2013. október 2., szerda

Hunfalvi-csúcs – Késmárki-csúcs – Weber-csúcs

Lomnici-, Késmárki-, Weber-csúcs
Szép reggelre ébredtünk Tátralomnicon, csak néhány felhőfátyol látszott a Lomnici-csúcs fölött, így jó hangulatban megreggeliztünk, majd a reggeli után elindultunk a felvonó alsó állomására. Erre többen biztosan azt mondják, hogy igaz turisták nem mennek felvonóval, mi azonban spóroltunk az energiával, úgy gondoltuk, szükségünk lesz rá a felsőbb részeken. A Kő-pataki-tótól (1751 m) a Hunfalvi-csúcson (2353 m) át indultunk a Késmárki-csúcsra (2556,4 m). Elkalandoztunk a Weber-csúcsra (2514,2 m), amely nem más, mint a Késmárki-csúcs északi mellékcsúcsa. Ennek 900 m magas északi fala – amely a legmagasabb a Tátrában – az első kategóriás utak közé tartozik.

Ahogy a nap emelkedett egyre feljebb, azzal együtt egyre vastagabb lett a köd, és miközben lent 15 ˚C, addig a Lomnici-csúcson csak 2 ˚C volt a hőmérséklet. Megvettük a jegyeket, és a felvonóval elindultunk a Kő-pataki-tó felé. A Start átszállóállomásra a kabinunk sűrű ködben érkezett, de töretlen volt az optimizmusunk. A Kő-pataki-tónál kb. fél órát vártunk, és már az útiterv módosításán kezdünk gondolkodni, amikor oszlani kezdett a köd.
Röviddel 9 óra után 11 fős kis csoportunk elindult a piros jelzésű Felső turistaúton a Hunfalvi-kilátón át, a Nagy-Morgás felé. Andrási kalauza ezt írja: „Ott, ahol a turistaút jobbra fordul, majd keresztezi a Hunfalvi-csúcs délkeleti lejtőjét, elhagyjuk az ösvényt, és a számunkra legszimpatikusabb nyomvonalon érjük el a csúcsot.” Engedelmeskedtünk a kalauzban írtaknak, és a sziklákon elindultunk felfelé. Időszakonként beborított a köd, majd ismét feloszlott, és ilyenkor láthattuk a Lomnici-csúcsot, a Lomnici-nyerget és a Nagyszalóki-csúcsot. Azt hiszem sűrű ködben könnyű itt eltévedni. Később a kalauz azt írja, hogy „a sziklákon való átjutás nagyon nehézkes, ezért keressünk inkább füves sávokat a lejtő közepén”. Mi azonban sokkal több sziklát láttunk, mint füvet, amiket szívesen elcseréltünk volna egy kis puha fűre. Kb. 2 óra múlva érkeztünk meg a Hunfalvi-csúcsra.
Hunfalvi-csúcs
A Hunfalvi-csúcson elfogyasztottuk korai ebédünket, és innen már csak 8-an mentünk tovább a Késmárki-csúcsra. A jól kivehető ösvényen leereszkedtünk 50 métert a Hunfalvi-nyeregbe, majd ismét emelkedni kezdett az út. A sziklákon jól látható a hágóvasak nyoma, így nem kellett attól tartani, hogy eltévedünk. Ahogy a Hunfalvi-csúcsra, úgy a Késmárki-csúcsra vezető út is elég könnyűnek tűnik. Kb. fél óra múlva értük el a törmeléklejtőt, ahol óvatosan kell haladni, nehogy a mögöttünk mászók fejére zúdítsuk az apró törmeléket. Időnként a lábunk mellett a kezünkre is szükség volt.
Egy óra múlva mai második csúcsunkon, ahogy a csúcskönyv dobozán olvasható 2556,4 méteren voltunk. Elkészítettük a csúcsfotókat, bejegyeztük magunkat a csúcskönyvbe, és tapasztaltabb társaink elmondták, mit láthatunk, ha szétnézünk. Elláttunk egészen a Babia gora csúcsáig, és jól látható a lábánál elterülő Árvai-víztározó.
Weber-csúcs
Várt még ránk azonban harmadik mai csúcsunk, a Weber-csúcs. Hátizsákunkat a Felső-Késmárki-csorbában hagyjuk, és hátizsák nélkül mentünk fel a csúcsra. A csúcson néhányan megnézték a Német-létra tetejét, a többiek pedig gyönyörködtek a Bélai-Tátrára nyíló kilátásban. A gerinc előtt emelkedett a Fehér-tavi-csúcs, a Bélai-Tátra mögött pedig a Dunajec-áttörés szimbóluma, a Korona-hegy a Pieninekben.
Visszafelé, a Hunfalvi-nyeregig ugyanazon az útvonalon ereszkedtünk le, amelyiken feljöttünk, onnan viszont jobbra tétrünk a Kő-pataki-völgy felé. Akkor még nem tudtuk, milyen végtelennek tűnő ereszkedés vár ránk. Legközelebb inkább visszaereszkedünk a Felső turistaútra… Az ereszkedés meredeken kezdődik, később keresztez egy sziklabordát, szinte minden sziklalépcsőnél azt gondoltuk, hogy már lent vagyunk. Ennek azonban éppen az ellenkezője az igaz. Elértünk egy kis füves tisztást, melyen egy zergecsalád legelészett. Ezután egy kb. 20 méter hosszú, hóval borított vályúhoz jutottunk. Megpróbáltuk egy sziklabordán megkerülni, ketten viszont a hólejtőn indultak tovább. És ekkor bekövetkezett az, amiért szerettük volna kikerülni a vályút. Egyik társunk megcsúszott, és kb. 10 métert csúszott a hónyelven, amely sziklákban végződik. Szerencsére minden jól alakult, és utolsó két társunkat is a biztonságos sziklabordára irányítottuk.
A Hunfalvi-csúcs felülről
A zergés tisztás alatti utolsó méterek nagyon meredeken visznek lefelé. Már láttuk a célt – a felvonó állomását, de odáig még hosszú ereszkedés vezetett. Lábaink összeakadtak a fáradtságtól, de nem felejtünk el belerúgni a földből kiálló utolsó sziklába. Bizonyára mindenki tudja, ennek mi a jelentősége. Eszünkbe jutnak az összes szentek, de a büfében ránk váró, hűtött aranyló folyadék látomása enyhíti a fájdalmat…
A büféhez megérkezve csalódottan vettük tudomásul, hogy csak 16:00-ig volt nyitva. Kevesebb, mint fél órával zárás után érkeztünk. Itt ismét megmutatta magát a szlovák vállalkozó mentalitás. A felvonó utolsó kocsija 18:0-kor indul Tátralomnicról, a büfé viszont 2 órával korábban bezárt. Mivel hátizsákunkban nem találtunk semmi vonzó ízt, inkább lementünk a felvonóval, ezzel legalább a fárasztó lemeneteltől megkíméltük magunkat.

