában a nyírfajd. Eltűnésük és kihalásuk fő oka az erdőállomány összetételének megváltozásában keresendő, hiszen ezek az állatok inkább a vegyes, vagy pedig tisztán lombhullató erdőkben érzik jól magukat.
A madarak közül találkozhatunk még császármadárral, harkállyal, fogollyal és bagollyal. Utóbbinak öt faja él a Tátrában, ezek többnyire éjszakai életet élnek, közülük a leghíresebb az erdei fülesbagoly. A Tengerszemben és a Halastóban nagyon gyakran láthatunk tőkés récéket. Nem feledkezhetünk meg a ragadozó madarakról sem. Sajnos nagyon ritkán találkozhatunk ennek a fajnak a királyával, a szirti sassal, amely egyike a legértékesebb madárfajoknak. Becslések szerint Lengyelországban kb. 30 pár szirti sas él, ebből maximum 3 pár fészkel a Tátrai Nemzeti Parkban. Ezek a veszélyeztetett állatok főleg a zergegidákra vadásznak, melyet a karmaival felemel a levegőbe, majd nagy magasságból lehajítja a földre. Az élettelen zsákmányt aztán magával viszi a fészkébe. Ritkán, de találkozhatunk a Tátrában vándorsólyommal, héjával és egerészölyvvel is.
Viszonylag kis számban képviseltetik magukat a kétéltűek, a hüllők és a halak. Legritkábban a foltos szalamandrával találkozhatunk, amely éjszakai állat és a nedves erdőket kedveli. Jóval gyakrabban találkozhatunk tarajos gőtével annak kárpáti, hegyi és közönséges változatával. Kifejezetten óvatosnak kell lennünk, ha a népszerű, de mérgező keresztes viperával találkozunk.
A hideg vizű tátrai tavak nem segítik elő a halak életét és fejlődését, a lengyel oldalon csupán két tóban él természetes halállomány. A Halastóban és más tavakban is láthatunk sebes pisztrángot, amely a legnagyobb számban képviseli a Tátrában a halak családját.
A rovarok a tátrai flóra legnépesebb képviselői, több ezer fajuk él a hegységben. A legtöbb rovar természetesen az erdők aljnövényzetében él. Bogarak, sáskák, legyek, és még hossza sorolhatnánk. Itt kell megemlíteni, hogy a Tátrában járva sokszor szép, színes pillangók vonják magukra a figyelmet.
A Tátra állatvilágával kapcsolatos hír, hogy 1995-ben a Csendes-völgyben két szlovák geológus jelentős felfedezést tett, a feltárt üledékes kőzetben ugyanis egy háromujjú állat lábnyomára bukkantak. Hosszan kutatás és elemzések után megállapították, hogy ezek egy dinoszaurusz lábnyomai. Ezzel egy, a távoli múltban itt lő állat nyomait sikerült felfedezni a Tátrában.
A XIX. században a Tátrában még napirenden voltak a nagy vadászatok. A hivatásos vadászok mellett azonban az orvvadászok is hatalmas károkat okoztak a Tátra állatvilágában. Főként zergére és mormotára vadásztak, előbbire finom húsáért, utóbbira pedig a zsírjáért, mellyel az akkori felfogás szerint szinte minden betegséget meg lehetett gyógyítani. Szép tollának megszerzéséért szinte az utolsó példányig kiirtották a sasokat.

Forrás és fotó: http://natatry.pl

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...