2014. április 30., szerda

Éjszaka a Lomnici-csúcson

A Lomnici-csúcsot (Lomický štít, 2634 m) hosszú időn keresztül a világ legkisebb területű magashegysége, a Tátra legmagasabb csúcsának gondolták. Ma már tudjuk, hogy a Tátra, egyben Szlovákia legmagasabb csúcsa a Gerlachfalvi-csúcs (2655 m). A Lomnici-csúcs viszont továbbra is a legszebb tátrai csúcsok közé tartozik, és a felvonónak köszönhetően, mellyel bárki számára kényelmesen elérhető, kedvelt úti célja a kevésbé felkészült turistáknak, a gyermekes családoknak és a fogyatékkal élőknek egyaránt. A közelmúltban álmainkat megvalósítva lehetőségünk volt egy rövid, de intenzív éjszakát a Lomnici-csúcson tölteni. A barátommal úgy terveztük, hogy Valentin-napi ajándékként felvonóval felmegyünk, majd vissza is jövünk a csúcsról. Amikor azonban a pénztár előtt azt mondtam, neki, hogy vissza kell menni az autóhoz a holmijainkért, mivel nem bölcs dolog az értékeinket éjszakára az őrzés nélküli parkolóban hagyni, olyan kisgyermek öröme villant fel a szemeiben, aki most kap valami új játékot.

Ezekkel a szavakkal kommentálta csínytevésemet: „Nem hiszem, hogy ennyi év után nem jöttem rá, mire készülsz!”. Ezzel arra utalt, hogy még otthon, indulás előtt megígérte, hogy egyszer valamikor eltöltünk egy éjszakát a Lomnici-csúcson, ahogy azt már régen megálmodtuk, én pedig mosolyogva válaszoltam neki, hogy akkor most megnézzük, legközelebb hol éjszakázunk.

Felvonóval a csúcsra
Tátralomnicról a Kő-pataki-tóhoz – a Starton keresztül – a kabinos felvonóval jutottunk fel. Az alsó állomás 903 méter magasságban található, ahonnan kb. 12 perc alatt jutunk fel 1772 méterre. Itt még javában tartott a síszezon. Először is megkérdeztük a pénztárnál, honnan indul a csúcsra vezető felvonó. Volt még majdnem egy óránk az indulásig, így kényelembe helyeztük magunkat a napozó teraszon, ahol néhány barátunkkal is találkoztunk, akik itt gyűjtöttek erőt a Kő-pataki-tóhoz tett sítúra után. Egy pohár sör mellet közösen élveztük a fenséges Lomnici-csúcsra nyíló fantasztikus kilátást. 
Már a Kő-pataki-tótól a Lomnici-csúcsra közlekedő, szinte a levegőben lebegő piros kabin látványa is elrettentő volt. Bár nem félek a magasságtól, a felvonót nézve, amely a teljes útvonal során egyetlen oszlop nélkül visz fel a csúcsra, összeszorult a gyomrom. Ezt mintha az időjárás is megérezte volna, ahogy beléptünk a kabinba, teljesen elült a szél. A meglehetősen nagy kabinba további tíz emberrel együtt szálltunk be. Nekem úgy tűnt, hogy teljesen tele van, de a kapacitása valójában 16 személy. A felvonóból a Lomnici-csúcson épült hatemeletes épületben szálltunk ki, majd még néhány lépcsőn fel kellett menni, hogy Szlovákia legmagasabban található kávézójába a Dedo-ba érkezzünk. Ennek teraszáról felejthetetlen kilátás tárult elénk, a Lomnici-csúcs teljes pompájában üdvözölt minket.

A Lomnici-csúcson
A pincér töltött nekünk egy pohár töményet, mivel annak ellenére, hogy szép idő és mérsékelt szél fogadott, a teraszon valódi tél uralkodott. Édesség gyanánt fagyasztott gyümölcsből készített tejszínes gyümölcspoharat kaptunk. Bár a kávézó valóban nagyon hangulatos, a legtöbb időt a teraszon, valamint a szomszédos kilátóteraszon töltöttük, a panorámában gyönyörködve. A Tátra időjárása azonban valóban kiszámíthatatlan. Néhány órán belül nagyon erős, viharos szél támadt, gyengén havazott és szitált, majd teljes szélcsendben nyugodt, sűrű köd ereszkedett a csúcsra, melyben a terasz széléig sem láttunk. Nem sokkal később a teljesen tiszta éjszakai égbolt tele volt csillagokkal, kicsivel később viszont már egyetlen csillagot sem láttunk a totális sötétségben. Ahogy a pincér mondta, aki késő estig a rendelkezésünkre állt, a viharon kívül a tátrai természet összes arcát megtapasztalhattuk.
Amikor az utolsó látogató is belépett a felvonóba, és lement a csúcsról, a pincér bekísért minket az apartmanunkba. Egyszerűen, de nagyon hangulatosan berendezett kis szoba volt dupla ággyal, TV-vel, DVD lejátszóval, na meg a tátrai csúcsokra nyíló különösen szép kilátással. Az ablakban egy kis távcső is várt minket. Mi azonban csak ledobtuk holminkat egy sarokba, és futottunk ki ismét a teraszra. Ezúttal elég erős szél fújt, amely sűrű felhőket hozott magával, melyekből itt-ott néhány hópehely is lehullott. A fotózás nem volt könnyű, mivel az állvány sem nagyon tudott ellenállni az erős szélnek. Röviddel később a pincér ismét visszahívott az épületbe, ahol már várt ránk a szépen megterített asztal. Mind az előétel, mind a főétel valóban fantasztikus volt, melyet egy üveg minőségi borral és finom desszerttel kísértünk le.

