Az új év első napjaiban ugorjunk vissza néhány évet a
naptárban, egészen pontosan 2008 nyaráig. A nyári turistaszezonban a Szlovák
Vasutak (ŽSR) honlapján új turisztikai „látnivalóval” csábították a
Magas-Tátrába, egészen pontosan a Lomnici-csúcsra a turistákat. 2008-ban ez a
„látnivaló” nagy vitát váltott ki. A csúcson álló épület tetejére szerelt
webcamerán olyat lehetett látni, amitől sok ember ereiben meghűlt a vér: egy
emberi alakhoz hasonlító figurát. Úgy tűnt, mintha az alak egy téli hegymászás
során elaludt és megfagyott volna. Az alak szorosan be volt csomagolva egy
hátizsákba, és háttal a sziklának volt támasztva. Természetesen egyáltalán nem mozdult, amiért több turista azt hitte, elaludt és megfagyott egy téli mászás
során. Az alak nagy vihart váltott ki az interneten, a turisták magyarázatot
követeltek, mit is jelent ez valójában. Olyan is előfordult, hogy az alakról
bejelentést tettek a Hegyi Mentőszolgálatnak.
Kiderült, hogy a „megfagyott ember” nem más, mint
turisztikai látványosság. Valójában az alvó hegymászóra emlékeztető szobor
hársfából készült emberi alak volt. A figurát a kiváló hegymászó, a 2001.
augusztus 17-én tragikus hegymászóbalesetben elhunyt Vlado Tatarka emlékére
akkor VII. alkalommal kiírt emlékverseny alkalmából helyezték el a
Lomnici-csúcson. Azon a szomorú napon Tatarka 16 éves lányával a Ganek nyugati
pillérét szerették volna megmászni, a mászás azonban tragikusan végződött,
hiszen Tatarka a Nagy-Ganekről lezuhant és azonnal életét vesztette.
Vlado Tatarka 1961-ben kezdett hegyet mászni. Mászott az
Alpokban, a Kaukázusban, a Hindukusban, a Pamíron és a Himalájában is. 1975-től
lett hegyimentő az akkor Csehszlovákiában, négy évvel később pedig már hegyi
vezetőként is dolgozott. Számos sítúrát teljesített, többek között lesíelt a
Nagyszalóki-csúcs észak-keleti falán, a Nagy-Tarpataki-völgybe. 1986
áprilisában egy szóló sítúrát teljesített, ennek során egy sor völgyet, és több
tucat tátrai falat keresztezett. A megtett útvonal több részének ez volt az
első síléccel történő bejárása. A hegység nagy alakjának halála felmérhetetlen
veszteség volt.
Az ellentmondásosra sikerült látványosság 2008-ban a nagy
hegymászóról történő megemlékezés nem túl sikeres része lett. Az ötlet
rávilágított arra, hogy mekkora felelősség nyugszik a sziklafalakon elhelyezett
tárgyak megalkotóinak vállán. Megszoktuk a hegyekben a kereszteket, az
emléktáblákat és a szentek figuráit. Egy mozdulatlan férfialak láttán azonban
ösztönösek az ember reakciói: valaki segítsen, az ott egy ember! A szimbolizmus
egyedisége nagyon fontos a hegyekben.