Útvonal:
Kő-pataki-tó – Hunfalvi-kilátó – Hunfalvi-csúcs – Hunfalvi-csorba – Hunfalvi-nyereg – Késmárki-átjáró – Késmárki-csúcs – Felső-Késmárki-csorba – Weber-csúcs, majd vissza a Kő-pataki-völgybe.

Megjegyzés:
A szerző, valamint a túra valamennyi résztvevője magashegyi oktató, hegymászó oktató, vagy alapfokú hegymászó tanfolyamot végzett hegymászó. A túra útvonala a jelzett turistautakon kívül vezet. Nem trekking-túra, még ha a rövid leírásból úgy is tűnik. Az elágazások és az útvariánsok miatt hivatalosan csak hegymászás keretében, a Tátrai Nemzeti Park (TANAP) látogatási rendjében foglaltak szerint járható végig. Ezen az útvonalon jogszerűen csak hegyi vezetővel, vagy magashegyi tanfolyam keretében hegymászó oktatóval közlekedhetünk. Hegymászók, hegymászó egyesületek tagjai is feljuthatnak a csúcsra, de csak abban az esetben, amennyiben túrájuk hegymászótúra jellegű.

Forrás és fotó: http://hiking.sk

2 megjegyzés:

  1. Érdekelne, hogy mikor számít egy túra hegymászótúra jellegűnek?
    Többször olvastam már de nem teljesen világos számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Erre a kérdésre azt hiszem nincs egzakt válasz, saját véleményem szerint pl. a Tátrában akkor számít hegymászó jellegűnek, ha a túra nem jelzett turistaúton vezet, és adott esetben a kezünket is kell használni a kapaszkodáshoz. De erről másnak lehet hogy más a véleménye... :-)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...