2014. május 10., szombat

160 éve született Majunke Gedeon

160 évvel ezelőtt, 1854. május 9-én született a Szepességben letelepedett olasz családból származó Majunke Gedeon (1854-1921) szepesszombati építész, több magas-tátrai menedékház, valamint a Tátra-körút településein több középület, szálloda építője, tervezője. Építészeti tanulmányait a bécsi műegyetem rendkívüli hallgatójaként kezdte meg (1872-77), majd a bécsi Képzőművészeti Akadémián tanult (1877-80). Ezután rövid ideig gróf Andrássy Manó betléri birtokán tevékenykedett, majd a késmárki bank Alsótátrafüred kiépítésével kapcsolatosan kereste meg. Vállalkozóként, építészként működött, szakértője volt a Magyarországi Kárpátegyesület (MKE) épülő múzeumának, egyben az egyesület építészeti bizottságának az elnöke is volt. 1884-ben megnősült, a boroszlói (Wroclaw) születésű Hergessel Alice-szal (1864-1940) kötött házasságából négy gyermekük született. Felesége a Vöröskeresztben jeleskedett, a szepesszombati helyi szervezet alapító elnöke volt.

Az ótátrafürdei kávéház makettje.
Készítette: Oto Jalčovík
Tervei alapján svájci stílusú nyaralók, fürdő- és középületek épültek a Magas Tátrában, ezen kívül klasszicista házak a Szepesség és a Tátraalja városaiban, fürdőiben. Ő tervezte a régió számos templomát, több szepesi kastélyt restaurált, ezen kívül tervezett gyárépületeket és lakóházakat. Az ő elképeléseit tükrözi számos temető és nyilvános park. Húsz év alatt a tátrai épületek egyharmadát tervezte és kivitelezte, a tátrai építkezések egyik markáns alakja volt. Tevékeny szerepet vállalt Alsótátrafüred felvirágoztatásában, még ma is megcsodálhatjuk egyik legszebb itteni épületét, az 1884-ben épült, neoszecessziós sgrafittóval díszített Aesculap villát (ma Kalinčiak néven lakóház). Alsótátrafüredi épületei közül említést érdemel még a Sas villa (ma Šafárik; 1882), az étterem (1890-91), a Klotild villa (ma Kamzik, 1885-86) és a kárpáti népi építészetet alkalmazó Jármay villa (1889-90). Kuriózumnak számított az alsótátrafüredi neogótikus római-katolikus templom (1889-95), melynek oldalhajóit „lebegtette”, mára azonban már azokat alátámasztották. Ugyancsak akkoriban nem mindennapos megoldást alkalmazott az ótátrafüredi kávéház (1889-90) építésénél, melynek lapos tetejét korát jóval meghaladó módon füvesítette. A kávéház szép épülete ma már sajnos csak korabeli képeslapokon és a történelmi épületeket újraálmodó maketten látható. még ma is álló épületek közül említést érdemel az egykor szebb napokat látott, jelenleg megújhodását váró Lomnic szálloda Tátralomnicon.
Majunke Gedeon építette fel a Tarajkán ma is álló Szilágyi-pavilont, mégpedig Szilágyi Dezső (1840-1901) igazságügy miniszter, neves jogászt és politikus emlékre, akit kortársai szinte kivétel nélkül nagyra becsültek. A miniszter éveken keresztül gyakran látogatott Ótátrafüredre és a Magas Tátra lelkes népszerűsítője volt, az emlékére állított pavilon ünnepélyes átadására 1904. augusztus 7-én került sor. A pavilon falán elhelyezték Szilágyi Dezső plakettjét, melyet a későbbi években a Magas-Tátra népszerűsítésében jelentős érdemeket szerző személyek (Fischer Miklós, Dénes Ferenc, id. Szontagh Miklós, id. Guhr Mihály) emlékplakettjeivel cseréltek fel. A feledésbe merült pavilon a mai napig áll a Tarajkáról Ótátrafüredre vezető aszfaltozott út elő kanyarjának jobb oldalán, fákkal körbenőtt terepen, annak faláról az emlékplaketteket 1945 után eltávolították.
A Téry-menedékház makettje. Készítette: Oto Jalčovík
Napjaink turistái leginkább mint a Téry-menedékház építőjére emlékezhetnek rá, amelyet 1898 júniusa és 1899 augusztusa kö­zött épített fel. Érdekesség, hogy a ház építése során 37-szer járt fenn az Öt-tavi-katlanban. 1914-ben egy másik, a mai napig fel nem épült menedékházat is tervezett a Magas-Tátrában, mégpedig a Batizfalvi-tó partjára. Az I. világháború előtt már a helyét is kitűzték, de a háborús években maga Majunke javasolta az MKE választmányának, hogy tekintsen el a menedékház felépítésétől.
Majunke Gedeon 1921-ben hunyt el, a szepesszombati temetőben nyugszik feleségével és annak szüleivel. Sírja siralmasan elhanyagolt állapotban van. Emlékét báró jobaházy Dőry Gyula, a Bihari Kárpátegyesület elnöke örökítette meg, aki 1900-ban megmászta a Vörös-toronytól délkeletre eső, akkor még névtelen tornyot, amit javaslatára Majunke-toronynak neveztek el. Ezt a nevet 1922-ben átvette a szlovák névhasználat is (Majunkeho veža), de ma már a közeli Vörös-torony-hágóhoz (Priečne sedlo) idomulva Priečna veža néven ismerik.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...