Az első bécsi döntés közvetlen
előzményének az 1938. szeptember 29-én megkötött müncheni egyezményt
tekinthetjük, amely a Szudétavidéknek a Német Birodalomhoz történő csatolásáról
rendelkezett. Ebbe az egyezménybe az olasz külügyminiszter, Ciano gróf
javaslatára bekerült az a kitétel, miszerint Csehszlovákia a területi viták
békés rendezése érdekében kezdjen tárgyalásokat Magyarországgal és Lengyelországgal.
Mivel a magyar-csehszlovák tárgyalások több fordulóban sem vezettek eredményre,
ezért a csehszlovák és magyar tárgyaló felek által felkért két
döntőbíró, Ribbentrop német és Ciano gróf olasz külügyminiszter
1938. november 2-án meghozta az első bécsi döntésnek nevezett határozatot,
melyet előzetesen mindkét tárgyaló fél magára nézve kötelező érvényűnek ismert
el.
A döntést Bécsben, a Felső-Belvedere palotában hirdették ki. A döntés
az etnikai revíziót megvalósítva 11 927 km² (az utólagos kiigazításokkal
12 012 km²) Trianonban elcsatolt területet juttatott vissza
Magyarországnak, 869 ezer fős lakossággal, akik közül 752 ezer fő (86,5%) volt
magyar és 117 ezer más nemzetiségű. Továbbra is idegen uralom alatt maradt
viszont 67 000 magyar, akik az újonnan meghúzott határokon kívül rekedtek.
A döntésnek köszönhetően újra magyar lett Kassa, Rozsnyó, Ungvár, Munkács,
Beregszász, Rimaszombat, Éresekújvár, Komárom,
Léva és Losonc városa. A honvédség november 5. és 10. között
vonult be a csehszlovák hadsereg által kiürített területre, ahol mindenütt
örömmel fogadták őket. A Csallóköz vidékét visszafoglaló 2. vegyesdandár
gyalogságához tartozó székesfehérvári m. kir. „Szent István” 3. honvéd
gyalogezred honvédtisztjei az alábbiakat jegyezték fel az ezredkrónikában:
„A bevonuló katonák virágesős diadalmenetben vonultak végig az utakon.
A tisztán magyarlakta településeken áthaladva látni lehetett az emberek
örömkönnyeit, a rejtekhelyekről előkerült sok piros-fehér-zöld zászlót és a
húsz éven át titokban őrzött emlékeket. Ezt elfelejteni sohasem lehet!”.
Az egri m. kir. „Dobó István” 14.
honvéd gyalogezred felvidéki bevonulásának egyik megörökítője Márai Sándor, a
Pesti Hírlap munkatársa volt, aki írásaiban igen szívbemarkolóan írta le a
bakák fogadtatását. Az Eger című újság a következőkben írta le a város
háziezredének tornai fogadtatását:
„A kétezer lakosú tiszta magyar község zászló- és virágtengerbe borult.
A verőfényes őszi napsugaras délelőttön a község és a környező falvak népe ott
tolongott, lelkesedve éljenzett végig a régi tornai vármegye székházához vezető
útvonalon. Óriási tömeg szorongott félegykor az ősi vármegyeháza előtt, amikor
megérkeztek a honvédség előcsapatai. A felszabadult magyarok túláradó
lelkesedéssel ölelik, csókolják a magyar katonákat s mindenkit magával ragadó
lelkesedés lesz úrrá rajtuk (…) Az ezredes beszéde után felhangzott a Himnusz.
A nemzeti imádságot sokan letérdelve, zokogva énekelték végig. …”
Forrás: http://hu.wikipedia.org,
Nagy Magyarország, IV. évfolyam, 1. szám.; Fotó: internet
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése