2014. január 24., péntek

Rejtélyes hegymászóalak a Lomnici-csúcson

Az új év első napjaiban ugorjunk vissza néhány évet a naptárban, egészen pontosan 2008 nyaráig. A nyári turistaszezonban a Szlovák Vasutak (ŽSR) honlapján új turisztikai „látnivalóval” csábították a Magas-Tátrába, egészen pontosan a Lomnici-csúcsra a turistákat. 2008-ban ez a „látnivaló” nagy vitát váltott ki. A csúcson álló épület tetejére szerelt webcamerán olyat lehetett látni, amitől sok ember ereiben meghűlt a vér: egy emberi alakhoz hasonlító figurát. Úgy tűnt, mintha az alak egy téli hegymászás során elaludt és megfagyott volna. Az alak szorosan be volt csomagolva egy hátizsákba, és háttal a sziklának volt támasztva. Természetesen egyáltalán nem mozdult, amiért több turista azt hitte, elaludt és megfagyott egy téli mászás során. Az alak nagy vihart váltott ki az interneten, a turisták magyarázatot követeltek, mit is jelent ez valójában. Olyan is előfordult, hogy az alakról bejelentést tettek a Hegyi Mentőszolgálatnak.

Kiderült, hogy a „megfagyott ember” nem más, mint turisztikai látványosság. Valójában az alvó hegymászóra emlékeztető szobor hársfából készült emberi alak volt. A figurát a kiváló hegymászó, a 2001. augusztus 17-én tragikus hegymászóbalesetben elhunyt Vlado Tatarka emlékére akkor VII. alkalommal kiírt emlékverseny alkalmából helyezték el a Lomnici-csúcson. Azon a szomorú napon Tatarka 16 éves lányával a Ganek nyugati pillérét szerették volna megmászni, a mászás azonban tragikusan végződött, hiszen Tatarka a Nagy-Ganekről lezuhant és azonnal életét vesztette.
Vlado Tatarka 1961-ben kezdett hegyet mászni. Mászott az Alpokban, a Kaukázusban, a Hindukusban, a Pamíron és a Himalájában is. 1975-től lett hegyimentő az akkor Csehszlovákiában, négy évvel később pedig már hegyi vezetőként is dolgozott. Számos sítúrát teljesített, többek között lesíelt a Nagyszalóki-csúcs észak-keleti falán, a Nagy-Tarpataki-völgybe. 1986 áprilisában egy szóló sítúrát teljesített, ennek során egy sor völgyet, és több tucat tátrai falat keresztezett. A megtett útvonal több részének ez volt az első síléccel történő bejárása. A hegység nagy alakjának halála felmérhetetlen veszteség volt.
Az ellentmondásosra sikerült látványosság 2008-ban a nagy hegymászóról történő megemlékezés nem túl sikeres része lett. Az ötlet rávilágított arra, hogy mekkora felelősség nyugszik a sziklafalakon elhelyezett tárgyak megalkotóinak vállán. Megszoktuk a hegyekben a kereszteket, az emléktáblákat és a szentek figuráit. Egy mozdulatlan férfialak láttán azonban ösztönösek az ember reakciói: valaki segítsen, az ott egy ember! A szimbolizmus egyedisége nagyon fontos a hegyekben.

Forrás és fotó: http://portaltatrzanski.com

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...