Obszervatórium a Lomnici-csúcson
A Lomnici-csúcson meteorológiai állomás és csillagvizsgáló obszervatórium is működik. Fenntartózkodásunk idején az obszervatóriumban éppen Ján Rybák volt szolgálatban, aki egészen véletlenül ismeri apámat, ezért vacsora után egy rövid beszélgetést követően meginvitált a vizsgálóba. Igaz, ami igaz, én alig értettem, amit mesélt, a barátom azonban feltett neki egy sor kérdést, melyekre türelmesen válaszolgatott. Annak ellenére, hogy a beszélgetésből szinte semmire sem emlékszem, ezért annak részteleit nem tudom leírni, az idő nagyon gyorsan eltelt. Majdnem két órát töltöttünk az obszervatórium kupolájában, majd további egy órát beszélgettünk a kávézóban, egy csésze tea mellett.

Csillagfényes éjszaka
Ezután felváltva hol a teraszon, hol a kávézóban tartózkodtunk, hol egy pohár töménnyel, hol pedig egy csésze forró teával fűtöttük magunkat. Éjfélkor még egy hidegtál is várt ránk, de mivel akkor már nagyon kimerültek voltunk, és reggel el szerettük volna kapni a napfelkeltét, amely a hegyekben igazán varázslatos, megbeszéltük a pincérrel, hogy reggel 5 óráig elteszi nekünk a tálat. Így is majdnem éjfél volt, amikor még a teraszról csodáltuk a pazar kilátást. Tiszta volt az égbolt, tele csillagokkal, amely hamarosan a felismerhetetlenségig megváltozott, és ismét vastag felhők borították az eget. Miközben aludni indultunk, az időjárás olyan rövid időközönként válakozott, hogy be sem tudtuk kapcsolni a fényképezőgépet.

Napfelkelte
Rövid, de kiadós alvás után 5 óra előtt ébredtünk. De megérte, mivel a napkelte a Tátrában valóban lélegzetelállító. A kávézóban már várt ránk a pincér a hidegtállal. Rendeltünk egy csésze teát, és máris futottunk a teraszra. Ismét volt mit fotózni, közben pedig egy jót enni. A hidegtál tele volt a vidék legjobb sajtjaival és szalámijával. Fél 10 körül az első felvonóval megérkeztek a nap első turistái, ami nekünk azt jelentette, hogy befejeződött itt tartózkodásunk. A lelkünk mélyén reménykedtünk benne, hogy az időjárás reggel a mi oldalunkra áll majd, erős szél fog fújni, ami azt jelentené, hogy hosszabb fenntartózkodásra is berendezkedhetünk. 
A pincér mesélt nekünk olyan esetről, amikor a kiszámíthatatlan időjárás miatt a látogatók valóban a Lomnici-csúcs fogságában rekedtek, és fent kellett tölteniük pár éjszakát. Ebben az esetben az alapvető ellátásért nem kell fizetni. Minket azonban a felvonó visszavitt a Kő-pataki-tóhoz, ahol várt ránk egy kiadós reggeli, ezután pedig visszafelvonóztunk Tátralomnicra. A barátainknak munkahelyi elfoglaltság miatt sajnos időközben befejeződött a tátrai kirándulásuk, így aztán villamossal lementünk Poprádra, ahol a vonat indulásáig sétáltunk egyet a városban. Délután aztán elutaztunk Batizfalvára, ahol további két éjszakát töltöttünk a Magas-Tátra lábainál.

Forrás és fotók: © O. Kubáčková, http://www.infoglobe.sk

2 megjegyzés:

  1. Ez király! De mindez mennyit kóstált?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A választ itt olvashatod:
      http://www.magas-tatra.info/2012/05/szallaslehetoseg-lomnici-csucson.html

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...