Hosszú-tavi menedékház – Rovátka – Lengyel-nyereg – Sziléziai-ház

A túra kiindulópontja a Hosszú-tavi menedékház (1960 m), a Nagy-Tarpataki-völgy menedékháza. Ide a Téry-menedékháztól (2015 m) a Vörös-torony-hágón át (sárga jelzés, 3 óra), vagy a Tarajkáról (1285 m) a kék jelzésen (2-2,5 óra) juthatunk el. Ha több naposra tervezzük a túránkat, a Hosszú-tavi menedékházban meg is alhatunk; a tisztálkodási lehetőségek szűkösek, viszont a konyha minden igényt kielégít. A háztól elindulva a kék jelzést követjük, a völgyet záró hegykoszorú irányában. Nagyszerű tájban sétálva érünk be a Rovátka alá, amely egy keskeny nyereg a Rovátka-csúcs (2332 m) és a Kis-Viszoka csúcsa (2428 m) között. Innen meredeken emelkedik az ösvény, szűk szerpentinekkel, helyenként könnyű mászással érjük el a hágót (a menedékháztól 1-1,5 óra).

A túlsó oldalon sokkal vadabb sziklaletörés vár ránk, ezért érdemes megpihenni egy kicsit és kiélvezni a panorámát. Az ereszkedést sima sziklatáblákon kezdjük meg, a lejutást rögzített láncok és vaskampók segítik. Hamar elérjük a fal alját a magasan fekvő Mormota-völgyben, amely a Poduplaszki-völgy egyik mellékága. A kilátás remek, alattunk a Fagyott-tó víztükre csillog, már amennyiben nevével ellentétben éppen nem borítja jég. Rövid harántmenet után a zöld jelzésre váltunk (itt ágazik el az északi oldalra levezető kék jelzés) és meg is kezdhetjük a Lengyel-nyeregbe való felkapaszkodást. Az omladékos hegyoldalon való feljutást fenyőtörzsekből kirakott út segíti, a tájhoz illő óriási lépcsőházként. Hamar elérjük a széles nyerget (2200 m), ahonnan minden irányban óriási panorámában lehet részünk (a Rovátkától 30 perc).

Utunk ezután már végig lefelé vezet. A nyeregből kezdetben ismét vasláncok segítségével, majd már csak a táj szépségében elmerülve baktatunk lefelé. Az ösvényt jobbról végigkíséri a Gerlachfalvi-csúcs hatalmas tömege, bepillanthatunk a híres Karcsmar-folyosóba, amely a maga 800 méterével a Magas-Tátra leghosszabb hó folyosója; híres téli hegymászócél. Átvágunk a Virágoskerten, ami nevéhez híven egy virágokkal teleszórt, hatalmas mező, szintén felemelő környezet a komor gránittornyok lábánál. Elérjük a völgyzáró letörést, innen szakad a mélybe a Felkai-vízesés. E mellett ereszkedik tovább az ösvényünk, előttünk nem csak a Felkai-völgy, hanem az egész Poprádi-medence kitárul. Mielőtt leérnénk a völgybe, elhaladunk egy áthajló sziklafal, az ún. Örököseső alatt. Erről a sziklaplafonról ‒nevéhez híven‒ folyamatosan hullik alá a vízpermet. Leérve a völgybe, végigsétálunk a Felkai-tó partján egész a Sziléziai-ház betonplaccáig (1670 m; a Lengyel-nyeregből 1,5 óra).

A Sziléziai ház egy magashegyi szálloda, ennek megfelelő magas komfortfokozattal. Ha úgy döntünk, itt hotel-körülmények között múlathatjuk el a napot. Innen három irányban indulhatunk tovább: a piros jelzésen (Magisztrale) kb. 1 óra alatt a Batizfalvi-tóhoz (1884 m) juthatunk el, vagy ellenkező irányban, nagyjából 2 óra alatt Tarajkára (1285 m). Harmadik lehetőségként célba vehetjük a völgyet is, 2 óra alatt a zöld jelzés Tátraszéplakra, a sárga pedig Ótátrafüredre visz.

A túra egyéb adatai (térkép, grafikonok, GPX, KML file-ok) itt megtekinthetők!

Forrás és fotó: http://turautak.hu